1JÉZUS PILÁTUS ELŐTT (Mt 27:1-2. 11-14; Lk 23:1-5; Jn 18:28-38) A főpapok a vénekkel és írástudókkal és az egész tanács kora reggel azonnal határoztak Jézus felől; s megkötözték Őt, elvezették és átadták Pilátusnak.
2Pilátus megkérdezte tőle; Te a zsidók királya vagy? Jézus így felelt néki: Te mondod. (Az vagyok.)
3A főpapok hevesen vádolták Őt.
4Pilátus ismét megkérdezte tőle: Semmit sem felelsz? íme, mennyi vádat szórnak rád.
5De Jézus azután már semmit nem felelt, úgyhogy Pilátus csodálkozott.
6PILÁTUS ELÍTÉLI JÉZUST (Mt 27:15-26; Lk 23:13-2; Jn 18:39-19:16) Ünnepenként pedig Pilátus egy foglyot szokott a nép kívánsága szerint szabadon bocsátani.
7Történetesen volt ott (bebörtönözve) egy Bárabbász nevű ember; őt azokkal a lázadókkal fogták el, akik valami lázadás alkalmával gyilkoltak.
8És a sokaság Pilátus elé járulván, arra kezdte őt kérni, tegye meg azt, amit kedvükért máskor is megtett.
9Pilátus így felelt nékik: Akarjátok, hogy kedvetek szerint elbocsássam a zsidók királyát?
10Megtudta ugyanis, hogy Jézust a főpapok irigységből adták kezébe.
11A főpapok azonban felbujtogatták a sokaságot, hogy kedvükért inkább Bárabbászt bocsássa el.
12Akkor Pilátus ismét megszólalt, és azt kérdezte tőlük: Mit tegyek hát azzal, akiről azt mondjátok, hogy ő a zsidók királya?
13Azok pedig ismét kiáltottak: Feszítsd meg őt!
14Pilátus azonban azt kérdezte tőlük: De hát mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál hangosabban kiáltották: Feszítsd meg őt!
15Pilátus, minthogy eleget akart tenni a sokaságnak, kedvükért szabadon bocsátotta Bárabbászt, Jézust pedig megostoroztatván átadta (a katonáknak), hogy feszítsék meg.
16A KATONÁK CSÚFOT ŰZNEK JÉZUSBÓL (Mt 27:27-31; Jn 19:2-3) A katonák elvezették Jézust a palotába, - az a helytartó szállása volt, - és oda összehívták az egész csapatot.
17És vörös katonaköpönyegbe öltöztették Őt, tüskebokor vesszejéből koszorút fontak és a fejére tették.
18Azután köszöntgetni kezdték őt: Üdvözlégy zsidók királya; és nádszállal verték a fejét,
19köpdöstek, és térdet hajtva hódoltak előtte (mint valami király előtt).
20Azután, hogy csúfot űztek belőle, levették róla a vörös katonaköpönyeget, és a maga ruháiba öltöztették. Azután kivezették Őt (a városból), hogy megfeszítsék.
21JÉZUS KERESZTREFESZÍTÉSE ÉS HALÁLA (Mt 27:31-56; Lk 23:26-49; Jn 19:16-30) És kényszerítettek egy a mezőről hazafelé tartó és mellettük elmenő embert, bizonyos kürénéi Simont, a Sándor és Rufus atyját, hogy vigye Jézus keresztfáját.
22így vezették Jézust a Golgotha nevű helyre, ami megmagyarázva annyi mint: koponyahely.
23És mirhás bort akartak néki adni; de Ő nem fogadta el.
24Azután megfeszítették őt, és sorsvetéssel megosztoztak ruháin, hogy ki mit kapjon.
25Három óra volt (de. 9 óra), amikor megfeszítették.
26Elítéltetésének oka így volt felírva: A ZSIDÓK KIRÁLYA.
27Két rablót is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, másikat bal keze felől.
28így teljesedett be az írás: A gonosztévők közé számláltatott. (Ésaiás 53:12)
29Az arrafelé menők pedig szidalmazták Őt; fejüket csóválták és azt mondták: Nosza, te aki lerontod a templomot és harmadnapra felépíted,
30mentsd meg magadat és szállj le a keresztről!
31Hasonlóképpen csúfolták Őt egymás közt a főpapok az írástudókkal együtt, és azt mondták: Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni.
32A Krisztus, az izráél királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk azt és higgyünk! És azok is, akiket vele együtt feszítettek meg, szidalmazták őt.
33Amikor hat óra (déli tizenkét óra) lett, sötétség borult az egész országra kilenc (d. u. három) óráig.
34Kilenc óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Elói, Elói, lama szabakhtani? Ez magyarul azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?
35Amikor ezt az ott állók közül néhányan meghallották, így szóltak: íme, Illést hívja.
36Egy ember pedig odafutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, azt nádszálra tűzte, inni adott néki, és azt mondta: Hagyjátok, lássuk, eljön-é Illés, hogy levegye Őt.
37Jézus pedig hangosan felkiáltott, és meghalt.
38És a templom függő-kárpitja felülről az aljáig kettészakadt.
39Amikor pedig az Ővele szembenálló százados látta, hogy ekként halt meg, így szólt: Bizony, ez az ember igazán Isten Fia volt.
40Asszonyok is voltak ott, akik mind ezt távolról nézték, köztük a magdalai Mária, és Mária a kis (azaz ifjabb) Jakab és József anyja, és Szálómé.
41Ezek amikor Galileában járt, követték Jézust és szolgáltak néki, és sok más asszony, akik vele mentek föl Jeruzsálembe.
42JÉZUST ELTEMETIK (Mt 22:57-61; Lk 23:50-56; Jn 19:38-42) Már alkonyodott, és mivel az a nap az ünnepre való előkészület napja volt, vagyis a szombat előtti nap,
43arimatheai József, egy tekintélyes tanácstag, aki maga is várta az Isten országát, nekibátorodott, bement Pilátushoz, és elkérte tőle Jézus testét.
44Pilátus elcsodálkozott, hogy már meghalt; magához hívatta tehát a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg;
45amikor a századostól úgy hallotta, Józsefnek ajándékozta a holttestet.
46Ő gyolcsot vásárolt, levette Jézust a keresztről, betakarta a gyolcsba, és elhelyezte egy kősziklába vágott sírboltba, és követ hengerített a sírbolt bejáratára.
47A magdalai Mária pedig és Mária a József anyja nézték, hogy hol helyezték el Őt.