Mark 11
1 JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE (Mt 21:1-11; Lk 19:29-40; Jn 12:12-19) Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák-hegyén lévő Béthphágé és Béthánia felé, Jézus tanítványai közül kettőt elküldött,
2 és azt mondta nékik: Menjetek el az előttetek elterülő faluba, és amint abba beérkeztek, azonnal találni fogtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült; oldjátok el azt, és vezessétek ide.
3 És ha valaki azt mondja néktek, hogy miért teszitek ezt, mondjátok: Az Úrnak szüksége van rá, de hamarosan visszaküldi ugyanide.
4 Elmentek azért, és kinn az utcán egy ajtóhoz kötve találtak egy szamárcsikót, és eloldották.
5 Az ott állók közül némelyek azt kérdezték tőlük: Mit csináltok, hogy eloldjátok a szamárcsikót?
6 A tanítványok úgy feleltek nékik, amint Jézus megparancsolta. És elbocsátották őket.
7 És odavezették Jézushoz a szamárcsikót, és ráterítették arra felső ruhájukat, Ő pedig felült reá.
8 Sokan meg az útra teregették felső ruhájukat, mások meg zöld ágakat, amelyeket a fákról vagdaltak.
9 Akik előtte mentek és akik követték így kiáltottak: Hozsánna!
10 Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi atyánknak Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!
11 Jézus bement Jeruzsálembe a templomba, ott mindenütt jól körülnézett; minthogy azonban az idő már későre járt, a tizenkettővel kiment Béthániába.
12 A KISZÁRADT FÜGEFA; A TEMPLOM MEGTISZTÍTÁSA (Mt 21:12-22; Lk 19:45-48; Jn 2:13-22) Másnap, amikor kimentek Béthániából, megéhezett.
13 És messziről meglátván egy fügefát, amely leveles volt, odament, hogy vajon talál-é rajta fügét. Azonban odamenvén, semmit sem talált azon, csak levelet; mert az az idő nem fügeérés ideje volt.
14 Akkor megszólalt és azt mondta annak: Soha többé senki ne egyék rólad gyümölcsöt! És hallották azt az Ő tanítványai.
15 Jeruzsálembe érkeztek azután, és bemenvén a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek, s a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit feldöntötte,
16 és nem engedte, hogy bárki átvigyen valami házi eszközt a templom udvarán.
17 Azután tanította őket, és azt mondta nékik: Nincsen-é megírva, hogy az én házamat imádság házának kell nevezni minden nép közt? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
18 Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és tanakodtak, hogyan pusztítsák el őt; féltek ugyanis tőle, mert a sokaság mind csodálkozott az Ő tanításán.
19 És amikor beesteledett, (Jézus és tanítványai) kimentek a városból.
20 (Másnap) korán reggel pedig, amikor a fügefa mellett elmentek, látták, hogy az gyökerestől kiszáradt.
21 Péter visszaemlékezett, és így szólt Jézusnak: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt.
22 Jézus felelvén így szólt nékik: Legyen hitetek Istenben!
23 Bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél föl, és vesd magadat a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond megtörténik, annak teljesül a kívánsága.
24 Azért azt mondom néktek: Higgyétek, hogy mind azt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok, és tiétek lesz.
25 És amikor megálltok és imádkoztok, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket.
26 De ha ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg néktek a ti vétkeiteket.
27 JÉZUS MENNYEI FELHATALMAZÁSSAL MUNKÁLKODIK (Mt 21:23-27; Lk 20:1-8) Azután ismét elmentek Jeruzsálembe. Jézus a templomban körüljárt és odamentek hozzá a főpapok és az írástudók, és a vének,
28 és így szóltak néki: Milyen felhatalmazással cselekszed ezeket? Vagy ki adta néked ilyesmire a felhatalmazást, hogy ezeket cselekedd?
29 Jézus azt mondta nékik: Kérdezek tőletek valamit; feleljetek meg nékem, és én is megmondom majd néktek, hogy milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.
30 János mennyből vagy emberektől kapta a felhatalmazást a keresztelésre? Feleljetek nékem.
31 Azok tanakodtak maguk közt és azt mondták: Ha azt mondjuk, hogy „mennyből\, azt fogja mondani: Miért nem hittetek hát néki?
32 Vagy mondjuk azt, hogy „emberektől\? - Ezt nem merték mondani, mert féltek a sokaságtól. Jánosról ugyanis mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33 Azért így feleltek Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus pedig azt mondta nékik: Én sem mondom meg néktek, milyen felhatalmazással cselekszem ezeket.