Luke 10
1 A HETVENKÉT TANÍTVÁNY ELKÜLDÉSE (Mt 10:7-16) Ezek után rendelt az Úr hetvenkét más tanítványt, és elküldte őket kettőnként maga előtt minden városba, és minden helyre, ahová menni szándékozott.
2 És azt mondta nékik: Az aratnivaló ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.
3 Menjetek; ímé, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. ű
4 Ne vigyetek magatokkal erszényt, se táskát, se sarut; és útközben senkit ne köszöntgessetek.
5 Amely házba pedig bementek, első szavatok ez legyen: Békesség e háznak.
6 És ha van ott egy békeszerető ember, a ti békességetek megnyugszik azon; de ha nincs, visszaszáll tireátok.
7 Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit tőlük kaptok; mert méltó a munkás az ő bérére. Ne menjetek el egyik házból a másikba.
8 És ha valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek adnak,
9 és gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok a város lakóinak: Elközelített hozzátok az Isten országa.
10 Ha pedig valamely városba bementek, és nem fogadnak be titeket, kimenvén annak utcáira, mondjátok azt:
11 A ti megszégyenítéstekre lerázzuk még a port is, amely a ti várostokban lábunkra tapadt; azt azonban tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelített.
12 Mondom néktek, Szodoma városának tűrhetőbb lesz a sora az ítélet napján, mint annak a városnak.
13 FENYEGETÉS: EMLÉKEZTETÉSSEL A VÉGSŐ ÍTÉLETRE (Mt 11:20-24) Jaj néked Khorázin! Jaj néked Béthszaida! Mert ha Türoszban és Szidónban történtek volna meg azok a csodák, amelyek bennetek történtek, zsákruhában és hamuban ülve régen megtértek volna.
14 De Türosznak és Szidónnak az ítéletkor tűrhetőbb lesz a sora mint tinéktek.
15 És te Kapernaum azt gondolod, hogy az égig fogsz felmagasztaltatni? Nem! A pokolig fogsz levettetni.
16 Aki meghallgat titeket, engemet hallgat meg, és aki megvet titeket, engemet vet meg; de aki megvet engemet, azt veti meg, aki engemet küldött.
17 A HETVENKÉT TANÍTVÁNY VISSZATÉRÉSE ÉS JÉZUS ÖRVENDEZÉSE: BOLDOGNAK MONDJA A SZEMTANUKAT (Mt 11:25-27; 13:16-17) A hetvenkét tanítvány pedig örömmel tért vissza, és azt mondta: Uram, még az ördögök is engedelmeskednek minékünk a te neved által.
18 Ő pedig azt mondta nékik: Láttam, hogy a Sátán mint valami villámlás (olyan gyorsan) hullott le az égből.
19 Íme, hatalmat adtam néktek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok és az ellenség minden erején, és semmi sem árthat néktek.
20 De ne azon örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek néktek, hanem inkább azon örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.
21 Abban az órában (amikor a hetvenkét tanítvány visszatért,) Jézus Szentlélekkel telve hangosan örvendezett és így szólt: Hálát adok néked Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezeket elrejtetted a bölcsek és értelmesek elől, és kijelentetted a tanulatlanoknak; jól van Atyám, mert néked így tetszett.
22 Azután tanítványaihoz fordulván így szólt: Mindent nékem adott át (reám bízott) az én Atyám, és senki sem tudja, hogy kicsoda a Fiú, csak az Atya, és hogy kicsoda az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.
23 És odfordulván a tanítványokhoz, csak nékik maguknak azt mondta: Boldog az a szem, amely látja azt, amit ti láttok.
24 Mert mondom néktek: Sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látta meg, és meghallani, amit ti hallotok, de nem hallotta meg.
25 A KÖNYÖRÜLETES SAMÁRIAI És ímé, egy törvénytudó előállt, hogy megkísértse Őt, és azt kérdezte: Mester, mit kell cselekednem, hogy örökéletre jussak?
26 Jézus így szólt néki: A törvényben mi van megírva? Hogyan olvasod?
27 Az így felelt: Szeresd az Urat, a te Istenedet egész szíveddel és egész lelkeddel és minden erőddel és minden gondolatoddal, és a te felebarátodat, mint tenmagadat. (V. Mózes 6:5; III. Mózes 19:18)
28 Jézus így szólt néki: Helyesen feleltél; ezt cselekedd és élni fogsz.
29 Az pedig igazolni akarta magát (a kérdését), és azt mondta Jézusnak: De ki az én felebarátom?
30 Jézus így felelt: Egy ember Jeruzsálemből Jerikhóba ment, és útközben rablók kezébe esett, azok levetkőztették, véresre verték, azután félholtan ott hagyták, és elmentek.
31 Történt pedig, hogy egy pap ment azon az úton; de amint meglátta őt, elment mellette.
32 Hasonlóképpen ott ment el egy levita is, de amint meglátta, elment mellette.
33 Azután egy arra utazó samáriai ember érkezett oda, és amikor meglátta, megszánta,
34 hozzálépett, olajat és bort öntött a sebeibe, és bekötözte azokat, azután a saját barmára föltette őt, és elvitte egy vendégfogadóba, és gondját viselte.
35 Másnap pedig elővett két dénárt (egy dénár kb. 80 fillér), odaadta a vendéglősnek, és azt mondta néki: Viselj gondot reá, és ha még költesz rá valamit, amikor visszatérek, megadom majd néked.
36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe esett?
37 A törvénytudó így felelt: Az, aki megkönyörült rajta. Jézus így szólt néki: Eredj el, és hasonlóképpen cselekedjél.
38 MÁRIA ÉS MÁRTA: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG... Amikor tovább mentek, Jézus betért egy faluba; ott házába fogadta Őt egy Márta nevű asszony.
39 Annak volt egy Mária nevű testvére, aki az Úr lábához ült, és hallgatta az Ő beszédét.
40 Márta ellenben a sok házimunkával foglalatoskodott, és előállván így szólt: Uram, nincs rá gondod, hogy testvérem a szolgálatban magamra hagyott engem? Szólj azért néki, hogy segítsen nékem.
41 Az Úr azonban azt felelte néki: Márta, Márta sok mindenért aggodalmaskodsz, és töröd magadat,
42 pedig csak egy a szükséges; és Mária azt az egy, a jobb részt választotta, és az nem vétetik el őtőle.