Mark 14
1 A ZSIDÓ NAGYTANÁCS TANAKODIK: HOGYAN ÖLJE MEG JÉZUST (Mt 26:1-5; Lk 22:1-2; Jn 11:45-53) Két nap múltával következett a húsvét és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók azon tanakodtak, hogy Jézust valahogy alattomban elfogván, megöljék.
2 Mert azt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne támadjon.
3 JÉZUS MEGKENETÉSE: ELŐKÉSZÜLET A TEMETÉSÉRE (Mt 26:6-13; Jn 12:1-8) Amikor Jézus Béthániában a leprás Simon házában volt, és ott asztalhoz telepedett, egy asszony ment oda, akinél egy valódi és igen drága nárdus-olajjal tele alabástrom palack volt. Az asszony az alabástrom palackot eltörte, és az olajat Jézus fejére öntötte.
4 Némelyek maguk közt bosszankodva azt mondták: Mire való volt az olajnak ez az eltékozlása?
5 Mert el lehetett volna adni azt az olajat több mint háromszáz dénáron, és az árát a szegényeknek lehetett volna adni (egy dénár értéke kb. 80 fillér), és korholták az asszonyt.
6 De Jézus így szólt: Hagyjátok őt, miért bántjátok? Jó dolgot cselekedett énvelem.
7 Mert szegények mindenkor lesznek veletek, és amikor csak akartok, tehettek velük jót, de én nem leszek mindig veletek.
8 Ő, ami tőle telt, megtette; előre megkente az én testemet a temetésre.
9 Bizony mondom néktek, hogy a világon mindenütt, ahol csak hirdetik az evangéliomot, hirdetni fogják az ő emlékezetére azt is, amit ő cselekedett.
10 JÚDÁS ELÁRULJA JÉZUST (Mt 26:14-16; Lk 22:3-6) Akkor Iskáriótész Júdás, egyik a tizenkettő közül elment a főpapokhoz, hogy Jézust azoknak kezére juttassa.
11 Azok, amint meghallották, megörültek és megígérték, hogy ezüst pénzt adnak néki. Ő pedig arra törekedett, hogy valami módon kedvező alkalommal kezükre juttassa Jézust.
12 A HÚSVÉTI VACSORA (Mt 26:17-25; Lk 22:7-14. 21-23; Jn 13:21-30) A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták leölni, így szóltak Jézusnak tanítványai: Mi a kívánságod, hol akarod megenni a húsvéti bárányt? Odamegyünk és elkészítjük.
13 Akkor elküldött a tanítványai közül kettőt, és azt mondta nékik: Menjetek el a városba; ott szembejön majd veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz; őt kövessétek,
14 és ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: Hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a húsvéti bárányt?
15 Ő majd mutat néktek egy nagy berendezett és elkészített termet, ott készítsétek el azt minékünk.
16 Akkor a tanítványai elmentek, és amikor a városba érkeztek, úgy találták, amint Jézus megmondta nékik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17 Amint beesteledett, odament a tizenkettővel.
18 Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, Jézus így szólt: Bizony mondom néktek, hogy tiközületek az egyik, - aki énvelem eszik, - el fog árulni engemet.
19 Ők elszomorodtak, és egyenként azt kérdezték tőle: Talán csak nem én?
20 Ő pedig azt mondta nékik: Egyik a tizenkettő közül, aki énvelem együtt márt ebbe a tálba.
21 Az Ember Fia elmegy ugyan, amint felőle meg van írva, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja; jobb lett volna annak az embernek, ha nem született volna.
22 AZ ÚRVACSORA SZEREZTETÉSE (Mt 26:26-30; Lk 22:15-20; I. Kor 11:23-25) És amikor ettek, Jézus kenyeret vett kezébe, és hálát adván darabokra törte, adta nékik és azt mondta: Vegyétek; az én testem ez.
23 Azután egy poharat vett kezébe, és hálát adván adta nékik, és ittak abból mindnyájan.
24 És azt mondta nékik: Az én vérem ez, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
25 Bizony mondom néktek: Nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor az új bort iszom majd az Isten országában.
26 JÉZUS ELŐRE MEGMONDJA: MINDNYÁJAN MEGBOTRÁNKOZTOK MAJD A VELEM TÖRTÉNENDŐK MIATT (Mt 26:31-3;; Lk 22:31-34; Jn 13:36-38) Az ünnepi dicséret eléneklése után kimentek az Olajfákhegyére.
27 És Jézus így szólt nékik: Mindnyájan megbotránkoztok majd (a velem történendők miatt), amint megvan írva: Megverem a pásztort, és a juhok szétszóródnak.
28 De feltámadásom után előttetek előre elmegyek majd Galileába.
29 Akkor Péter azt mondta néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
30 Jézus így szólt néki: Bizony mondom néked, hogy te ma, ezen az éjszakán - még kétszer sem szól a kakas, - háromszor megtagadsz engem.
31 De Péter ismételve bizonygatta: Ha veled együtt meg kell halnom, még akkor sem, semmiképpen sem tagadlak meg téged. A többiek is valamennyien hasonlóképpen beszéltek.
32 JÉZUS A GETHSZÉMÁNÉ-KERTBEN (Mt 26:36-46; Lk 22:39-46) És elmentek egy helyre, amelynek Gethszémáné a neve, és Jézus így szólt a tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom.
33 És maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s félni és rettegni kezdett,
34 és így szólt nékik: Nagyon szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt és legyetek ébren.
35 És egy kevéssé előre ment, leborult a földre és imádkozott, hogyha lehetséges, múljék el tőle az az óra.
36 És így szólt: Abba, Atyám, minden lehetséges néked; vedd el tőlem ezt a pohárt; de ne az legyen meg, amit én akarok, hanem amit te akarsz.
37 Azután visszament és aludva találta őket, és így szólt Péternek: Simon, alszol? Egy óráig sem tudtál ébren maradni?
38 Éberek legyetek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek; a lélek kész ugyan, de a test erőtelen.
39 És ismét elment, és imádkozott ugyanazon szavakat mondván.
40 És amint ismét visszament, aludva találta őket, mert elnyomta őket az álom, és nem tudták, mit mondjanak néki. Mk 12:41-56
41 Harmadszor is hozzájuk ment, és azt mondta nékik: Még tovább is aludni és nyugodni akartok? Az áruló már megkapta pénzét (a döntés megtörtént); az óra elérkezett; ímé, az Ember Fia a bűnösök kezébe adatik.
42 Keljetek föl, menjünk; ímé, közel van az, aki engemet elárul.
43 JÉZUST ELFOGJÁK (Mt 26:47-56; Lk 22:47-53; Jn 18:1-12) Még beszélt, amikor hirtelen megérkezett a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől Júdás, egyik a tizenkettő közül, és vele együtt valami csőcselék fegyverekkel és botokkal.
44 És az Ő elárulója jelt adott nékik úgy, amint előre megmondta: Akit majd megcsókolok, Ő az; őt fogjátok el, és vezessétek el biztos őrizettel.
45 És amikor Júdás odaérkezett, azonnal odament Jézushoz, és így szólt: Mester, és megcsókolta Őt;
46 azok pedig rávetették kezüket, és elfogták őt.
47 Egyvalaki pedig az ott állók közül kirántotta kardját, odasújtott a főpap szolgájára, és levágta annak fülét.
48 Jézus megszólalván azt mondta nékik: Mint valami rablóra törtetek reám fegyverekkel és botokkal, hogy elfogjatok engem;
49 naponta nálatok voltam a templomban és tanítottam, és nem fogtatok el engem; de az írásoknak be kell teljesedniők.
50 Akkor a tanítványok elhagyván Őt mindnyájan elfutottak.
51 Egy ifjú azonban, akin csupáncsak egy gyolcsing volt, követte Jézust; és azt az ifjút el akarták fogni;
52 ő azonban otthagyván az ingét, meztelenül elfutott.
53 JÉZUS A NAGYTANÁCS ELŐTT (Mt 26:57-68; Lk 22:54-55. 63-71; Jn 18:13-14. 19-24) Jézust azután elvezették a főpaphoz; és odagyűltek a főpapok, a vének és az írástudók valamennyien.
54 Péter pedig távolról követte Őt, be a főpap udvarába, és ott leült a szolgákkal, és melegedett a tűznél.
55 A főpapok pedig és az egész tanács vádaskodó tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék Őt, de nem találtak;
56 mert hamisan sokan tanúskodtak ugyan ellene, de a tanúskodások nem voltak megegyezők.
57 Akkor néhányan megjelentek, és hamisan így tanúskodtak ellene:
58 Mi hallottuk, amikor azt mondta: Én lerontom majd ezt a kézzel csinált templomot, és harmadnapra egy másik nem kézzel csináltat fogok építeni.
59 De így sem volt megegyező a tanúskodásuk.
60 Akkor a főpap középre állván, megkérdezte Jézust: Semmit sem felelsz arra, amit ezek a tanúk ellened vallanak?
61 Ő pedig hallgatott, és semmit sem felelt. Ismét megkérdezte Őt a főpap, és azt mondta néki: Te vagy a Krisztus, az áldott Isten Fia?
62 Jézus így szólt: Én vagyok, és meglátjátok majd, hogy az Ember Fia a Hatalom (Isten) jobbján ül, és eljön az ég felhőin.
63 Akkor a főpap megszaggatta ruháját és így szólt: Mi szükségünk van még tanúkra?
64 Hallottátok az istenkáromlást; mit gondoltok (mi legyen az ítélet)? Azok mindnyájan úgy ítéltek, hogy meg kell halnia.
65 Akkor néhányan köpdösni kezdték Őt, arcát betakarták, fejbeverték és ezt mondták Őnéki: Prófétálj! (Ki ütött meg?) A szolgák is arcul verték.
66 PÉTER MEGTAGADJA JÉZUST (Mt 26:69-7;; Lk 22:56-62; Jn 18:15;-18. 2;-27) Péter aközben lenn volt az udvaron; a főpap szolgálóleányai közül az egyik odament
67 és meglátta Pétert, amint melegedett, reátekintett és azt mondta: Te is a názárethi Jézussal voltál.
68 Ő azonban tagadta, mondván: Nem ismerem Őt, nem is értem, hogy te mit mondasz. És kiment az előcsarnokba; akkor megszólalt egy kakas.
69 Az a szolgálóleány pedig ismét meglátván őt. kezdte mondani az ott állóknak: Ez közülük való.
70 De Péter ismét tagadta. Egy kis idő multával azonban az ott állók ismét azt mondták Péternek: Bizony, közülük való vagy; hiszen te is galileai vagy.
71 Ő pedig átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.
72 És azonnal megszólalt a kakas másodszor. Akkor Péter megemlékezett Jézusnak ama szaváról: A kakas még kétszer sem szól, te háromszor megtagadsz engem. És sírva fakadt.