Mark 4
1 PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL (Mt 13:1-9; Lk 8:4-8) Jézus ismét elkezdett tanítani a Galileai-tó mellett. ÉS igen nagy sokaság gyűlt hozzá, úgyhogy hajóra szállt, és leült abban a vizén, a sokaság pedig mind a tó mellett a parton volt.
2 És sok mindenre tanította őket példázatokban. És tanításában azt mondta nékik:
3 Halljátok! ímé, a magvető kiment vetni.
4 És történt vetés közben, hogy némelyik mag az útra esett, s a madarak odamentek és megették azt.
5 Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol nem volt sok földje, és hamar kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
6 Amikor pedig a nap fölkelt, a gyenge növény elperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7 Némelyik mag pedig a tüskebokorba esett, és a tüskebokor felnőtt, és megfojtotta a növényt és az nem hozott termést.
8 Némelyik pedig a jó földbe esett, kikelt, felnövekedett, és termést hozott: némelyik harmincannyit termett, némelyik hatvanannyit, némelyik pedig százannyit.
9 És így szólt nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja!
10 A PÉLDÁZAT CÉLJA (Mt 13:10-17; Lk 8:9-10) Amikor Jézus egyedül volt, megkérdezték Őt a példázat felől a körülötte lévők a tizenkettővel együtt.
11 Ő azt mondta nékik: Az Isten országának titka néktek (nyilván tudtul) adatott; azoknak a kívül valóknak azonban minden példázatokban adatik,
12 hogy (amint az írás mondja): Szemükkel nézzenek, és mégse jussanak belátásra, fülükkel halljanak, és mégse jussanak helyes megértésre, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.
13 A MAGVETŐRŐL SZÓLÓ PÉLDÁZAT MAGYARÁZATA (Mt 13:18-23; Lk 8:11-15) Azután Jézus azt kérdezte tőlük: Nem tudjátok, hogy mit jelent ez a példázat? Akkor hogyan értitek majd meg mind a többi példázatot?
14 A magvető az, aki az igét elhinti.
15 Az útra esett mag azokat jelenti, akiknek lelkébe elhintik ugyan az igét, de mihelyt hallják, azonnal eljön a Sátán, és elragadja az azokba vetett igét.
16 Hasonlóképpen a köves helyre vetett magvak azok, akik mihelyt hallják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,
17 de nem tud bennük meggyökerezni, hanem csak egy rövid ideig, azután ha az ige miatt szorongattatás vagy üldözés támad, azonnal elpártolnak.
18 És mások, a tüskebokrok közé vetett magvak azok, akik az igét meghallgatták,
19 de a mindennapi élet gondja és a gazdaság csalárdsága, és a vágyakozás az egyéb dolgok után szívükbe lopódzik, és megfojtja az igét, és az nem hoz termést.
20 A jó földbe vetett magvak pedig azok, akik hallják az igét és befogadják, és termést hoznak, némelyik harmincannyit, némelyik hatvanannyit, némelyik százannyit.
21 MINDEN REJTETT DOLOG ÉS TITOK NAPFÉNYRE JUT (Lk 8:16-18) Azután így szólt nékik: Talán csak nem azért hozzák elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Vajon nem inkább azért-e, hogy a lámpatartóra tegyék?
22 Mert nincsen semmi rejtett dolog, amely nem lesz nyilvánvalóvá, és semmi titok, amely nem jut nyilvánosságra.
23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!
24 Majd így szólt nékik: Figyeljetek arra, amit hallotok. Amely mértékkel mértek, azzal mér majd néktek az Isten, sőt ráadást ad néktek.
25 Mert akinek van (fogékonysága, odaadó figyelme), annak még ád majd az Isten (ismeretet), de akinek nincs, azt is elveszi tőle, amije van.
26 PÉLDÁZAT A VETÉS NÖVEKEDÉSÉRŐL És így szólt: Úgy van az az Isten országával, mint ahogyan az ember beveti a magot a földbe,
27 azután éjjelenként alszik, és reggelenként fölkel, a mag pedig aközben kihajt és felnő, - maga az ember sem tudja, hogyan.
28 Mert magától terem a föld először füvet, azután kalászt, azután teljes szemet a kalászban.
29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal ráereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.
30 A MUSTÁRMAGRÓL SZÓLÓ PÉLDÁZAT (Mt 13:31-35; Lk 13:18-19) És szólt: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Vagy milyen példázatban tanítsunk arról?
31 Hasonló a mustármaghoz, amely amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön található,
32 de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden kerti növénynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában az égi madarak megpihenhetnek.
33 Sok ilyen példázatban hirdette nékik az igét úgy, amint megérthették;
34 példázat nélkül azonban semmit sem mondott nékik, de a tanítványainak mindent külön megmagyarázott.
35 JÉZUS ÚR A VIHAR FELETT (Mt 8:23-27; Lk 8:22-25) Azon a napon, amint beesteledett, Jézus így szólt tanítványainak: Menjünk át a tónak túlsó partjára.
36 Elbocsátották tehát a sokaságot, és magukkal vitték Őt hajón, úgy, amint volt; más hajók is követték őket.
37 Akkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba annyira, hogy az már-már megtelt.
38 Ő pedig a hajó hátulsó részében, a fejaljon aludt. Fölébresztették Őt és így szóltak néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?
39 Akkor fölkelt, megdorgálta a szelet, és azt mondta a hullámzó tónak: Hallgass, csitulj el! És elállt a szél, és nagy szélcsend lett.
40 És így szólt nékik: Miért vagytok ilyen félénkek? Hogy van, hogy még mindig nincsen hitetek?
41 És nagy félelem fogta el őket, és ezt mondták egymásnak: Kicsoda ez, hogy a szél is, a hullámzó tó is engedelmeskedik néki?