Luke 9
1 JÉZUS FELHATALMAZZA ÉS ELKÜLDI A TIZENKÉT APOSTOLT (Mt 10:5-15; Mk 6:7-13) Jézus az után, hogy összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nékik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására.
2 És elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák a betegeket.
3 Majd azt mondta nékik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se ezüst pénzt, se két alsó ruhát.
4 Ha valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnan menjetek tovább.
5 Akik pedig nem fogadnak be titeket, az ő figyelmeztetésükre rázzátok le lábatokról a port, amikor kimentek abból a városból.
6 El is mentek, és bejárták a falvakat, mindenütt hirdették az evangéliumot, és gyógyították a betegeket.
7 HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ KÉRDEZÖSKÖDÉSE JÉZUS FELŐL (Mt 14:1-2; Mk 6:14-29) Héródész (Ántipász) pedig, a negyedes fejedelem meghallotta mind azt, ami történt, és zavarban volt, mert némelyek azt mondták, hogy János támadt fel a halálból,
8 mások pedig, hogy Illés jelent meg, ismét mások, hogy a régebbi próféták közül támadt fel valamelyik.
9 Héródész így szólt: Jánost én lefejeztettem; de kicsoda ez, akiről ilyen dolgokat hallok? És látni kívánta Jézust.
10 AZ APOSTOLOK VISSZATÉRÉSE; AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Mk 6:30-44; Jn 6:1-14) Amikor aztán az apostolok visszatértek, elbeszélték Jézusnak mind azt, amit cselekedtek. Akkor maga mellé vette őket, és elment csupán ővelük egy Béthszaida nevű városba.
11 Amikor azonban a sokaság azt megtudta, követte Őt; Ő magához fogadta azokat, és beszélt nékik az Isten országáról. A gyógyításra szorulókat pedig meggyógyította.
12 A nap már hanyatlani kezdett, amikor a tizenkettő odament hozzá, és azt mondta néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a körüllévő falvakba és tanyákra, hogy szállást és eledelt keressenek maguknak, mert itt lakatlan helyen vagyunk.
13 Ő azonban azt mondta nékik: Ti adjatok nékik enni. De ők így feleltek: Nincsen nékünk több, mint öt kenyerünk és két halunk, - csak úgy lesz több, ha elmegyünk, és eledelt vásárolunk ennek a nagy sokaságnak.
14 Mert mintegy ötezer férfi volt ott. Jézus akkor így szólt tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenenként.
15 Úgy is cselekedtek, és valamennyiüket leültették.
16 Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, megáldotta és darabokra törte azokat, majd odaadta a tanítványoknak, hogy tegyék a sokaság elé.
17 Akkor valamennyien ettek és jóllaktak; azután felszedték a megmaradt darabokat, és tizenkét kosár telt meg.
18 PÉTER VALLÁST TESZ JÉZUS MESSIÁS-VOLTÁRÓL (Mt 16:13-19; Mk 8:27-29) Történt egyszer, hogy amikor Jézus egymagában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Mit mond a sokaság, hogy én ki vagyok?
19 Ők így feleltek: Némelyek azt mondják, hogy te Keresztelő János vagy, mások meg azt, hogy Illés, ismét mások azt mondják, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.
20 Akkor így szólt nékik: De ti mit mondotok, hogy én ki vagyok? Péter így felelt: Te az Isten Krisztusa vagy.
21 Ő pedig rájuk parancsolt, és meghagyta, hogy erről senkinek se beszéljenek.
22 JÉZUS ELŐSZÖR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 16:20-28; Mk 8:30-9:1) Aztán azt mondta: Az Ember Fiának sokat kell szenvednie és elvettetnie a vénektől és főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, és harmadnapon fel kell támadnia.
23 HA VALAKI ÉN UTÁNAM AKAR JÖNNI, VEGYE FEL A KERESZTJÉT MINDENNAP (Mt 16:24-28; Mk 8:34-9:1) Azután így szólt mindnyájuknak: Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem.
24 Mert aki (azzal, hogy nem mer engemet követni), meg akarja tartani az ő (földi) életét, elveszti (mennyei) életét; aki pedig (a kereszthordozó úton) elveszti az ő (földi) életét énérettem, megtartja (mennyei) életét. (Mt 16:25; Mk 8:35)
25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri, magát pedig elveszti, vagy kárt szenved?
26 Mert aki szégyell engemet és az enyéimet, azt az Ember Fia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.
27 Bizony mondom néktek, hogy az itt állók közül vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, csak akkor, ha már meglátták az Isten országát.
28 JÉZUS MEGDICSŐÜLÉSE (Mt 17:1-8; Mk 9:2-8) E beszédek után mintegy nyolc nappal történt, hogy Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost, Jakabot, és fölment egy hegyre, hogy imádkozzék.
29 És amikor imádkozott, arculata elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött.
30 És íme, két férfiú beszélt Ővele, azok Mózes és Illés voltak;
31 ők dicsőségben (megdicsőülten) megjelentek, és az Ő haláláról szóltak, amelyet Jeruzsálemben kell elszenvednie.
32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomta az álom; de fölébredtek, és meglátták az Ő dicsőségét, és a vele ott álló két férfiút.
33 És történt, hogy amikor azok elváltak Őtőle, Péter így szólt Jézusnak: Mester, jó minékünk itt lennünk, csináljunk azért három sátrat, néked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet; - nem tudván, hogy mit beszél.
34 És amikor ezeket mondta, felhő támadt, és körülvette őket; ők pedig megijedtek, amikor a felhőbe kerültek.
35 És a felhőből szó hangzott, amely azt mondta: Ez az én Fiam, az én választottam, Őreá hallgassatok.
36 És amikor a szó elhangzott, már csak magát Jézust látták. Ők pedig hallgattak, és azokban a napokban nem mondtak el senkinek semmit abból, amit láttak.
37 AZ EPILEPTIKUS FIÚ MEGGYÓGYÍTÁSA (Mt 17:14-18; Mk 9:14-27) Másnap történt, hogy amikor a hegyről lementek, sok nép ment Jézus elé.
38 És a sokaságból egy ember így kiáltott: Mester, kérlek, tekints az én fiamra, mert ő az én egyetlen gyermekem.
39 És íme, valamely gonosz lélek gyakran megragadja őt, és akkor hirtelen felkiált, majd a lélek ide-oda rángatja őt, úgyhogy tajtékzik; és nehezen távozik el tőle, s agyonkínozza őt.
40 Kértem tanítványaidat, űzzék ki azt, de nem tudták.
41 Jézus így felelt: Óh hitetlen és elvetemült nemzetség! Meddig kell még veletek lennem, és titeket elszenvednem? Vezesd ide a fiadat.
42 És amíg a fiú odament, az ördög aközben is a földhöz verte őt, és ide-oda rángatta; Jézus azonban megdorgálta a tisztátalan lelket, s meggyógyította a gyermeket, és úgy adta őt vissza az atyjának.
43 Akkor valamennyien elálmélkodtak az Istennek mindenható erején. Amikor pedig valamennyien elcsodálkoztak mind azon, amit Jézus cselekedett, Ő így szólt tanítványainak:
44 JÉZUS MÁSODSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 17:22-23; Mk 9:30-32) Vegyétek fületekbe ezeket a szavakat: az Ember Fia az emberek kezébe adatik majd.
45 Ők azonban nem értették ezt a beszédet; el volt rejtve előttük, hogy ne tudják megérteni; és féltek attól, hogy Őt e beszéd értelme felől megkérdezzék.
46 A TANÍTVÁNYOK BECSVÁGYA ÉS SZŰKKEBLÜSÉGE (Mt 18:1-5; Mk 9:33-40) Egyszer az a gondolat foglalkoztatta őket, hogy közülük ki a legnagyobb.
47 Jézus mivel látta szívük gondolatát, kézen fogott egy kisgyermeket, maga mellé állította,
48 és így szólt nékik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket a reám való hivatkozással, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött; mert aki legkisebb mindnyájatok közt, - az a legnagyobb.
49 Akkor János kezdett beszélni, és így szólt: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, és megtiltottuk néki, mert nem követ téged mivelünk együtt.
50 Jézus azonban így szólt néki: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, veletek van.
51 JÉZUS SAMÁRIÁN ÁT JERUZSÁLEMBE INDUL Amikor pedig elközelgett Jézus mennybe való felemeltetésének ideje, és eltökélte, hogy elmegy Jeruzsálembe,
52 követeket küldött maga előtt. Azok útnak indulván, bementek egy samáriai faluba, hogy néki szállást keressenek;
53 de ott nem fogadták be Őt, mert tudták, hogy Jeruzsálembe szándékozik menni.
54 Amikor a tanítványok, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, kívánod-é, hogy azt mondjuk, szálljon alá tűz az égből, és eméssze meg őket?
55 De Jézus feléjük fordult, és megdorgálta őket.
56 És elmentek egy másik faluba.
57 ISTEN ORSZÁGA MUNKÁSAINAK ELSZÁNT VISELKEDÉSE (Mt 8:19-22) Amint mentek az úton, valaki így szólt Jézusnak: Követlek téged, akárhová mégy.
58 Jézust azt felelte: A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Ember Fiának nincsen helye, ahol fejét lehajtsa.
59 Egy másvalakinek pedig így szólt: Kövess engem. De az így felelt: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat.
60 Jézus azt mondta néki: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát.
61 Másvalaki meg azt mondta: Követlek téged Uram, de engedd meg nékem, hogy előbb búcsút vegyek a házam népétől.
62 Jézus így felelt néki: Senki sem alkalmas az Isten országára, aki az ekét megfogta, és azután mégis hátratekint.