1ZÁKEUS ÜDVÖSSÉGET NYER JÉZUSTÓL Jézus azután bement Jerikhóba, és átmenőben volt azon.
2Ott élt egy Zákeus nevű gazdag fővámszedő.
3Az az ember igyekezett Jézust látni, de a sokaság miatt nem tudta meglátni, mert kistermetű volt.
4Azért előrefutott, és föllépett egy eperfára, hogy lássa Őt, mert ott kellett elmennie.
5Jézus amikor arra a helyre ért, föltekintett, és azt mondta néki: Zákeus, gyorsan jöjj le, mert nékem ma a te házadban kell megszállnom.
6Akkor az gyorsan leszállt, és örömmel befogadta Őt.
7Mindenki, aki ezt látta, zúgolódott, és azt mondta: Egy bűnös emberhez ment be szállásra.
8Zákeus pedig előállván így szólt az Úrnak: Uram, íme, vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit zsarolással elvettem, négyszer annyit adok helyette.
9Jézus azt mondta néki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, hiszen ő is Ábrahám fia.
10Mert az Ember Fia éppen azért jött, hogy megkeresse és üdvözítse az elveszettet.
11PÉLDÁZAT A MINÁKRÓL (Mt 25:14-30) Amikor az emberek ezeket meghallgatták, Jézus tovább tanított, és egy példázatot mondott, mert Jeruzsálemhez közeledett, és az emberek azt gondolták, hogy az Isten országa azonnal jelenvalóvá lesz;
12azért így szólt: Egy nemes ember valamely távoli országba utazott, hogy királyi hatalmat szerezzen magának, és hogy azután mint király térjen vissza.
13Elő szólította azért tíz szolgáját, s tíz minát adott át nékik (egy mina értéke kb. 150 forint), és azt mondta nékik: Kereskedjetek ezzel a pénzzel amíg megjövök.
14Polgártársai azonban gyűlölték őt, és nyomban követeket küldtek (a nemes ember feljebbvalójához), hogy mondják meg annak: Nem akarjuk, hogy az az ember királyunk legyen.
15Történt aztán, hogy amikor a királyi hatalom megszerzése után megérkezett, maga elé hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, miként kereskedtek.
16Megjelent hát az első, és azt mondta: Uram, a te minád tíz minát nyert.
17A király így szólt néki: Jól van, jó szolgám, mivel a nagyon kevés pénzzel hűségesen kereskedtél, legyen hatalmad tíz városon.
18Azután megjelent a második, és azt mondta: Uram, a te minád Őt minát nyert.
19Annak meg azt mondta: Őt városnak urává teszlek.
20Azután a harmadik jelent meg, és azt mondta: Uram, itt a minád, egy keszkenőbe kötve tartogattam;
21ugyanis féltem tőled, mert kemény ember vagy, elveszed, amit nem te bíztál másra, és learatod, amit nem te vetettél.
22A király így felelt néki: Te gonosz szolga! Saját szavaiddal mondom ki az ítéletet. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, aki elveszem, amit nem én bíztam másra, és learatom, amit nem én vetettem?
23Hát akkor miért nem adtad oda pénzemet a pénzváltóknak? Én azután megérkezésemkor kamatostól kaptam volna meg.
24Az ott állóknak pedig azt mondta: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25Azok ellenben azt mondták néki: Uram, annak tíz minája van már.
26Ámde a király így szólt: Mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik majd ahhoz; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.
27Végül azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, vezessétek ide, és öljétek meg őket itt a szemem láttára.
28JÉZUS MINT MESSIÁS VONUL BE JERUZSÁLEMBE (Mt 21:1-11; Mk n:i-n; Jn 12:12-19) Jézus azután, hogy ezeket elmondta, tanítványainak élén továbbment fölfelé Jeruzsálembe.
29És amint Béthphagéhoz és Béthániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfákhegyének neveznek, tanítványai közül kettőt elküldött,
30és azt mondta nékik: Menjetek el az előttetek elterülő faluba, és amikor odaérkeztek, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még soha nem ült; oldjátok el azt, és vezessétek ide.
31És ha valaki kérdezi tőletek: Miért oldjátok el?, így feleljetek: Mert az Úrnak szüksége van rá.
32Akkor a küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nékik.
33És amikor a szamárcsikót eloldották, így szóltak annak gazdái: Miért oldjátok el a szamárcsikót?
34Ők így feleltek: Mert az Úrnak szüksége van rá.
35És elvezették azt Jézushoz, és felsőruhájukat ráterítették a szamárcsikóra, és Jézust ráültették.
36És amint Ő így ment, az emberek felsőruhájukat az útra teregették.
37Amikor pedig már közeledett az Olajfák-hegyének lejtőjéhez, a tanítványok sokasága mind örvendezve és hangos szóval kezdte dicsérni az Istent mind azokért a csodákért, amelyeket láttak,
38és azt mondták: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség és dicsőség a magasságban!
39És a sokaságból néhány farizeus azt mondta néki: Mester, dorgáld meg tanítványaidat.
40Ő azonban azt felelte nékik: Mondom néktek, ha ezek hallgatnak, a kövek fognak kiáltani.
41JÉZUS MEGSIRATJA JERUZSÁLEMET Amikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta azt,
42és így szólt: Bárcsak felismerted volna legalább e mai nagy napon a békességre vezető utat; de most rejtve van szemed elől.
43Nehéz napok jönnek majd reád, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülvesznek és mindenfelől szorongatnak;
44földre tipornak téged, és benned a te fiaidat, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel az időt, amikor az Úr felajánlotta néked kegyelmét.
45JÉZUS MEGTISZTÍTJA A TEMPLOMOT (Mt 21:12-17; Mk 11:15-19; Jn 2:13-22) Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.
46És azt mondta nékik: Meg van írva, hogy az én házam imádság háza legyen (Ésaiás 56:7); ti pedig rablók barlangjává tettétek azt.
47És naponként tanított a templomban, a főpapok pedig és az írástudók, és a nép vezető emberei arra készültek, hogy Őt elpusztítsák,
48de még nem tudták elgondolni, hogy szándékukat miként vigyék véghez, mert a nép mind Őrajta csüggött, és Őreá hallgatott.