1A HETVENKÉT TANÍTVÁNY ELKÜLDÉSE (Mt 10:7-16) Ezek után rendelt az Úr hetvenkét más tanítványt, és elküldte őket kettőnként maga előtt minden városba, és minden helyre, ahová menni szándékozott.
2És azt mondta nékik: Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
3Menjetek; ímé, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ű
4Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut; és útközben senkit ne köszöntgessetek.
5Amely házba pedig bementek, első szavatok ez legyen: Békesség e háznak.
6És ha van ott egy békeszerető ember, a ti békességetek megnyugszik azon; de ha nincs, visszaszáll tireátok.
7Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit tőlük kaptok; mert méltó a munkás az ő bérére. Ne menjetek el egyik házból a másikba.
8És ha valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek adnak,
9és gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok a város lakóinak: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10Ha pedig valamely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, kimenvén annak utcáira, mondjátok azt:
11A ti megszégyenítéstekre lerázzuk még a port is, amely a ti várostokban lábunkra tapadt; azt azonban tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelített.
12Mondom néktek, Szodoma városának tűrhetőbb lesz a sora az ítélet napján, mint annak a városnak.
13FENYEGETÉS: EMLÉKEZTETÉSSEL A VÉGSŐ ÍTÉLETRE (Mt 11:20-24) Jaj néked Khorázin! Jaj néked Béthszaida! Mert ha Türoszban és Szidónban történtek volna meg azok a csodák, amelyek bennetek történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14De Türosznak és Szidónnak az ítéletkor tűrhetőbb lesz a sora mint tinéktek.
15És te Kapernaum azt gondolod, hogy az égig fogsz felmagasztaltatni? Nem! A pokolig fogsz levettetni.
16Aki meghallgat titeket, engemet hallgat meg, és aki megvet titeket, engemet vet meg; de aki megvet engemet, azt veti meg, aki engemet küldött.
17A HETVENKÉT TANÍTVÁNY VISSZATÉRÉSE ÉS JÉZUS ÖRVENDEZÉSE: BOLDOGNAK MONDJA A SZEMTANUKAT (Mt 11:25-27; 13:16-17) A hetvenkét tanítvány pedig örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek minékünk a te neved által.
18Ő pedig azt mondta nékik: Láttam, hogy a Sátán mint valami villámlás (olyan gyorsan) hullott le az égből.
19Íme, hatalmat adtam néktek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat néktek.
20De ne azon örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek néktek, hanem inkább azon örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.
21Abban az órában (amikor a hetvenkét tanítvány visszatért,) Jézus Szentlélekkel telve hangosan örvendezett és így szólt: Hálát adok néked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a tanulatlanoknak; jól van Atyám, mert néked így tetszett.
22Azután tanítványaihoz fordulván így szólt: Mindent nékem adott át (reám bízott) az én Atyám, és senki sem tudja, hogy kicsoda a Fiú, csak az Atya, és hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
23És odfordulván a tanítványokhoz, csak nékik maguknak azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azt, amit ti láttok.
24Mert mondom néktek: Sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látta meg, és meghallani, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
25A KÖNYÖRÜLETES SAMÁRIAI És ímé, egy törvénytudó előállt, hogy megkísértse Őt, és azt kérdezte: Mester, mit kell cselekednem, hogy örökéletre jussak?
26Jézus így szólt néki: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
27Az így felelt: Szeresd az Urat, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel és minden erőddel és minden gondolatoddal, és a te felebarátodat, mint tenmagadat. (V. Mózes 6:5; III. Mózes 19:18)
28Jézus így szólt néki: Helyesen feleltél; ezt cselekedd és élni fogsz.
29Az pedig igazolni akarta magát (a kérdését), és azt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30Jézus így felelt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikhóba ment, és útközben rablók kezébe esett, azok levetkőztették, véresre verték, azután félholtan ott hagyták, és elmentek.
31Történt pedig, hogy egy pap ment azon az úton; de amint meglátta őt, elment mellette.
32Hasonlóképpen ott ment el egy levita is, de amint meglátta, elment mellette.
33Azután egy arra utazó samáriai ember érkezett oda, és amikor meglátta, megszánta,
34hozzálépett, olajat és bort öntött a sebeibe, és bekötözte azokat, azután a saját barmára föltette őt, és elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.
35Másnap pedig elővett két dénárt (egy dénár kb. 80 fillér), odaadta a vendéglősnek, és azt mondta néki: Viselj gondot reá, és ha még költesz rá valamit, amikor visszatérek, megadom majd néked.
36Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37A törvénytudó így felelt: Az, aki megkönyörült rajta. Jézus így szólt néki: Eredj el, és hasonlóképpen cselekedjél.
38MÁRIA ÉS MÁRTA: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG... Amikor tovább mentek, Jézus betért egy faluba; ott házába fogadta Őt egy Márta nevű asszony.
39Annak volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta az Ő beszédét.
40Márta ellenben a sok házimunkával foglalatoskodott, és előállván így szólt: Uram, nincs rá gondod, hogy testvérem a szolgálatban magamra hagyott engem? Szólj azért néki, hogy segítsen nékem.
41Az Úr azonban azt felelte néki: Márta, Márta sok mindenért aggodalmaskodsz, és töröd magadat,
42pedig csak egy a szükséges; és Mária azt az egy, a jobb részt választotta, és az nem vétetik el őtőle.