1Azután így szólt nékik: Bizony mondom néktek: Az itt állók közt vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, csak ha meglátták, hogy az Isten országa hatalommal elérkezett.
2JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE (Mt 17:1-13; Lk 9:28-36) Jézus hat nap múltával maga mellé vette Pétert, Jakabot meg Jánost, és külön csupán ővelük fölment egy magas hegyre.
3És elváltozott előttük, és ruhája olyan ragyogó fehér lett, amilyent a földön ruhafestő nem tud fehéríteni.
4És megjelent nékik Illés Mózessel együtt, és beszélgettek Jézussal.
5Akkor Péter megszólalván azt mondta Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; csináljunk három sátrat, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.
6Ugyanis nem tudta, mit mondjon; mert megrémültek.
7És felhő támadt, amely körülvette őket, és a felhőből szó hangzott, amely ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, Őreá hallgassatok.
8És amint hirtelen körültekintettek, senkit sem láttak maguk mellett, csupáncsak Jézust.
9Amikor pedig a hegyről lementek, megparancsolta nékik, hogy senkinek se beszéljék el, amit láttak, hallottak, hanem csak akkor, amikor az Ember Fia a halálból már feltámadt.
10És ezeket a szavakat megtartották magukban, de egymás közt tanakodtak, hogy mi az a halálból való feltámadás.
11És megkérdezték Őt: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?
12Ő azt mondta nékik: Csakugyan Illés jön el előbb, és mindent helyreállít; de hogy van az, hogy meg van írva az Ember Fiáról: sokat kell szenvednie és megvetést tűrnie?
13De mondom néktek, hogy Illés már eljött, és azt cselekedték vele, amit akartak, amint meg van írva felőle.
14JÉZUS MEGGYÓGYÍTJA AZ EPILEPTIKUS FIÚT (Mt 17:14-20; Lk 9:37-42) Amikor a többi tanítványhoz visszamentek, nagy sokaságot láttak körülöttük, és írástudókat, akik vitatkoztak velük.
15És a sokaság mind, mihelyt meglátta Jézust, elcsodálkozott, hozzá futott és köszöntötte Őt.
16Ő pedig megkérdezte tőlük: Miről vitatkoztok velük?
17Valaki a sokaságból így felelt néki: Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van.
18És ahol csak megragadja, földhöz veri őt, ő pedig tajtékot túr, fogát csikorgatja, és megmerevedik; mondtam hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.
19Jézus így felelt nékik: Ó hitetlen nemzedék, meddig kell még köztetek lennem? Meddig kell még titeket elszenvednem? Hozzátok őt ide elém!
20És odavitték Őhozzá. És mihelyt megpillantotta Jézust a néma lélek, azonnal ide-oda rángatta a fiút, az a földre esett, és tajtékozva fetrengett.
21Jézus megkérdezte a gyermek apjától: Mennyi ideje, hogy ez a betegség gyötri? Az így szólt: Gyermekkora óta;
22és gyakran tűzbe is, vízbe is vetette őt, hogy elpusztítsa; de ha tehetsz valamit, könyörülj meg rajtunk, és segíts rajtunk.
23Jézus így felelt néki: „Ha tehetsz valamit?\ - a hívőnek minden lehetséges!
24A gyermek atyja azonnal így kiáltott: Hiszek; légy segítségül az én hitetlenségemnek (gyenge hitemnek)!
25Jézus pedig amikor látta, hogy sokaság tódul köréjük, megdorgálta a tisztátalan lelket, és azt mondta néki: Te néma és süket lélek, parancsolom tenéked, menj ki belőle, és többé ne menj belé!
26Akkor az kiáltván és a gyermeket kegyetlenül ide-oda rángatván kiment; a gyermek pedig olyan lett, mint valami halott, úgyhogy sokan azt mondták: Meghalt!
27Jézus azonban megragadta őt a kezénél fogva, fölemelte, és az fölkelt.
28Azután pedig, hogy Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték Őt külön: Miért nem tudtuk azt kiűzni mi?
29Ő pedig azt mondta nékik: Ezt á fajtát semmivel sem lehet kiűzni, csak imádsággal.
30JÉZUS MÁSODSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 17:22-23; Lk 9:43-4;) És onnan elmenvén Galileán mentek által, és nem akarta, hogy azt valaki megtudja;
31ugyanis akkor tanítványait tanította, és azt mondta nékik: Az Ember Fia az embereknek kezébe adatik, és megölik Őt; megöletése után azonban három nap múltával fel fog támadni.
32Ők azonban nem értették meg ezt a kijelentést, és féltek Őt megkérdezni.
33KI A LEGNAGYOBB A TANÍTVÁNYOK KÖZT? (Mt 18:1-5; Lk 9:46-48) Elmentek Kapernaumba. Amint hazaérkeztek, Jézus megkérdezte tőlük: Miről beszélgettetek az úton?
34Ők azonban hallgattak, mert az úton arról beszélgettek egymással, hogy köztük ki a legnagyobb.
35És leülvén, magához hívta a tizenkettőt, és azt mondta nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közt utolsó, és mindenkinek szolgája.
36És odahívott egy kis gyermeket és közéjük állította, majd magához ölelte, és azt mondta nékik:
37Aki az ilyen gyermekek közül egyet befogad a reám való hivatkozással, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
38AKI NINCS ELLENÜNK, AZ VELÜNK VAN (Lk 9:49-50) János azt mondta néki: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, és megtiltottuk néki, mert nem csatlakozott hozzánk.
39Jézus így szólt: Ne tiltsátok meg néki, mert senki sincs, aki csodát tesz a reám való hivatkozással, és mindjárt gyalázhatna engem.
40Mert aki nincs ellenünk, az mivelünk van.
41Bizony mondom néktek: Ha valaki az én nevemben innotok ád egy pohár vizet azért, mert ti a Krisztus követői vagytok, jutalmát bizonyosan meg fogja kapni.
42A TANÍTVÁNYOKNAK SZÓLÓ INTELMEK (Mt 18:6-9; Lk 17:1-2) És aki e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, egyet bűnre csábít, annak az embernek jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák.
43Ha pedig bűnre csábít téged a kezed, vágd le azt; jobb néked csonkán az életre menned, mint hogy két kezeddel a gyehennára, az olthatatlan tűzre juss.
44Ott az ő férgük nem hal meg, és az ő tüzük nem alszik ki.
45És ha a lábad csábít téged bűnre, vágd le azt; jobb néked sántán az életre bemenned, mint ha két lábaddal vettetsz a gyehennára.
46Ott az ő férgük nem hal meg, és az ő tüzük nem alszik ki.
47És ha a szemed csábít téged bűnre, vájd ki azt; jobb néked félszemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemeddel a gyehennára vettetsz.
48Ott az ő férgük nem hal meg, és az ő tüzük nem alszik ki.
49Mert mindenki tűzzel sózatik majd meg.
50Jó a só, de ha a só ízét veszti, mivel adtok néki ízt. Legyen bennetek só, és egymással békességben éljetek.