Bible

1 JÉZUS ÚR A GERASZAI DÉMON FELETT (Mt 8:28-34; Lk 8:26-39) És elmentek a tónak túlsó partjára a geraszaiak földjére. 2 Amint kiszállt a hajóból, azonnal találkozott vele egy ember, aki a sírboltokból jött ki, és akiben tisztátalan lélek volt; 3 annak lakása a sírboltokban volt, és már láncokkal sem tudta őt senki megkötözni. 4 Mert sokszor megkötözték ugyan békókkal és láncokkal, de a láncokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni; 5 éjjel és nappal mindig a sírboltokban és a hegyeken tartózkodott, kiáltozott, és kővel verte magát. 6 Amikor távolról meglátta Jézust, hozzáfutott, leborult előtte, 7 és hangosan így kiáltott: Mit akarsz velem Jézus, a legmagasságosabb Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem. 8 Ugyanis Jézus azt mondta néki: Tisztátalan lélek, menj ki ebből az emberből! 9 Jézus azt kérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt néki: Légió a nevem, mert sokan vagyunk. 10 És igen kérte Jézust, hogy ne űzze el őket arról a vidékről. 11 Volt pedig ott a hegyen egy nagy legelésző disznónyáj; 12 és (a tisztátalan lelkek) kérték Őt: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk. 13 És megengedte nékik. A tisztátalan lelkek kimentek, belementek a disznókba, és a nyáj, mintegy kétezer disznó, a meredekről a tóba rohant, és belefulladt. 14 A disznópásztorok pedig elfutottak, és hírül adták azt a városban és a falvakban; az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt. 15 Amikor Jézushoz érkeztek és látták, hogy az ördöngös, akiben azelőtt a Légió (nagyon sok tisztátalan lélek) volt, ott ül felöltözve és eszén van, megijedtek. 16 Akik pedig, látták, elbeszélték nékik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal. 17 Akkor kérni kezdték Jézust, hogy távozzék el az ő határukból. 18 Amikor pedig hajóra szállt, arra kérte Őt a volt ördöngös, hogy Ővele maradhasson. 19 De Jézus nem engedte meg, hanem így szólt néki: Eredj haza a tieidhez, és beszéld el nékik, mily nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és hogy megkönyörült rajtad. 20 El is ment és kezdte hirdetni a Tízvárosban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindenki csodálkozott. 21 JÉZUS ÚR A HALÁL FELETT; JÁIRUS LEÁNYA; AZ ASSZONY, AKI JÉZUS RUHÁJÁT MEGÉRINTETTE (Mt 9:18-26; Lk 8:40-56) Jézus hajón ismét átmenvén a másik partra, nagy sokaság gyűlt hozzá; és amikor Ő a tóparton volt, 22 odament hozzá egy Jairus nevű zsinagógai elöljáró, és amint meglátta Őt, lábához borult, 23 és igen kérte: Az én leánykám halálán van, jöjj el, tedd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen. 24 El is ment vele. Nagy sokaság követte Őt, és minden oldalról szorongatták. 25 Volt ott (a sokaságban) egy tizenkét év óta vérfolyásban szenvedő asszony; 26 az sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát betegségére költötte, de semmi hasznát nem vette, hanem még sokkal rosszabbul lett. 27 Mivel pedig hallott Jézusról, a sokaságban háta mögé ment, és megérintette az ő ruháját; 28 mert azt mondta: Ha csak ruháját érintem is, meg fogok gyógyulni. 29 És azonnal megszűnt vérének folyása, és megérezte testében, hogy bajából meggyógyult. 30 Jézus minthogy azonnal nagyon jól tudta, hogy isteni erő áradt ki Őbelőle, megfordult a sokaságban, és azt kérdezte: Ki érintette meg a ruhámat? 31 Tanítványai így feleltek néki: Látod, hogy a sokaság szorongat téged, és azt kérdezed, hogy ki érintett engem? 32 Akkor Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette azt. 33 Az asszony pedig félve és remegve, mivel tudta, hogy mi történt vele, odament, leborult előtte, és igazán megmondott néki mindent. 34 Ő pedig így szólt néki: Leányom, a te hited által gyógyultál meg. Eredj el békességgel, és bajodból meggyógyulván légy egészséges. 35 Még beszélt, amikor néhányan megérkeztek a zsinagógai elöljáró házából, és azt mondták: Meghalt a leányod, miért fárasztod tovább a Mestert? 36 Jézus azonban nem törődött az elhangzott szavakkal és így szólt a zsinagógai elöljárónak: Ne félj, csak higgy! 37 És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak a Jakab testvérének. 38 Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, és Jézus látta az ott nyüzsgő sokaságot meg a siránkozókat és jajgatókat, 39 bement és azt mondta nékik: Miért zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik. 40 De azok kinevették őt. Ő pedig mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek atyját, anyját, a három tanítványát, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. 41 És megfogván a gyermek kezét azt mondta néki: „Talitha kúm\; ez megmagyarázva azt jelenti: Leányka néked mondom, kelj föl! 42 Akkor a leányka azonnal fölkelt és járt, ugyanis tizenkét esztendős volt. És nagyon megrendülten elcsodálkoztak. 43 Ő pedig szigorúan megparancsolta nékik azt, hogy ami ott történt, senki meg ne tudja, és azt mondta, hogy a leánynak adjanak enni.