Luke 8
1 JÉZUSRÓL ÉS TANÍTVÁNYAIRÓL GONDOSKODÓ ASSZONYOK Azután történt, hogy Jézus városról városra és faluról falura járt, prédikálván és hirdetvén az Istennek országáról szóló örvendetes üzenetet; vele volt a tizenkettő is,
2 meg néhány asszony, akiket (egykor) gonosz lelkektől megszabadított, és betegségekből meggyógyított, éspedig: Mária, akit magdalainak hívnak, akiből hét ördög ment ki,
3 és Johanna, Khuzának Héródész (Ántipász) tiszttartójának felesége, meg Zsuzsanna és sok más asszony. Ők a saját vagyonukból gondoskodtak Jézusról és a tanítványairól.
4 PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL (Mt 13:1-9; Mk 4:1-9) Egyszer amikor nagy sokaság gyűlt egybe, és az embere minden városból Jézushoz mentek, egy példázatot mondott
5 Egy magvető kiment, hogy elvesse a gabonáját. És amikot vetett, némelyik mag az útra esett, és azt eltaposták, s az égi madarak megették.
6 Némelyik mag köves földbe esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7 Némelyik mag a tüskebokorba esett, és minthogy a tüskebokor vele együtt növekedett, megfojtotta azt.
8 Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnőtt, százszoros termést hozott. Ezeket mondván, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!
9 A PÉLDÁZAT CÉLJA (Mt 13:10-17; Mk 4:10-12) A tanítványai megkérdezték tőle: Mit jelent ez a példázat?
10 Ő azt mondta nékik: Tinéktek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, egyebeknek azonban példázatokban szólok, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11 A PÉLDÁZAT ÉRTELME (Mt 13:18-25; Mk 4:13-20) A példázat értelme pedig ez: a mag az Isten igéje.
12 Útra hullott a mag azokban, akik meghallják az igét, de azután eljön az ördög, és elragadja azt a szívükből, hogy hivőkké ne legyenek és ne üdvözüljenek.
13 Köves földbe esett a mag azokban, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük; egy ideig ugyan hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.
14 És amelyik tüskebokorba esett, az azokat jelenti, akik meghallották ugyan az igét, de elmentek, és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei elfojtják bennük az ige növekedését, és termésük nem érik meg.
15 Amelyik pedig jó földbe esett, az azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és állhatatossággal meghozzák termésüket.
16 MI MÓDON LÁT, ISMER MEG ÉS HALLGAT A TANÍTVÁNY? (Mk 4:21-25) Aki lámpást gyújt, nem fedi be azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem inkább lámpatartóra teszi, hogy a belépők lássák a világosságot.
17 Mert nincsen olyan titok, amely nem lesz nyilvánvalóvá, és nincsen olyan rejtett dolog, amely nem tudódik ki, és nem jut nyilvánosságra.
18 Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok (az Isten igéjét); mert akinek van (fogékonysága, képessége), annak még ád majd az Isten (megértést az ige felfogására); de akinek nincs, attól még azt is elveszi, amiről azt véli, hogy sajátjaként bírja.
19 JÉZUSNAK IGAZI CSALÁDJA: AZ EVANGÉLIUM HALLGATÓI ÉS CSELEKVŐI (Mt 12:46-50; Mk 3:31-35) Egyszer odamentek Jézushoz az anyja és a testvérei, de az Őt körülvevő sokaság miatt nem tudtak hozzájutni.
20 Azonban tudtára adták néki: Anyád és testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.
21 Ő pedig azt mondta nékik: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik.
22 JÉZUS PARANCSOL A VIHARNAK ÉS A HULLÁMOKNAK (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41) Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak.
23 Útközben azonban elaludt. A tóra pedig szélvész csapott le, és a hajó kezdett vízzel megtelni; és veszedelemben forogtak.
24 Akkor odamenvén hozzá, fölkeltették Őt, és azt mondták néki: Mester, Mester elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat; azok elültek, és szélcsend lett.
25 És így szólt nékik: Hol van a ti hitetek? Ők azonban féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok engedelmeskednek néki?
26 JÉZUS GYŐZELME A GERASZAI ÖRDÖNGÖSÖN (Mt 8:28-34; Mk 5:1-20) És áteveztek a geraszaiak földjére, amely Galileával szemben van.
27 És amikor kiment a szárazföldre, találkozott vele egy a városból jövő ember, akiben ördögök voltak, és hosszú idő óta nem vett magára ruhát, sem valamely házban nem maradt meg, hanem a sírboltokban lakott.
28 Amikor az meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és fennhangon így szólt: Mit akarsz velem Jézus, a legmagasságosabb Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.
29 Jézus ugyanis meg akarta parancsolni annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből. Mert már régóta magával ragadta azt, úgy hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztaságba űzte.
30 Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Légió, felelte az, mert sok ördög ment belé.
31 Akkor az ördögök arra kérték Jézust, ne parancsolja meg nékik azt, hogy a pokolba menjenek.
32 Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegyen legelészett; az ördögök azért arra kérték Jézust, engedje meg nékik, hogy azokba a disznókba menjenek. És megengedte nékik.
33 És az ördögök kimentek az emberből, belementek a disznókba, a disznónyáj pedig a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.
34 A pásztorok pedig, amikor meglátták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül adták a történteket a városokban és a falvakban.
35 Akkor kimentek az emberek, hogy lássák, mi történt; és amikor Jézushoz érkeztek, ott találták azt az embert, akiből az ördögöket kiűzte; Jézus lábánál ült, fel volt öltözve, és eszén volt; és megfélemlettek.
36 A szemtanúk akik maguk látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös, elbeszélték azt nékik.
37 És a geraszai vidéknek valamennyi lakosa kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő hajóra szállt, és visszafelé indult.
38 Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte Őt, hogy Ővele maradhasson; Jézus azonban elbocsátotta őt, mondván:
39 Eredj haza, és beszéld el mind azt, amit veled tett az Isten. Az ember elment, és hirdette a városban mindenütt, amit Jézus tett ővele.
40 JAIRUS LEÁNYÁNAK FELTÁMASZTÁSA; AZ ASSZONY, AKI JÉZUS RUHÁJÁT MEGÉRINTETTE (Mt 9:18-26; Mk 5:21-43) Amikor Jézus visszatért, a nép szívesen fogadta Őt, mert mindnyájan várták.
41 És íme, odament egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt; Jézus lába elé borult, és úgy kérte Őt, hogy menjen el az ő házába,
42 mert volt néki egy körülbelül tizenkét esztendős egyetlen leánya, és az haldoklott. Amikor Jézus oda ment, a sokaság szorongatta Őt.
43 Volt ott (a sokaságban) egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, és akit senki sem tudott meggyógyítani.
44 Az hátulról hozzá ment, megérintette az Ő ruhájának bojtját, és azonnal elállt a vérzése.
45 Akkor Jézus azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Minthogy pedig mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.
46 De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, éreztem ugyanis, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47 Az asszony mivel látta, hogy nem maradt titokban, reszketve odament, elébe borult, és a nagy sokaság színe előtt elmondta néki, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meggyógyult.
48 Jézus így szólt néki: Leányom, a hited által gyógyultál meg; eredj el békességgel.
49 Még beszélt, amikor odaérkezett valaki a zsinagógai előljáró házából, és azt mondta Jairusnak: Meghalt a leányod; ne fáraszd tovább a Mestert.
50 Jézus amikor ezt hallotta, így szólt az atyának: Ne félj, csak higgy, ő élni fog.
51 Amikor azután bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy vele együtt bemenjen, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a leány atyjának és anyjának.
52 Mindenki sírt, és gyászolta a leányt. Jézus azonban azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem alszik.
53 És kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54 Jézus megfogta a leány kezét, és így szólította: Leányom, kelj fel.
55 És visszatért annak a lelke, és azonnal felkelt; Jézus megparancsolta, hogy adjanak néki enni.
56 A leány szülei elcsodálkoztak, Jézus pedig meghagyta, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt.