1A KAPERNAUMI HÍVŐ POGÁNY SZÁZADOS (Mt 8:5-13; Jn 4:43-54) Jézus azután, hogy a népnek szóló minden beszédét elvégezte, bement Kapernaumba.
2Ott egy századosnak a szolgája, akit az ura nagyon megbecsült, beteg volt és már haldoklott.
3Minthogy pedig a százados hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és általuk kérte Őt, hogy menjen el, és mentse meg az ő szolgáját.
4Azok amint megérkeztek Jézushoz, buzgón kérték Őt, és azt mondták: Méltó arra, hogy kérését teljesítsed;
5mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építette minékünk.
6Jézus el is ment velük. De amikor már nem messze volt a háztól, a százados eléje küldte barátait és azt üzente: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok érdemes arra, hogy hajlékomba jöjj;
7azért magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek. Hanem csak egy szóval mondd, és meg kell gyógyulnia az én szolgámnak.
8Mert én is felsőbbség alá rendelt ember vagyok, és az én felsőbbségem alatt is szolgálnak katonák, és ha az egyiknek azt mondom: Menj el, el is megy; és a másiknak: Jöjj ide, ide is jön; és ha a szolgámnak így szólok: Tedd meg ezt, meg is teszi.
9Amikor Jézus ezeket hallotta, elcsodálkozott azon a századoson, és hátrafordulván az Őt követő 'sokasághoz így szólt: Mondom néktek, izráelben nem találtam ilyen nagy hitet.
10És amikor a küldöttek hazaérkeztek, a szolgát egészségben találták.
11A NAINI IFJÚ FELTÁMASZTÁSA Azután történt, hogy egy Nain nevű városba ment, és vele mentek tanítványai, meg nagy sokaság.
12Amikor a város kapujához közeledett, ímé, egy halottat vittek ki, egy anyának egyetlen fiát, egy özvegyasszonyét; és a városból nagy sokaság kísérte őt.
13És amikor meglátta őt az Úr, megesett a szíve rajta, és így szólt néki: Ne sírj.
14És odamenvén megérintette a koporsót, a halottvivők pedig megálltak, és Jézus azt mondta: Ifjú, néked mondom, kelj fel!
15Akkor a halott felült, és beszélni kezdett; és Jézus átadta őt az anyjának.
16És mind azokat félelem fogta el, és dicsőítették Istent mondván: Nagy próféta támadt miköztünk, és: Az Isten nagy kegyelemmel fordult az Ő népéhez.
17És elterjedt felőle ez a hír szerte Júdeában és a környéken mindenütt.
18KERESZTELŐ JÁNOS KÉRDÉSE (Mt 11:2-6) Mind ezeket hírül vitték Jánosnak az ő tanítványai. Akkor János a tanítványai közül kettőt előszólított,
19elküldte őket az Úrhoz, és azt kérdezte: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?
20Amikor azután azok a férfiak Jézushoz érkeztek, így szóltak: Keresztelő János küldött minket Tehozzád, és azt kérdezi: Te vagy-é az Eljövendő, avagy más valakit várjunk?
21Jézus éppen abban az órában betegségből, csapásokból, gonosz lelkektől sok embert meggyógyított, és sok vaknak visszaadta látását.
22És felelvén azt mondta nékik: Menjetek el, és adjátok hírül Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: a vakok ismét látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek hirdettetik az evangéliom;
23és boldog az, aki nem kételkedik énbennem.
24JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÁNOS MELLETT (Mt 11:7-19) Azután, hogy János követei elmentek, Jézus a sokaságnak Jánosról kezdett beszélni: Miért mentetek ki a pusztaságba? Hogy szélingatta nádszálat lássatok?
25Vagy miért mentetek ki? Hogy puha ruhába öltözött embert lássatok? Íme, akik pompásan ruházkodnak, és fényűzően élnek, azok a királyi palotákban találhatók.
26Végül is miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Bizony mondom néktek: Prófétánál is nagyobbat láttatok.
27Ő az, akiről meg van írva: Imé, elküldöm az én követemet teelőtted, és ő majd elkészíti előtted a te utadat. (Malakiás 3:1)
28Mondom néktek: Jánosnál senki sem nagyobb az asszonytól születettek közt; de az Isten országában a legkisebb nagyobb, mint ő.
29És amikor ezt hallotta mind a nép és a vámszedők, elismerték, hogy Istennek ez a rendelése (azaz János keresztsége) igaz, és megkeresztelkedtek a János keresztségével;
30a farizeusok ellenben és a törvénytudók elvetették Istennek rájuk vonatkozó kegyelmes akaratát, és nem keresztelkedtek meg János által.
31Majd így szólt az Úr: Kihez hasonlítsam hát ennek a nemzedéknek embereit, és kihez hasonlók?
32Hasonlók a piacon ülő (és ott játszó) gyermekekhez, akik egymásnak így kiáltanak: Fuvoláztunk néktek, és mégsem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk, és mégsem sírtatok.
33(Éppen olyan ez a nemzedék.) Mert eljött Keresztelő János, aki sem kenyeret nem eszik, sem bort nem iszik, és azt mondjátok róla: Ördög van benne.
34Eljött az Ember Fia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok róla: Ímé, nagy étű és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja.
35És mégis, az isteni bölcsesség minden ő gyermeke (elfogadója) által helyesnek bizonyult.
36JÉZUS A BŰNÖS NŐ BŰNEIT MEGBOCSÁTJA Jézust arra kérte egyszer egy farizeus, hogy étkezzék őnála; bement azért a farizeus házába, és asztalhoz telepedett.
37És ímé, volt abban a városban egy bűnös asszony. Az megtudván hogy Jézus a farizeus házában van mint vendég, magával vitt egy alabástrom-palack olajat,
38és megállt hátul az Ő lábánál sírva, és könnyeivel öntözni kezdte az Ő lábát, s hajával törölgette, és csókolgatta, és megkente a drága olajjal.
39Amikor ezt meglátta a farizeus, aki Jézust meghívta, így szólt magában: Ha ez próféta volna, tudná, ki és miféle ez az asszony, aki Őt érinti; mert ez egy bűnös asszony.
40Akkor Jézus megszólalván azt mondta néki: Simon, valami mondanivalóm van néked. Az így szólt: Mester, mondjad.
41Jézus így beszélt tovább: Egy hitelezőnek két adósa volt; az egyik ötszáz dénárral tartozott néki, a másik pedig ötvennel.
42Minthogy nem tudták megfizetni, mind a kettőnek elengedte. Közülük tehát melyik szereti őt inkább?
43Simon így felelt: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. Jézus így szólt: Helyesen ítéltél.
44Majd az asszonyhoz fordulván, azt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, vizet az én lábam megmosására nem adtál; ez pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.
45Te nem csókoltál meg engem, ez pedig azóta, hogy bejöttem, szüntelenül csókolgatja a lábamat.
46Az én fejemet nem kented meg olajjal, ez pedig drága kenettel megkente a lábamat.
47Azért azt mondom néked: Az ő nagy szeretete mutatja, hogy sok bűne bocsáttatott meg; akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
48Majd így szólt az asszonynak: Megbocsáttattak a te bűneid.
49És akik Ővele együtt telepedtek az asztalhoz, így kezdtek magukban tanakodni: Kicsoda ez, hogy még bűnöket is megbocsát?
50Ő azonban így szólt az asszonynak: A hited mentett meg téged; eredj el békességgel.