Luke 7
1 A KAPERNAUMI HÍVŐ POGÁNY SZÁZADOS (Mt 8:5-13; Jn 4:43-54) Jézus azután, hogy a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.
2 Ott egy századosnak a szolgája, akit az ura nagyon megbecsült, beteg volt és már haldoklott.
3 Minthogy pedig a százados hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és általuk kérte Őt, hogy menjen el, és mentse meg az ő szolgáját.
4 Azok amint megérkeztek Jézushoz, buzgón kérték Őt, és azt mondták: Méltó arra, hogy kérését teljesítsed;
5 mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette minékünk.
6 Jézus el is ment velük. De amikor már nem messze volt a háztól, a százados eléje küldte barátait és azt üzente: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok érdemes arra, hogy hajlékomba jöjj;
7 azért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak egy szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8 Mert én is felsőbbség alá rendelt ember vagyok, és az én felsőbbségem alatt is szolgálnak katonák, és ha az egyiknek azt mondom: Menj el, el is megy; és a másiknak: Jöjj ide, ide is jön; és ha a szolgámnak így szólok: Tedd meg ezt, meg is teszi.
9 Amikor Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott azon a századoson, és hátrafordulván az Őt követő 'sokasághoz így szólt: Mondom néktek, izráelben nem találtam ilyen nagy hitet.
10 És amikor a küldöttek hazaérkeztek, a szolgát egészségben találták.
11 A NAINI IFJÚ FELTÁMASZTÁSA Azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai, meg nagy sokaság.
12 Amikor a város kapujához közeledett, ímé, egy halottat vittek ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét; és a városból nagy sokaság kísérte őt.
13 És amikor meglátta őt az Úr, megesett a szíve rajta, és így szólt néki: Ne sírj.
14 És odamenvén megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megálltak, és Jézus azt mondta: Ifjú, néked mondom, kelj fel!
15 Akkor a halott felült, és beszélni kezdett; és Jézus átadta őt az anyjának.
16 És mind azokat félelem fogta el, és dicsőítették Istent mondván: Nagy próféta támadt miköztünk, és: Az Isten nagy kegyelemmel fordult az Ő népéhez.
17 És elterjedt felőle ez a hír szerte Júdeában és a környéken mindenütt.
18 KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE (Mt 11:2-6) Mind ezeket hírül vitték Jánosnak az ő tanítványai. Akkor János a tanítványai közül kettőt előszólított,
19 elküldte őket az Úrhoz, és azt kérdezte: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?
20 Amikor azután azok a férfiak Jézushoz érkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket Tehozzád, és azt kérdezi: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?
21 Jézus éppen abban az órában betegségből, csapásokból, gonosz lelkektől sok embert meggyógyított, és sok vaknak visszaadta látását.
22 És felelvén azt mondta nékik: Menjetek el, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: a vakok ismét látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangéliom;
23 és boldog az, aki nem kételkedik énbennem.
24 JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÁNOS MELLETT (Mt 11:7-19) Azután, hogy János követei elmentek, Jézus a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni: Miért mentetek ki a pusztaságba? Hogy szélingatta nádszálat lássatok?
25 Vagy miért mentetek ki? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme, akik pompásan ruházkodnak, és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban találhatók.
26 Végül is miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Bizony mondom néktek: Prófétánál is nagyobbat láttatok.
27 Ő az, akiről meg van írva: Imé, elküldöm az én követemet teelőtted, és ő majd elkészíti előtted a te utadat. (Malakiás 3:1)
28 Mondom néktek: Jánosnál senki sem nagyobb az asszonytól születettek közt; de az Isten országában a legkisebb nagyobb, mint ő.
29 És amikor ezt hallotta mind a nép és a vámszedők, elismerték, hogy Istennek ez a rendelése (azaz János keresztsége) igaz, és megkeresztelkedtek a János keresztségével;
30 a farizeusok ellenben és a törvénytudók elvetették Istennek rájuk vonatkozó kegyelmes akaratát, és nem keresztelkedtek meg János által.
31 Majd így szólt az Úr: Kihez hasonlítsam hát ennek a nemzedéknek embereit, és kihez hasonlók?
32 Hasonlók a piacon ülő (és ott játszó) gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk néktek, és mégsem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és mégsem sírtatok.
33 (Éppen olyan ez a nemzedék.) Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok róla: Ördög van benne.
34 Eljött az Ember Fia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok róla: Ímé, nagy étű és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35 És mégis, az isteni bölcsesség minden ő gyermeke (elfogadója) által helyesnek bizonyult.
36 JÉZUS A BŰNÖS NŐ BŰNEIT MEGBOCSÁTJA Jézust arra kérte egyszer egy farizeus, hogy étkezzék őnála; bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37 És ímé, volt abban a városban egy bűnös asszony. Az megtudván hogy Jézus a farizeus házában van mint vendég, magával vitt egy alabástrom-palack olajat,
38 és megállt hátul az Ő lábánál sírva, és könnyeivel öntözni kezdte az Ő lábát, s hajával törölgette, és csókolgatta, és megkente a drága olajjal.
39 Amikor ezt meglátta a farizeus, aki Jézust meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki Őt érinti; mert ez egy bűnös asszony.
40 Akkor Jézus megszólalván azt mondta néki: Simon, valami mondanivalóm van néked. Az így szólt: Mester, mondjad.
41 Jézus így beszélt tovább: Egy hitelezőnek két adósa volt; az egyik ötszáz dénárral tartozott néki, a másik pedig ötvennel.
42 Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük tehát melyik szereti őt inkább?
43 Simon így felelt: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus így szólt: Helyesen ítéltél.
44 Majd az asszonyhoz fordulván, azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet az én lábam megmosására nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45 Te nem csókoltál meg engem, ez pedig azóta, hogy bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábamat.
46 Az én fejemet nem kented meg olajjal, ez pedig drága kenettel megkente a lábamat.
47 Azért azt mondom néked: Az ő nagy szeretete mutatja, hogy sok bűne bocsáttatott meg; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48 Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49 És akik Ővele együtt telepedtek az asztalhoz, így kezdtek magukban tanakodni: Kicsoda ez, hogy még bűnöket is megbocsát?
50 Ő azonban így szólt az asszonynak: A hited mentett meg téged; eredj el békességgel.