1PÉLDÁZAT A GONOSZ SZŐLŐMUNKÁSOKRÓL (Mt 21:33-46; Lk 20:9-19) Jézus azután példázatokban kezdett nékik beszélni: Egy ember szőlőt ültetett és körülkerítette, borsajtót ásott benne, és őrtornyot épített, aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak, és elutazott.
2Szüret idején aztán elküldött egy szolgát a munkásokhoz, hogy a szőlő terméséből megkapja tőlük a maga részét.
3De azok a szolgát megragadták, megverték, és üres kézzel küldték vissza.
4Ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig fejbeverték és gyalázatosan bántak vele.
5Ismét küldött egy másikat; azt pedig megölték; sok mást is küldött még, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek.
6Végül csak egyvalakije volt, a szeretett fia, utoljára őt küldte el hozzájuk, mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
7Azok a munkások azonban azt mondták maguk közt: Ez az örökös, jertek öljük meg őt; és miénk lesz az örökség!
8És megragadván őt, megölték, és kidobták a szőlőből.
9Ugyan mit cselekszik majd a szőlő ura? El fog menni, el fogja pusztítani a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja.
10Bizonyára olvastátok ezt az írást: A kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a szegelet fejévé;
11az Úr cselekedte ezt így, és csodálatos ez a mi szemünk előtt. (Zsoltár 118:22-23)
12Akkor a nép vezetői igyekeztek Őt elfogni, de féltek a sokaságtól; megértették ugyanis, hogy a példázatot őróluk mondta. És otthagyván Őt elmentek.
13SZABAD-É ADÓT FIZETNÜNK A RÓMAI CSÁSZÁRNAK? (Mt 22:15-22; Lk 20:20-26) Majd néhány farizeust és Héródész-pártit küldtek hozzá, hogy Őt szaván fogják.
14Azok odamentek, és így szóltak néki: Mester, tudjuk, hogy te igazmondó ember vagy, és senkinek vélekedésével nem törődsz; mert nem nézel az emberek személyére, hanem igazán tanítod az Isten útját; szabad-é adót fizetnünk a római császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?
15Ő pedig minthogy ismerte képmutatásukat, azt mondta nékik: Miért kísértetek engem? Hozzatok ide nékem egy dénárt, hogy lássam (a dénár római ezüstpénz volt).
16Azok hát vittek, Ő pedig így szólt nékik: Kinek a képe ez, és kié a felírás? Ők így feleltek: A császáré.
17Jézus azt mondta nékik: Ami a császáré, adjátok meg a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És csodálkoztak Őrajta.
18VAN-É FELTÁMADÁS? (Mt 22:23-33; Lk 20:27-38) Majd szadduceusok mentek hozzá, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És azt kérdezték tőle:
19Mester, Mózes megírta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghal, és özvegyet hagy hátra, de gyermeket nem hágy, az özvegyet vegye el a megholtnak fitestvére, és támasszon utódot meghalt testvérének. (V. Mózes 25:5-6)
20Volt egyszer hét fiútestvér; és az első (a legidősebb) feleséget vett, de meghalván nem hagyott utódot;
21azután a második vette el az özvegyet, de meghalt, nem hagyván hátra utódot; hasonlóképpen a harmadik is;
22és a hét közül egy sem hagyott utódot. Végül meghalt az asszony is.
23A feltámadáskor, amikor feltámadnak, közülük melyiké lesz az asszony, mert felesége volt mind a hétnek.
24Jézus így felelt nékik: Ti azért tévelyegtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát!
25Mert amikor az emberek a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy élnek, mint a mennyei angyalok.
26A halottakról pedig, hogy ők feltámadnak, nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló történetben azt, amit az Isten mondott őnéki: Én Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene vagyok?
27Ez azt jelenti: Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti (tehát) nagyon tévelyegtek.
28MELYIK A LEGELSŐ PARANCSOLAT? (Mt 22:55-40; Lk 10:25-28) Akkor odament Jézushoz egy írástudó, aki hallotta ezt a vitatkozást; és mivel látta, hogy helyesen felelt nékik, megkérdezte tőle: Melyik az első parancsolat valamennyi közül?
29Jézus azt felelte, hogy az első: Halljad izráél, az Úr a mi Istenünk az egyetlen Úr;
30szeresd az Urat, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, minden gondolatoddal és minden erőddel.
31A második ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Más, ezeknél nagyobb parancsolat nincsen.
32Az írástudó így szólt néki: Helyes, Mester; igazán mondtad, az Isten egyetlen, és rajta kívül más isten nincsen;
33és őt szeretni egész szívvel, teljes értelemmel és minden erővel; és felebarátunkat szeretni, mint magunkat, többet ér minden égő és véres áldozatnál.
34Jézus látván, hogy értelmesen felelt, azt mondta néki: Nem vagy messze az Isten országától. Azután senki sem merte Őt kérdezgetni.
35KRISZTUS DÁVIDNAK FIA ÉS URA (Mt 22:41-46; Lk 20:41-44) Jézus tovább tanítván a tepmlomban, azt mondta: Hogyan mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?
36Hiszen maga Dávid mondta a Szentlélek által: Monda az Úr (az Isten) az én Uramnak (a Messiásnak), ülj az én jobbom felől, amíg ellenségeidet lábad alá vetem.
37Maga Dávid Urának nevezi Őt; akkor hát hogyan fia néki? És szívesen hallgatta Őt a nagy sokaság.
38ŐRIZKEDJETEK AZ ÍRÁSTUDÓKTÓL (Mt 23:1-36; Lk 20:45-47) Jézus tanításában azt mondta: Őrizkedjetek az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a piacokon,
39szeretik az első üléseket a zsinagógákban, és a főhelyeket a lakomákon;
40ők azok, akik az özvegyek házát fölemésztik és közben látszatra hosszasan imádkoznak; ők azért igen súlyos ítéletben részesülnek.
41A SZEGÉNY ÖZVEGY FILLÉRE (Lk 21:1-4) Akkor Jézus leült a templomi persellyel szemben és nézte, hogyan dobja a sok nép a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott abba.
42Egy szegény özvegyasszony is odament, és beledobott két félfillért (2 leptont), azaz egyfillérnyi összeget.
43Akkor magához szólítván tanítványait, azt mondta nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony többet adott mindazoknál, akik a perselybe pénzt adtak;
44mert azok mindnyájan a fölöslegükből adtak, ez pedig az ő szegénységéből mindazt odaadta, amije csak volt, az egész vagyonát.