Mark 6
1 A NÁZÁRETHIEK MEGBOTRÁNKOZNAK JÉZUSON (Mt 13:53-58; Lk 4:16-30) Jézus azután eltávozott onnan; elment a szülővárosába, és követték a tanítványai.
2 Amikor a szombat elérkezett, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan, akik hallgatták Őt, elcsodálkoztak és azt mondták: Honnan vannak ebben mindezek; és miféle bölcsesség az, amely néki adatott? És hogy történnek keze által ilyen csodadolgok?
3 Nem ez-é az ácsmester, a Mária gyereke, Jakab, Jószész és Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-é köztünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak Őrajta.
4 Jézus pedig azt mondta nékik: Sehol sem becsülik kevésre a prófétát, csak a maga szülővárosában, az ő rokonai közt és a maga családjában.
5 Nem is tehetett ott semmi csodát, csak néhány betegre reátévén kezét, meggyógyította őket.
6 És elcsodálkozott a hitetlenségükön. Jézus azután köröskörül bejárta a falvakat és tanított.
7 JÉZUS KIKÜLDÖTT TANÍTVÁNYAI ÁLTAL IS TANÍT ÉS GYÓGYÍT (Mt 10:1. 5-15; Lk 9:1-6) Majd magához szólította a tizenkettőt, és kezdte őket kiküldeni kettőnként, és hatalmat adott nékik a tisztátalan lelkeken.
8 És megparancsolta nékik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az övükben,
9 hanem kössenek sarut, de - mondta - két ruhát ne öltsetek.
10 És azt mondta nékik: Ahol valamely házba (mint vendégek) bementek, maradjatok ott mindaddig, amíg arról a vidékről tovább mentek.
11 És ha valahol nem fogadnak be titeket, és nem hallgatnak meg titeket, amikor onnan elmentek, rázzátok le a port lábatokról, bizonyságul ellenük.
12 És ők elmenvén, hirdették, hogy térjenek meg,
13 és sok ördögöt kiűztek, sok beteget olajjal megkentek, és meggyógyították őket.
14 HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ ÉS JÉZUS; KERESZTELŐ JÁNOS LEFEJEZTETÉSE (Mt 14:1-12; Lk 9:7-9; 3:19-20) Meghallotta ezeket Héródész Ántipász király, mert Jézus neve ismertté vált; és azt beszélték: Keresztelő János támadt fel a halálból, és azért munkálkodnak Őbenne a csodatévő erők.
15 Mások pedig azt mondták, hogy Ő az Illés; ismét mások azt állították, hogy Ő egy olyan próféta, mint valamelyik a próféták közül.
16 Amikor Héródész ezeket meghallotta, így szólt: János, akit én lefejeztettem, az támadt fel (a halálból).
17 Ugyanis (régebben) maga Héródész fogatta el Jánost, és a börtönben megkötöztette Héródiász miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mert ezt Héródész feleségül vette;
18 János ugyanis megmondta Héródésznek: Nem szabad néked a testvéred feleségét elvenned;
19 Héródiász ezért haragudott reá, és meg akarta öletni, de nem tudta.
20 Héródész ugyanis félt Jánostól, mert igaz és szent embernek ismerte, azért őriztette őt; és amikor hallgatta, sokszor zavarban volt, de mégis szívesen hallgatta.
21 Egyszer azonban elérkezett a Héródiász tervének kedvező nap; akkor amikor Héródész a születésnapján lakomát adott a főembereinek, s vezéreinek és Galilea előkelőségeinek,
22 akkor Héródiásznak a leánya bement és táncolt, és megtetszett Héródésznek és a vendégeknek. És a király így szólt a leánynak: Kérj tőlem amit csak akarsz, és megadom néked;
23 meg is esküdött néki: Bármit kérsz, megadom néked, még ha az országom felét kéred is.
24 A leány pedig kiment, és így szólt az anyjának: Mit kérjek? Ő így felelt: Keresztelő János fejét.
25 A leány azonnal nagysietve be is ment a királyhoz, és kérte őt: Akarom, hogy rögtön add ide nékem egy tálon Keresztelő Jánosnak a fejét.
26 A király, noha igen elszomorodott, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta a leány kérését megtagadni.
27 Azonnal elküldte tehát a hóhért, és megparancsolta, hogy hozza elő János fejét. Az elment, a börtönben lefejezte Jánost,
28 és elvitte a fejét egy tálon, odaadta a leánynak, a leány pedig anyjának adta.
29 Amikor ezt János tanítványai meghallották, odamentek, elvitték a testét és sírba helyezték.
30 AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Lk 9:10-17; Jn 6:1-14) Az apostolok aztán összegyűltek Jézushoz, és elbeszélték néki mind azt, amit cselekedtek és amit tanítottak.
31 Ő pedig így szólt nékik: Jertek velem csak ti magatok valami lakatlan helyre, és pihenjetek egy keveset. Mert sokan voltak a jövő-menők, és (az apostoloknak) még evésre sem volt idejük.
32 És elmentek hajón csupán ők maguk valami lakatlan helyre.
33 De meglátták őket, amint elmentek, és sokan megismerték őket, és minden városból összefutottak oda gyalog, és megelőzték őket.
34 Jézus amikor kiszállt, meglátta a nagy sokaságot, és megkönyörült rajtuk, mert olyanok voltak, mint valami pásztor nélkül való juhok. És kezdte őket sok mindenre tanítani.
35 Majd amikor az idő már nagyon későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták néki: Elhagyatott ez a hely, és az idő már későre jár;
36 bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek el a körül elterülő tanyákra és falvakba, hogy valami ennivalót vegyenek maguknak.
37 Jézus azonban feleletül azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni! Azok azt kérdezték Őtőle: Elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret, hogy enni adjunk nékik? (egy dénár értéke kb. 80 fillér)
38 Ő azonban azt kérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg. És amikor megtudták, így szóltak: öt, és két halunk.
39 Akkor megparancsolta nékik, hogy üljenek le mindnyájan a zöld fűre, ahogyan asztalhoz szoktak telepedni.
40 Letelepedtek azért csoportonként, százával és ötvenével.
41 Ő pedig kezébe vette az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, hálát adott, darabokra törte a kenyereket, és odaadta a tanítványainak, hogy szolgálják fel, és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.
42 Ettek is mindnyájan és jóllaktak,
43 és fölszedtek tizenkét kosarat megtöltő maradékot, és a halakból is.
44 Akik pedig a kenyerekből ettek, ötezren voltak a férfiak.
45 JÉZUS A GENNÉSZÁRETI-TAVON A VIHARBAN MEGMENTI TANÍTVÁNYAIT (Mt 14:22-33; Jn 6:15-21) Jézus arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és Őt megelőzve menjenek át a túlsó partra, Béthszaida felé, amíg Ő közben elbocsátja a sokaságot.
46 Azután pedig, hogy elbúcsúzott tőlük, fölment a hegyre, hogy imádkozzék.
47 Amikor beesteledett, a hajó a tó közepén járt, Ő pedig egymaga a szárazföldön volt.
48 És amint látta, hogy kínlódnak az evezéssel, - mert a szél szembefújt ővelük, - az éjszaka negyedik őrségének idején a vízen járván, odament hozzájuk; és el akart mellettük menni.
49 Azok pedig amikor meglátták, hogy Ő a vízen jár, azt gondolták, hogy valami kísértet, és felkiáltottak;
50 mert mindnyájan látták őt, és megrémültek. Ő azonban azonnal szóba állt velük, és azt mondta nékik: Bízzatok, én vagyok; ne féljetek!
51 És belépett hozzájuk a hajóba, és elállt a szél. Ők pedig magukban nagyon csodálkoztak;
52 mert nem okultak a kenyerek megsokasításán, minthogy a szívük meg volt keményedve.
53 JÉZUS GENNÉSZÁRETBEN BETEGEKET GYÓGYÍT (Mt 14:34-36) Amint átkeltek a tavon, Gennészáret vidékére érkeztek, és ott kikötöttek.
54 Amint kiszálltak a hajóból, az emberek azonnal felismerték Jézust,
55 és arra az egész környékre szétfutottak, és kezdték a betegeket a fekvőpárnájukon odahordani, ahol Ő hallomásuk szerint éppen volt.
56 És ahová csak bement: falvakba, városokba vagy tanyákra, kitették a terekre a betegeket, és kérték Őt, hogy azok legalább a ruhájának bojtját érinthessék; és mindazok, akik megérintették Őt, meggyógyultak.