Luke 23
1 JÉZUS PILÁTUS ELŐTT: A POGÁNY TÖRVÉNYSZÉK ELŐTT (Mt 27:1-2; 11-14; Mk 15:1-5; Jn 18:28-38) Azután fölkelt az egész nagytanács, és elvezették Jézust Pilátushoz.
2 És vádolni kezdték Őt mondván: Úgy találtuk, hogy ez az ember félrevezeti a mi népünket, és tiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt mondja, hogy Ő a Krisztus, a király.
3 Pilátus megkérdezte tőle: Te a zsidók királya vagy? Jézus azt felelte néki: Te mondod. (Az vagyok.)
4 Pilátus akkor így szólt a főpapoknak és a sokaságnak: Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.
5 De azok mind hevesebben erősítgették: Tanításával felbujtogatja a népet Galileától kezdve mind az egész Júdeában, Jeruzsálemig.
6 PILÁTUS HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ KEZÉBE ADJA JÉZUST Pilátus amikor ezt meghallotta, megkérdezte, hogy csakugyan Galileából való-é ez az ember.
7 És amikor megtudta, hogy Héródész (Ántipász) birodalmából való, elküldte Héródészhez, aki azokban a napokban szintén Jeruzsálemben volt.
8 Héródész amikor meglátta Jézust, igen megörült, ugyanis már régóta szerette volna Őt látni, mert hallott felőle, és remélte, hogy az ő jelenlétében valami csodát tesz majd.
9 És hosszasan kérdezgette Őt, de Jézus semmit sem felelt néki.
10 A főpapok és írástudók is jelen voltak ott, és hevesen vádolták Őt.
11 Héródész pedig katonáival együtt semmibe sem vette és kicsúfolta Őt, azután pompás ruhába öltöztette, és visszaküldte Pilátushoz.
12 Héródész és Pilátus azon a napon barátkoztak össze egymással; azelőtt ugyanis egyik a másiknak ellensége volt.
13 JÉZUS ELÍTÉLTETÉSE (Mt 27:15-26; Mk 15:6-15; Jn 18:39-19:16) Pilátus azután a főpapokat és a népet összehívta,
14 és így szólt nékik: Elém vezettétek ezt az embert mint olyan valakit, aki a népet félrevezeti, és íme, én előttetek kihallgattam Őt, de semmi olyan bűnt nem találtam ebben az emberben, amivel vádoljátok.
15 De még Héródész sem; mert ő visszaküldte hozzánk; látom tehát, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem cselekedett.
16 Azért megfenyítem Őt, és szabadon bocsátom.
17 Pilátusnak ugyanis a nép kedvéért minden húsvét ünnepén szabadon kellett bocsátania egy foglyot.
18 Akkor mind együtt így kiáltoztak: Öld meg Őt, Bárabbászt pedig bocsásd el minékünk!
19 Az az ember a fővárosban történt zendülés miatt és gyilkosság miatt jutott börtönbe.
20 Pilátus azért ismét szólt nékik, mert Jézust szabadon akarta bocsátani.
21 De azok azt kiáltozták: Feszítsd meg Őt, feszítsd meg!
22 Ő pedig harmadszor is azt mondta nékik: Mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő bűnt nem találtam benne; azért megfenyítem Őt, és szabadon bocsátom.
23 De azok hangos kiáltásokkal ostromolták Pilátust, és követelték, hogy Jézus feszíttessék meg; és kiáltozásuk győzedelmeskedett.
24 És Pilátus úgy ítélt, hogy legyen meg, amit követelnek;
25 és szabadon bocsátotta azt, aki zendülés és gyilkolás miatt jutott börtönbe, akit kértek; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.
26 JÉZUS ÚTJA A GOLGOTHÁRA (Mt 27:31-32; Mk 15:20-21) És amint elvezették Őt, (útközben) megragadtak egy Simon nevű kürénéi embert, aki a mezőről hazafelé ment, és rátették a keresztfát, hogy vigye Jézus után.
27 Követte pedig Őt a népnek és az asszonyoknak nagy sokasága, akik gyászolták és siratták.
28 Jézus pedig hozzájuk fordult, és azt mondta: Jeruzsálem leányai, ne engemet sirassatok; inkább magatokat és gyermekeiteket sirassátok;
29 mert íme, jönnek napok, amikor azt mondják majd: Boldogok a meddők és a méhek, amelyek nem szültek, az emlők, amelyek nem szoptattak.
30 Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Essetek mireánk, és a halmoknak: Borítsatok el minket!
31 Mert ha a zöldellő fával ezt mívelik, mi történik majd a szárazzal?
32 JÉZUS KERESZTREFESZÍTÉSE (Mt 27:32-44; Mk 15:21-32; Jn 19:17-27) Két más embert, akik gonosztévők voltak, szintén (a Golgothára) vezettek, hogy azokat Ővele együtt végezzék ki.
33 Amikor pedig odaérkeztek arra a helyre, amelyet Koponyahelynek hívnak, ott megfeszítették Őt és a gonosztevőket, egyiket jobb, másikat bal keze felől.
34 Jézus pedig azt mondta: Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit tesznek. Azután sorsvetéssel megosztoztak a ruháin.
35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig csúfolták Őt, mondván: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha Ő a Krisztus, az Istennek választottja.
36 Gúnyolták Őt a katonák is, odamentek hozzá, ecettel kínálták,
37 és azt mondták néki: Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat.
38 Felírás is volt a feje fölött: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.
39 A megfeszített gonosztévők közül pedig az egyik szidalmazta Őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg tehát magadat, és minket is.
40 De a másik megdorgálta azt, és így szólt: Nem félsz az Istentől? Hiszen te ugyanazon halálos ítélet alatt vagy, mint Ő.
41 Minket ugyan igazságos ítélet sújt; ez azonban semmi gonoszt nem cselekedett.
42 Jézusnak meg így szólt: Uram, emlékezzél meg rólam, amikor a te országodba érkezel.
43 Jézus így felelt néki: Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.
44 JÉZUS HALÁLA (Mt 27:45-56; Mk 15:33-41; Jn 19:28-30) Mintegy hat óra (azaz déli tizenkét óra) volt már, amikor az egész országra sötétség borult, mind kilenc óráig (azaz délután három óráig).
45 A nap elhomályosodott; a templom függőkárpítja középen kettészakadt.
46 Akkor Jézus hangosan így kiáltott: Atyám, kezedre bízom az én lelkemet. Ezt mondván meghalt.
47 Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette az Istent, és azt mondta: Ez az ember valóban igaz volt.
48 A sokaság, amely bámészkodni tódult oda, látván mind azt, mellét verve tért haza.
49 Ott álltak távol Jézus ismerősei mind, és az asszonyok, akik Galileából követték Őt, és szemmel tartották a történteket.
50 JÉZUS ELTEMETÉSE (Mt 27:57-61; Mk 15:42-47; Jn 19:38-42) A nagytanács tagjai közt volt egy József nevű ember, derék és igaz férfiú;
51 - ő nem volt részes tanácskozásukban és tettükben; - Árimatheából, a zsidók városából való volt, és maga'is várta az Isten országát.
52 Ez a férfiú odament Pilátushoz, elkérte tőle Jézus testét,
53 levette a keresztről, vászonba takarta, és egy sziklába vájt sírboltban helyezte el, amelyben még senki sem feküdt.
54 Éppen akkor az ünnepre való előkészület napja (péntek) volt, és a szombat már elkezdődött.
55 A Jézust követő asszonyok pedig, akik Galileából mentek Ővele, megnézték a sírboltot, és azt, hogy miként helyezték el ott az Ő testét,
56 Azután visszatértek a városba, s illatszereket és keneteket készítettek. Szombaton azonban a törvény parancsolata szerint pihentek.