1JÉZUS FELHATALMAZZA ÉS ELKÜLDI A TIZENKÉT APOSTOLT (Mt 10:5-15; Mk 6:7-13) Jézus az után, hogy összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nékik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2És elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák a betegeket.
3Majd azt mondta nékik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se ezüst pénzt, se két alsó ruhát.
4Ha valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnan menjetek tovább.
5Akik pedig nem fogadnak be titeket, az ő figyelmeztetésükre rázzátok le lábatokról a port, amikor kimentek abból a városból.
6El is mentek, és bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyították a betegeket.
7HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ KÉRDEZÖSKÖDÉSE JÉZUS FELŐL (Mt 14:1-2; Mk 6:14-29) Héródész (Ántipász) pedig, a negyedes fejedelem meghallotta mind azt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,
8mások pedig, hogy Illés jelent meg, ismét mások, hogy a régebbi próféták közül támadt fel valamelyik.
9Héródész így szólt: Jánost én lefejeztettem; de kicsoda ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És látni kívánta Jézust.
10AZ APOSTOLOK VISSZATÉRÉSE; AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Mk 6:30-44; Jn 6:1-14) Amikor aztán az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mind azt, amit cselekedtek. Akkor maga mellé vette őket, és elment csupán ővelük egy Béthszaida nevű városba.
11Amikor azonban a sokaság azt megtudta, követte Őt; Ő magához fogadta azokat, és beszélt nékik az Isten országáról. A gyógyításra szorulókat pedig meggyógyította.
12A nap már hanyatlani kezdett, amikor a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a körüllévő falvakba és tanyákra, hogy szállást és eledelt keressenek maguknak, mert itt lakatlan helyen vagyunk.
13Ő azonban azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni. De ők így feleltek: Nincsen nékünk több, mint öt kenyerünk és két halunk, - csak úgy lesz több, ha elmegyünk, és eledelt vásárolunk ennek a nagy sokaságnak.
14Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus akkor így szólt tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként.
15Úgy is cselekedtek, és valamennyiüket leültették.
16Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és darabokra törte azokat, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.
17Akkor valamennyien ettek és jóllaktak; azután felszedték a megmaradt darabokat, és tizenkét kosár telt meg.
18PÉTER VALLÁST TESZ JÉZUS MESSIÁS-VOLTÁRÓL (Mt 16:13-19; Mk 8:27-29) Történt egyszer, hogy amikor Jézus egymagában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Mit mond a sokaság, hogy én ki vagyok?
19Ők így feleltek: Némelyek azt mondják, hogy te Keresztelő János vagy, mások meg azt, hogy Illés, ismét mások azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20Akkor így szólt nékik: De ti mit mondotok, hogy én ki vagyok? Péter így felelt: Te az Isten Krisztusa vagy.
21Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy erről senkinek se beszéljenek.
22JÉZUS ELŐSZÖR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 16:20-28; Mk 8:30-9:1) Aztán azt mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie és elvettetnie a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon fel kell támadnia.
23HA VALAKI ÉN UTÁNAM AKAR JÖNNI, VEGYE FEL A KERESZTJÉT MINDENNAP (Mt 16:24-28; Mk 8:34-9:1) Azután így szólt mindnyájuknak: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.
24Mert aki (azzal, hogy nem mer engemet követni), meg akarja tartani az ő (földi) életét, elveszti (mennyei) életét; aki pedig (a kereszthordozó úton) elveszti az ő (földi) életét énérettem, megtartja (mennyei) életét. (Mt 16:25; Mk 8:35)
25Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri, magát pedig elveszti, vagy kárt szenved?
26Mert aki szégyell engemet és az enyéimet, azt az Ember Fia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27Bizony mondom néktek, hogy az itt állók közül vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, csak akkor, ha már meglátták az Isten országát.
28JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE (Mt 17:1-8; Mk 9:2-8) E beszédek után mintegy nyolc nappal történt, hogy Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost, Jakabot, és fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.
29És amikor imádkozott, arculata elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.
30És íme, két férfiú beszélt Ővele, azok Mózes és Illés voltak;
31ők dicsőségben (megdicsőülten) megjelentek, és az Ő haláláról szóltak, amelyet Jeruzsálemben kell elszenvednie.
32Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom; de fölébredtek, és meglátták az Ő dicsőségét, és a vele ott álló két férfiút.
33És történt, hogy amikor azok elváltak Őtőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó minékünk itt lennünk, csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; - nem tudván, hogy mit beszél.
34És amikor ezeket mondta, felhő támadt, és körülvette őket; ők pedig megijedtek, amikor a felhőbe kerültek.
35És a felhőből szó hangzott, amely azt mondta: Ez az én Fiam, az én választottam, Őreá hallgassatok.
36És amikor a szó elhangzott, már csak magát Jézust látták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban nem mondtak el senkinek semmit abból, amit láttak.
37AZ EPILEPTIKUS FIÚ MEGGYÓGYÍTÁSA (Mt 17:14-18; Mk 9:14-27) Másnap történt, hogy amikor a hegyről lementek, sok nép ment Jézus elé.
38És a sokaságból egy ember így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem.
39És íme, valamely gonosz lélek gyakran megragadja őt, és akkor hirtelen felkiált, majd a lélek ide-oda rángatja őt, úgyhogy tajtékzik; és nehezen távozik el tőle, s agyonkínozza őt.
40Kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták.
41Jézus így felelt: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség! Meddig kell még veletek lennem, és titeket elszenvednem? Vezesd ide a fiadat.
42És amíg a fiú odament, az ördög aközben is a földhöz verte őt, és ide-oda rángatta; Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan lelket, s meggyógyította a gyermeket, és úgy adta őt vissza az atyjának.
43Akkor valamennyien elálmélkodtak az Istennek mindenható erején. Amikor pedig valamennyien elcsodálkoztak mind azon, amit Jézus cselekedett, Ő így szólt tanítványainak:
44JÉZUS MÁSODSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 17:22-23; Mk 9:30-32) Vegyétek fületekbe ezeket a szavakat: az Ember Fia az emberek kezébe adatik majd.
45Ők azonban nem értették ezt a beszédet; el volt rejtve előttük, hogy ne tudják megérteni; és féltek attól, hogy Őt e beszéd értelme felől megkérdezzék.
46A TANÍTVÁNYOK BECSVÁGYA ÉS SZŰKKEBLÜSÉGE (Mt 18:1-5; Mk 9:33-40) Egyszer az a gondolat foglalkoztatta őket, hogy közülük ki a legnagyobb.
47Jézus mivel látta szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,
48és így szólt nékik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket a reám való hivatkozással, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött; mert aki legkisebb mindnyájatok közt, - az a legnagyobb.
49Akkor János kezdett beszélni, és így szólt: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, és megtiltottuk néki, mert nem követ téged mivelünk együtt.
50Jézus azonban így szólt néki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.
51JÉZUS SAMÁRIÁN ÁT JERUZSÁLEMBE INDUL Amikor pedig elközelgett Jézus mennybe való felemeltetésének ideje, és eltökélte, hogy elmegy Jeruzsálembe,
52követeket küldött maga előtt. Azok útnak indulván, bementek egy samáriai faluba, hogy néki szállást keressenek;
53de ott nem fogadták be Őt, mert tudták, hogy Jeruzsálembe szándékozik menni.
54Amikor a tanítványok, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, kívánod-é, hogy azt mondjuk, szálljon alá tűz az égből, és eméssze meg őket?
55De Jézus feléjük fordult, és megdorgálta őket.
56És elmentek egy másik faluba.
57ISTEN ORSZÁGA MUNKÁSAINAK ELSZÁNT VISELKEDÉSE (Mt 8:19-22) Amint mentek az úton, valaki így szólt Jézusnak: Követlek téged, akárhová mégy.
58Jézust azt felelte: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincsen helye, ahol fejét lehajtsa.
59Egy másvalakinek pedig így szólt: Kövess engem. De az így felelt: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat.
60Jézus azt mondta néki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát.
61Másvalaki meg azt mondta: Követlek téged Uram, de engedd meg nékem, hogy előbb búcsút vegyek a házam népétől.
62Jézus így felelt néki: Senki sem alkalmas az Isten országára, aki az ekét megfogta, és azután mégis hátratekint.