1JÉZUSRÓL ÉS TANÍTVÁNYAIRÓL GONDOSKODÓ ASSZONYOK Azután történt, hogy Jézus városról városra és faluról falura járt, prédikálván és hirdetvén az Istennek országáról szóló örvendetes üzenetet; vele volt a tizenkettő is,
2meg néhány asszony, akiket (egykor) gonosz lelkektől megszabadított, és betegségekből meggyógyított, éspedig: Mária, akit magdalainak hívnak, akiből hét ördög ment ki,
3és Johanna, Khuzának Héródész (Ántipász) tiszttartójának felesége, meg Zsuzsanna és sok más asszony. Ők a saját vagyonukból gondoskodtak Jézusról és a tanítványairól.
4PÉLDÁZAT A MAGVETŐRŐL (Mt 13:1-9; Mk 4:1-9) Egyszer amikor nagy sokaság gyűlt egybe, és az embere minden városból Jézushoz mentek, egy példázatot mondott
5Egy magvető kiment, hogy elvesse a gabonáját. És amikot vetett, némelyik mag az útra esett, és azt eltaposták, s az égi madarak megették.
6Némelyik mag köves földbe esett, és amikor kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.
7Némelyik mag a tüskebokorba esett, és minthogy a tüskebokor vele együtt növekedett, megfojtotta azt.
8Némelyik pedig a jó földbe esett, és amikor felnőtt, százszoros termést hozott. Ezeket mondván, így kiáltott: Akinek van füle a hallásra, hallja!
9A PÉLDÁZAT CÉLJA (Mt 13:10-17; Mk 4:10-12) A tanítványai megkérdezték tőle: Mit jelent ez a példázat?
10Ő azt mondta nékik: Tinéktek megadatott, hogy megismerjétek az Isten országának titkait, egyebeknek azonban példázatokban szólok, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek.
11A PÉLDÁZAT ÉRTELME (Mt 13:18-25; Mk 4:13-20) A példázat értelme pedig ez: a mag az Isten igéje.
12Útra hullott a mag azokban, akik meghallják az igét, de azután eljön az ördög, és elragadja azt a szívükből, hogy hivőkké ne legyenek és ne üdvözüljenek.
13Köves földbe esett a mag azokban, akik amikor hallják, örömmel befogadják az igét, de nem gyökerezik meg bennük; egy ideig ugyan hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.
14És amelyik tüskebokorba esett, az azokat jelenti, akik meghallották ugyan az igét, de elmentek, és az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei elfojtják bennük az ige növekedését, és termésük nem érik meg.
15Amelyik pedig jó földbe esett, az azokat jelenti, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és állhatatossággal meghozzák termésüket.
16MI MÓDON LÁT, ISMER MEG ÉS HALLGAT A TANÍTVÁNY? (Mk 4:21-25) Aki lámpást gyújt, nem fedi be azt valami edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem inkább lámpatartóra teszi, hogy a belépők lássák a világosságot.
17Mert nincsen olyan titok, amely nem lesz nyilvánvalóvá, és nincsen olyan rejtett dolog, amely nem tudódik ki, és nem jut nyilvánosságra.
18Vigyázzatok tehát, hogyan hallgatjátok (az Isten igéjét); mert akinek van (fogékonysága, képessége), annak még ád majd az Isten (megértést az ige felfogására); de akinek nincs, attól még azt is elveszi, amiről azt véli, hogy sajátjaként bírja.
19JÉZUSNAK IGAZI CSALÁDJA: AZ EVANGÉLIUM HALLGATÓI ÉS CSELEKVŐI (Mt 12:46-50; Mk 3:31-35) Egyszer odamentek Jézushoz az anyja és a testvérei, de az Őt körülvevő sokaság miatt nem tudtak hozzájutni.
20Azonban tudtára adták néki: Anyád és testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.
21Ő pedig azt mondta nékik: Az én anyám és az én testvéreim azok, akik az Isten igéjét hallgatják és cselekszik.
22JÉZUS PARANCSOL A VIHARNAK ÉS A HULLÁMOKNAK (Mt 8:23-27; Mk 4:35-41) Történt egy napon, hogy Jézus tanítványaival együtt hajóra szállt, és így szólt nékik: Menjünk át a tó túlsó partjára; és elindultak.
23Útközben azonban elaludt. A tóra pedig szélvész csapott le, és a hajó kezdett vízzel megtelni; és veszedelemben forogtak.
24Akkor odamenvén hozzá, fölkeltették Őt, és azt mondták néki: Mester, Mester elveszünk! Ő pedig fölkelt, megdorgálta a szelet és a hullámokat; azok elültek, és szélcsend lett.
25És így szólt nékik: Hol van a ti hitetek? Ők azonban féltek és csodálkoztak, és azt mondták egymásnak: Ugyan kicsoda ez, hogy a szeleknek is parancsol, a víznek is, és azok engedelmeskednek néki?
26JÉZUS GYŐZELME A GERASZAI ÖRDÖNGÖSÖN (Mt 8:28-34; Mk 5:1-20) És áteveztek a geraszaiak földjére, amely Galileával szemben van.
27És amikor kiment a szárazföldre, találkozott vele egy a városból jövő ember, akiben ördögök voltak, és hosszú idő óta nem vett magára ruhát, sem valamely házban nem maradt meg, hanem a sírboltokban lakott.
28Amikor az meglátta Jézust, felkiáltott, lába elé borult, és fennhangon így szólt: Mit akarsz velem Jézus, a legmagasságosabb Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem.
29Jézus ugyanis meg akarta parancsolni annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki abból az emberből. Mert már régóta magával ragadta azt, úgy hogy láncokkal és békókkal megkötözve őrizték, de ő elszaggatta a kötelékeket, és az ördög a pusztaságba űzte.
30Jézus megkérdezte tőle: Mi a neved? Légió, felelte az, mert sok ördög ment belé.
31Akkor az ördögök arra kérték Jézust, ne parancsolja meg nékik azt, hogy a pokolba menjenek.
32Volt pedig ott egy nagy disznónyáj, amely a hegyen legelészett; az ördögök azért arra kérték Jézust, engedje meg nékik, hogy azokba a disznókba menjenek. És megengedte nékik.
33És az ördögök kimentek az emberből, belementek a disznókba, a disznónyáj pedig a meredekről a tóba rohant, és belefulladt.
34A pásztorok pedig, amikor meglátták, hogy mi történt, elfutottak, és hírül adták a történteket a városokban és a falvakban.
35Akkor kimentek az emberek, hogy lássák, mi történt; és amikor Jézushoz érkeztek, ott találták azt az embert, akiből az ördögöket kiűzte; Jézus lábánál ült, fel volt öltözve, és eszén volt; és megfélemlettek.
36A szemtanúk akik maguk látták, hogyan gyógyult meg az ördöngös, elbeszélték azt nékik.
37És a geraszai vidéknek valamennyi lakosa kérte Jézust, hogy menjen el tőlük, mert nagy félelem fogta el őket. Ő hajóra szállt, és visszafelé indult.
38Az az ember pedig, akiből az ördögök kimentek, kérte Őt, hogy Ővele maradhasson; Jézus azonban elbocsátotta őt, mondván:
39Eredj haza, és beszéld el mind azt, amit veled tett az Isten. Az ember elment, és hirdette a városban mindenütt, amit Jézus tett ővele.
40JAIRUS LEÁNYÁNAK FELTÁMASZTÁSA; AZ ASSZONY, AKI JÉZUS RUHÁJÁT MEGÉRINTETTE (Mt 9:18-26; Mk 5:21-43) Amikor Jézus visszatért, a nép szívesen fogadta Őt, mert mindnyájan várták.
41És íme, odament egy Jairus nevű ember, aki a zsinagóga elöljárója volt; Jézus lába elé borult, és úgy kérte Őt, hogy menjen el az ő házába,
42mert volt néki egy körülbelül tizenkét esztendős egyetlen leánya, és az haldoklott. Amikor Jézus oda ment, a sokaság szorongatta Őt.
43Volt ott (a sokaságban) egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, és akit senki sem tudott meggyógyítani.
44Az hátulról hozzá ment, megérintette az Ő ruhájának bojtját, és azonnal elállt a vérzése.
45Akkor Jézus azt kérdezte: Ki érintett meg engem? Minthogy pedig mindnyájan tagadták, Péter így szólt: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged.
46De Jézus azt mondta: Valaki megérintett engem, éreztem ugyanis, hogy isteni erő áradt ki belőlem.
47Az asszony mivel látta, hogy nem maradt titokban, reszketve odament, elébe borult, és a nagy sokaság színe előtt elmondta néki, hogy miért érintette meg, és hogy azonnal meggyógyult.
48Jézus így szólt néki: Leányom, a hited által gyógyultál meg; eredj el békességgel.
49Még beszélt, amikor odaérkezett valaki a zsinagógai előljáró házából, és azt mondta Jairusnak: Meghalt a leányod; ne fáraszd tovább a Mestert.
50Jézus amikor ezt hallotta, így szólt az atyának: Ne félj, csak higgy, ő élni fog.
51Amikor azután bement a házba, senkinek sem engedte meg, hogy vele együtt bemenjen, csak Péternek, Jánosnak, Jakabnak, meg a leány atyjának és anyjának.
52Mindenki sírt, és gyászolta a leányt. Jézus azonban azt mondta: Ne sírjatok, nem halt meg, hanem alszik.
53És kinevették, mert tudták, hogy meghalt.
54Jézus megfogta a leány kezét, és így szólította: Leányom, kelj fel.
55És visszatért annak a lelke, és azonnal felkelt; Jézus megparancsolta, hogy adjanak néki enni.
56A leány szülei elcsodálkoztak, Jézus pedig meghagyta, hogy senkinek se mondják el azt, ami történt.