1PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL (Mt 13:1-9; Lk 8:4-8) Jézus ismét elkezdett tanítani a Galileai-tó mellett. ÉS igen nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és leült abban a vizén, a sokaság pedig mind a tó mellett a parton volt.
2És sok mindenre tanította őket példázatokban. És tanításában azt mondta nékik:
3Halljátok! ímé, a magvető kiment vetni.
4És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útra esett, s a madarak odamentek és megették azt.
5Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje, és hamar kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
6Amikor pedig a nap fölkelt, a gyenge növény elperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7Némelyik mag pedig a tüskebokorba esett, és a tüskebokor felnőtt, és megfojtotta a növényt és az nem hozott termést.
8Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és termést hozott: némelyik harmincannyit termett, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig százannyit.
9És így szólt nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10A PÉLDÁZAT CÉLJA (Mt 13:10-17; Lk 8:9-10) Amikor Jézus egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől a körülötte lévők a tizenkettővel együtt.
11Ő azt mondta nékik: Az Isten országának titka néktek (nyilván tudtul) adatott; azoknak a kívül valóknak azonban minden példázatokban adatik,
12hogy (amint az írás mondja): Szemükkel nézzenek, és mégse jussanak belátásra, fülükkel halljanak, és mégse jussanak helyes megértésre, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13A MAGVETŐRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA (Mt 13:18-23; Lk 8:11-15) Azután Jézus azt kérdezte tőlük: Nem tudjátok, hogy mit jelent ez a példázat? Akkor hogyan értitek majd meg mind a többi példázatot?
14A magvető az, aki az igét elhinti.
15Az útra esett mag azokat jelenti, akiknek lelkébe elhintik ugyan az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja az azokba vetett igét.
16Hasonlóképpen a köves helyre vetett magvak azok, akik mihelyt hallják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
17de nem tud bennük meggyökerezni, hanem csak egy rövid ideig, azután ha az ige miatt szorongattatás vagy üldözés támad, azonnal elpártolnak.
18És mások, a tüskebokrok közé vetett magvak azok, akik az igét meghallgatták,
19de a mindennapi élet gondja és a gazdaság csalárdsága, és a vágyakozás az egyéb dolgok után szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, és az nem hoz termést.
20A jó földbe vetett magvak pedig azok, akik hallják az igét és befogadják, és termést hoznak, némelyik harmincannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik százannyit.
21MINDEN REJTETT DOLOG ÉS TITOK NAPFÉNYRE JUT (Lk 8:16-18) Azután így szólt nékik: Talán csak nem azért hozzák elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Vajon nem inkább azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?
22Mert nincsen semmi rejtett dolog, amely nem lesz nyilvánvalóvá, és semmi titok, amely nem jut nyilvánosságra.
23Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24Majd így szólt nékik: Figyeljetek arra, amit hallotok. Amely mértékkel mértek, azzal mér majd néktek az Isten, sőt ráadást ad néktek.
25Mert akinek van (fogékonysága, odaadó figyelme), annak még ád majd az Isten (ismeretet), de akinek nincs, azt is elveszi tőle, amije van.
26PÉLDÁZAT A VETÉS NÖVEKEDÉSÉRŐL És így szólt: Úgy van az az Isten országával, mint ahogyan az ember beveti a magot a földbe,
27azután éjjelenként alszik, és reggelenként fölkel, a mag pedig aközben kihajt és felnő, - maga az ember sem tudja, hogyan.
28Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.
29Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal ráereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
30A MUSTÁRMAGRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT (Mt 13:31-35; Lk 13:18-19) És szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatban tanítsunk arról?
31Hasonló a mustármaghoz, amely amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön található,
32de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden kerti növénynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában az égi madarak megpihenhetnek.
33Sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét úgy, amint megérthették;
34példázat nélkül azonban semmit sem mondott nékik, de a tanítványainak mindent külön megmagyarázott.
35JÉZUS ÚR A VIHAR FELETT (Mt 8:23-27; Lk 8:22-25) Azon a napon, amint beesteledett, Jézus így szólt tanítványainak: Menjünk át a tónak túlsó partjára.
36Elbocsátották tehát a sokaságot, és magukkal vitték Őt hajón, úgy, amint volt; más hajók is követték őket.
37Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba annyira, hogy az már-már megtelt.
38Ő pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt. Fölébresztették Őt és így szóltak néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39Akkor fölkelt, megdorgálta a szelet, és azt mondta a hullámzó tónak: Hallgass, csitulj el! És elállt a szél, és nagy szélcsend lett.
40És így szólt nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy még mindig nincsen hitetek?
41És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, a hullámzó tó is engedelmeskedik néki?