1A NÉGYEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 15:32-39) Azokban a napokban, amikor ismét igen nagy sokaság volt ott, és nem volt mit egyenek, Jézus magához hívta tanítványait, és azt mondta nékik:
2Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja, hogy velem tartanak, és nincs mit egyenek;
3és ha éhen bocsátom őket haza, elepednek majd az úton; hiszen közülük némelyek messziről jöttek.
4Tanítványai azonban így feleltek néki: Hogyan tarthatná jól valaki ezeket kenyérrel itt a pusztaságban?
5Jézus megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok pedig azt felelték: Hét.
6Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre; Ő pedig kezébe vette a hét kenyeret, hálát adott, darabokra törte azokat, és tanítványainak adta, hogy tegyék elébük, és azok a sokaság elé tették.
7Volt néhány apró haluk is; és megáldván azokat, azt mondta, hogy azokat is tegyék elébük.
8Ettek azért, és jól laktak, és fölszedték a maradék darabokat hét kosárral.
9Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket.
10Akkor tanítványaival együtt hajóra szállt, és elment Dalmanútha vidékére.
11JÉZUS MEGTAGADJA A MENNYEI JELT KÍVÁNÓK KÉRÉSÉT (Mt 16:1-4) A farizeusok azután kimentek Jézushoz, s elkezdtek vele vitatkozni, és égi jelt kívántak tőle, kísértvén Őt.
12Ő pedig lelkében felsóhajtva azt mondta: Miért kíván égi jelt ez a nemzedék? Bizony mondom néktek: Ennek a nemzedéknek semmiféle jel nem adatik.
13És ott hagyván őket ismét hajóra szállt, és a túlsó partra ment.
14JÉZUS ÓV A FARIZEUSOK KOVÁSZÁTÓL ÉS A HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ KOVÁSZÁTÓL (Mt 16:5-12) De elfelejtettek kenyeret vinni, úgyhogy csak egy kenyér volt velük a hajóban.
15Jézus megparancsolta nékik mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Héródész Ántipász kovászától!
16Akkor egymás közt tanakodtak: Nincs kenyerünk.
17Jézus tudta, hogy mit forgatnak elméjükben, és azt mondta nékik: Miért tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Még mindig nem fogjátok fel? Még mindig nem értitek? Megkeményedett a szívetek?
18Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallotok?
19Nem emlékeztek? Amikor öt kenyeret darabokra törtem az ötezernek, a maradékkal hány kosarat szedtetek tele? Feleltek néki: Tizenkettőt.
20Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradékkal? És feleltek: Hetet.
21Akkor azt mondta nékik: Még mindig nem értitek?
22EGY VAK MEGGYÓGYÍTÁSA Azután Béthszaidába mentek. Ott egy vakot vittek Jézushoz, és kérték Őt, hogy érintse meg a vakot.
23És megfogván a vaknak kezét, kivezette a falun kívül, majd megnyálazva annak szemét rátette a kezét és megkérdezte tőle: Látsz-e valamit?
24Az föltekintve így szólt: Látom az embereket, úgy látom őket, mint valami fákat, amint körüljárnak.
25Azután Jézus ismét rátette kezét a szemére; az ember jól szétnézett, és meggyógyult, s messzire és tisztán látott mindent.
26Azután hazaküldte őt, és azt mondta: A faluban ne mondd el senkinek sem.
27TI KINEK MONDOTOK ENGEM? PÉTER VALLÁSTÉTELE (Mt 16:13-20; Lk 9:18-21; Jn 6:67-69) Jézus és tanítványai elmentek a Cézárea Filippi mellett elterülő falvakba; és az úton megkérdezte tanítványaitól: Mit mondanak az emberek, hogy én ki vagyok?
28Ők így feleltek néki: Azt mondják, hogy Te a Keresztelő János vagy, mások azt hogy Illés, mások meg, hogy egy a próféták közül.
29És Ő megkérdezte tőlük: De ti mit mondotok, hogy én ki vagyok? Péter így felelt néki: Te a Krisztus vagy!
30Akkor rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják Őróla.
31JÉZUS ELSŐ ÍZBEN JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 16:21-28; Lk 9:22-27) Jézus arra kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvednie, a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól elvettetnie, és megöletnie, és hogy három nap múltával fel kell támadnia.
32E szavakat nyíltan mondta. Akkor Péter magához vonta Őt, és elkezdte dorgálni.
33De Ő megfordult, tanítványaira tekintett, korholta Pétert és ezt mondta: Távozz tőlem Sátán, mert nem úgy gondolkodói mint az Isten, hanem úgy, mint az emberek.
34És magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és azt mondta nékik: Ha valaki én utánam akar jönni (mint az én tanítványom), tagadja meg önmagát, vegye föl az ő kel resztjét, és kövessen engem.
35Mert aki (azzal, hogy nem mer engemet követni), meg akarja tartani az ő (földi) életét, elveszti (mennyei) életét; aki pedig (a kereszthordozó úton) elveszti az ő (földi) életét énérettem és az evangéliomért, megtartja (mennyei) életét. (Mt 16:25; Lk 9:24)
36Mert mit használ az embernek, ha mind az egész világot megnyeri, de jövendő élete kárt szenved?
37Ugyan mit ád az ember váltságul az ő (elvesztett) életéért?
38Mert aki ebben az istentelen és bűnös világban szégyell engemet és az enyéimet, szégyellni fogja azt az Ember Fia is, amikor eljön az Ő Atyjának és a szent angyaloknak dicsőségében.