1JÉZUS IMÁDKOZNI TANÍT; A „MIATYÁNK\ (Mt 6:9-15) Történt egyszer, hogy Jézus egy bizonyos helyen imádkozott; és amikor elvégezte az imádkozást, egyik tanítványa így szólt néki: Uram, taníts meg minket imádkozni, amint János is megtanította tanítványait.
2Ő pedig azt mondta nékik: Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk, szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod;
3a mi mindennapi kenyerünket add meg minékünk [naponként;
4és bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk [vétkezik; és ne vígy minket kísértésbe.
5PÉLDÁZAT A KÉRŐ BARÁTRÓL: BUZDÍTÁS AZ IMÁDKOZÁSRA (Mt 7:7-11) Jézus így szólt tanítványainak: Gondoljátok el azt, hogy valamelyikőtök éjfélkor megjelenik egyik barátjánál, és azt mondja: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret,
6mert egy barátom utazása közben (váratlanul) érkezett hozzám, és nincs mit adjak ennie;
7az azonban belülről felelvén azt mondja néki: Ne zavarj engem; lásd, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt az ágyban vannak; nem kelhetek föl és nem adhatok néked.
8Mondom néktek, ha nem kel is föl, és nem is ád néki azért, mert az néki barátja, de föl fog kelni annak tolakodása miatt, és adni fog néki annyit, amennyire szüksége van.
9Mondom néktek: Kérjetek, és adatik néktek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és megnyittatik néktek.
10Mert mindenki aki kér, kap, és a kereső talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
11Melyik atya az közületek, aki fiának kígyót ád, amikor az halat két őtőle?
12Vagy ha tojást kér, skorpiót ád néki?
13Ha tehát ti, ámbár gonoszok vagytok, tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád majd a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik Őtőle kérik.
14JÉZUS NEM ESZKÖZE A SÁTÁNNAK, HANEM LEGYŐZŐJE. A VISSZAESÉS RONTJA AZ EMBER SORSÁT (Mt 12:22-32. 43-45; Mk 3:22-30) Jézus egyszer kiűzött egy ördögöt; néma volt az (és az embert is némává tette); s az történt, hogy amikor kiment az emberből, megszólalt az a néma ember; és a sokaság elcsodálkozott;
15közülük némelyek azonban így szóltak: Beezebúlnak az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket;
16mások meg kísértvén Őt, mennyei jelt kívántak tőle.
17Ő azonban, minthogy ismerte gondolataikat, azt mondta nékik: Minden ország, amelyik önmagával meghasonlik, elpusztul, és (e pusztulásban) egyik ház a másikra dől.
18A Sátán is, ha önmagával meghasonlik, hogyan marad meg az ő országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy én Beezebúl segítségével űzöm ki az ördögöket.
19De ha én (amint állítjátok) Beezebúl segítségével űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok (azaz tanítványaitok) kinek a segítségével űzik ki? Azért ők elítélő bíráitokká lesznek.
20Ha pedig én az Isten ujjával (erejével) űzöm ki az ördögöket, úgy már elérkezett hozzátok az Isten országa.
21Amíg az erős fegyveres ember őrzi a maga palotáját, addig biztonságban van a vagyona.
22De ha rátör egy nála erősebb ember, és legyőzi őt, akkor elveszi minden fegyverét, amelyben bízott, és szétosztja amit tőle zsákmányolt.
23Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt énvelem, az tékozol.
24Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víznélküli helyeken megy által, és nyugodalmat keres, de nem talál; akkor azt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem.
25És amikor odamegy, kisöpörve és felékesítve találja azt.
26Akkor elmegy, és magával visz hét más lelket, nálánál gonoszabbakat, s bemennek és ott laknak, és annak az embernek későbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél.
27KIK A VALÓBAN BOLDOGOK? Történt, hogy amikor Jézus ezeket mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így kiáltott: Boldog a méh, amely téged hordozott, és az emlők, amelyeket szoptál.
28Ő azonban így felelt: Sőt inkább boldogok azok, akik az Isten igéjét hallgatják és megtartják.
29JÉZUS A JELTKÍVÁNÓK KÉRÉSÉT ELVETI (Mt 12:38-42; Mk 8:12) Nagy sokaság gyülekezett össze Jézus körül, és Ő így kezdett beszélni: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; égi jelt kíván, de nem adatik néki égi jel, hanem csak a Jónáson történt jel.
30Mert amiképpen Jónás égi jelül adatott a niniveieknek, éppen úgy az Ember Fia is égi jel lesz ennek a nemzedéknek.
31Dél királynője megjelenik majd az ítéletre ennek a nemzedéknek férfiaival együtt és kárhoztatja őket, mert ő eljött a világ végéről, hogy hallgassa Salamon bölcsességét, és íme, itt Salamonnál nagyobb van.
32A ninivei férfiak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt támadnak majd fel, és kárhoztatják ezt; mert ők megtértek Jónás prédikálására, és íme, itt Jónásnál nagyobb van.
33INTÉS A VILÁGOSSÁG HELYES HASZNÁLATÁRA (Mt 5:15; 6:22-23) Senki nem gyújt lámpást, hogy azt a pincébe tegye, hanem a lámpatartóra teszi, hogy a belépők lássanak a világánál.
34A tested lámpása a szemed. Ha azért a szemed egészséges, egész tested is világos lesz; de ha beteg, tested is sötét.
35Vigyázz azért, hogy a benned lévő világosság sötétséggé ne legyen.
36Ha tehát egész tested világos, és egy része sem marad sötét, teljesen olyan világos lesz, mint amikor a lámpás fényével megvilágít téged.
37JÉZUS ÓV A FARIZEUSOKTÓL; VÁDOLJA AZ ÍRÁSTUDÓKAT IS (Mt 23:1-36; Mk 12:38-40; Lk 20:45-47) Amikor Jézus beszédét elvégezte, arra kérte Őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála; be is ment hozzá, és asztalhoz telepedett.
38A farizeus pedig elcsodálkozott amikor látta, hogy ebéd előtt nem mosakodott meg.
39Az Úr így szólt néki: Ti farizeusok a pohárnak és a tálnak külsejét megtisztítjátok, de a ti bensőtök telve van rablás vágyával és gonoszsággal.
40Ti bolondok! Aki azt teremtette, ami kívül van, nem az teremtette-é azt is, ami belül van?
41Adjátok alamizsnául azt, ami a pohárban és a tálban van, és minden tekintetben tiszták lesztek.
42De jaj néktek farizeusok, mert megadjátok ugyan a tizedet a mentából, a kaporból és minden kerti növényből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten iránt való szeretetet; pedig éppen ezeket meg kellene cselekednetek, és amazokat nem elhanyagolnotok.
43Jaj néktek farizeusok, mert szeretitek az első ülést a zsinagógában, és azt, hogy a piacokon köszöntsenek titeket.
44Jaj néktek, mert olyanok vagytok, mint a fel nem ismerhető sírok, amelyekre az emberek rálépnek, nem sejtve, hogy sírokon járnak.
45A törvénytudók közül egy valamelyik (a mondottakra) felelvén, azt mondta néki: Mester, amikor ezeket mondod, minket is sértesz.
46Jézus így szólt: Jaj néktek törvénytudóknak is, mert elhordozhatatlanul nehéz terheket raktok az emberekre, de ti magatok egy ujjatokkal sem segítetek azokat a terheket hordozni.
47Jaj néktek! Mert a ti atyáitok megölték a prófétákat, ti pedig a sírjukat építitek.
48így hát tanúbizonyságot tesztek atyáitok cselekedetei mellett, és helyeslitek azokat, mert ők megölték a prófétákat, ti pedig a sírjukat építitek.
49Ezért mondta az „Isten Bölcsessége\ című írás: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül némelyeket üldöznek majd ós megölnek;
50de számonkéretik ettől a nemzedéktől minden próféta vére, amely a világ teremtésétől fogva kiontatott;
51az Ábel vérén kezdve a Zakhariás véréig, aki az égőáldozati oltár és az Isten háza között pusztult el; bizony mondom néktek, számonkéretik majd ettől a nemzedéktől.
52Jaj néktek törvénytudók! Mert magatokhoz vettétek az ismeret kulcsát; ti magatok nem mentek be (az Isten országába), és azokat akik be akartak menni, megakadályoztátok.
53Amikor Jézus onnan kiment, az írástudók és a farizeusok gyűlölködő indulattal nekiestek, és több dolog felől kérdések- kel faggatták,
54és leselkedtek utána, hogy Őt beszédében megfogják.