1INTÉS AZ ÁLLHATATOS IMÁDKOZÁSRA; A HAMIS BÍRÓ ÉS AZ ÖZVEGYASSZONY Jézus egy példázatot mondott a tanítványoknak arról, hogy mindenkor imádkozniók kell, és az imádkozásban nem szabad megrestülniők.
2Azt mondta: Volt egy városban egy bíró, aki az Istent nem félte, és senkit sem becsült.
3Volt abban a városban egy özvegyasszony is; az ismételten elment a bíróhoz, és így szólt: Szolgáltass nékem igazságot az én peres felemmel szemben.
4Ám a bíró egy ideig vonakodott, de aztán így szólt magában: Ha én az Istent nem félem is, és senkit nem becsülök,
5mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végülis hozzám jővén bántalmazzon engem.
6Azután azt mondta az Úr: Halljátok meg, amit a hamis bíró mondott!
7Hát az Isten nem szolgáltatna igazságot az Ő választottainak, akik őhozzá éjjel-nappal kiáltanak? Bizony, nem halogatja megsegítésüket.
8Mondom néktek, hogy hamar igazságot szolgáltat nékik. És mégis, amikor az Ember Fia eljön, vajon talál-é majd a földön (az Ő választottaiban) hitet?
9A FARIZEUSNAK IMÁDSÁGA ÉS A VÁMSZEDŐNEK IMÁDSÁGA Némelyeknek pedig, akik nagyon elbizakodtak, hogy ők igazak (megigazultak), és másokat semmibe sem vettek, ezt a példázatot mondta:
10Két ember fölment a templomba, hogy imádkozzék; az egyik farizeus volt, a másik vámszedő.
11A farizeus megállt, és így imádkozott: Isten, hálát adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek: rabló, csaló, házasságtörő, vagy olyan, mint ez a vámszedő;
12kétszer böjtölök egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.
13A vámszedő pedig távol állván, még a szemét sem merte az égre emelni, hanem csak a mellét verte, és így szólt: Istenem, légy kegyelmes hozzám bűnöshöz.
14Mondom néktek: Ez megigazulva ment alá az ő házába, a másik nem; mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik majd, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
15JÉZUS MAGÁHOZ HÍVJA A GYERMEKEKET (Mt 19:13-1;; Mk 10:13-16) Egyszer kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse őket; amikor a tanítványok azt látták, megdorgálták azokat, akik odavitték.
16Jézus azonban magához hívta a gyermekeket, és azt mondta: Engedjétek, hogy a kisgyermekek hozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert az ilyeneké az Istennek országa.
17Bizony mondom néktek, hogy aki nem úgy fogadja az Istennek országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.
18JÉZUS ÉS A GAZDAG FŐEMBER (Mt 19:16-26; Mk 10:17-27) Egy főember megkérdezte Jézust: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy örökéletre jussak?
19Jézus így felelt néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy: az Isten.
20A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat.
21Az így szólt: Mind ezt ifjúságomtól fogva megtartottam.
22Jézus, amikor ezt meghallotta, azt mondta néki: Egyben még fogyatkozásod van; add el mindenedet amid van, és az árát oszd ki a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, és jer, kövess engem.
23A főember, amikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.
24Jézus rátekintett és azt mondta: Milyen nehezen mennek be a jómódú emberek az Isten országába.
25Könnyebb átjutnia egy tevének a tű lyukán, mint hogy egy gazdag az Isten országába bejusson.
26Akik ezt hallották, így szóltak: Kicsoda üdvözülhet hát?
27Ő így felelt: Ami embereknek (emberi erővel) lehetetlen, az a (mindenható) Istennek (segítségével) lehetséges.
28JÉZUS KÖVETŐINEK JUTALMA (Mt 19:27-30; Mk 10:28-31) Péter így szólt: íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.
29Jézus azt mondta nékik: Bizony, mondom néktek, hogy mindenki, aki az Isten országáért elhagyta házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit,
30sokszorosan többet kap már ebben az életben, a jövendő világban pedig örökéletet.
31JÉZUS HARMADSZOR JELENTI MEG HALÁLÁT ÉS FELTÁMADÁSÁT (Mt 20:17-19; Mk 10:32-34) Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt nékik: Imé, fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden, amit a próféták az Ember Fiáról megírtak;
32mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, meggyaláztatik, és megköpdöstetik,
33és azután megostorozzák és megölik Őt, de harmadnap fel fog támadni.
34Ők azonban mind ebből semmit sem értettek; el volt rejtve előttük az, hogy Jézus miről beszél, és nem értették meg a mondottakat.
35DÁVID FIA A VAKNAK LÁTÁSÁT VISSZAADJA (Mt 20:29-34; Mk 10: 46-52) Történt, hogy amikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ült az út mellett és koldult.
36És amikor hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi az.
37Megmondták néki, hogy a názárethi Jézus megy el arra.
38Akkor így kiáltott: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
39A sokaságban elöl menők dorgálták őt, hogy hallgasson; de ő még hangosabban kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
40Jézus megállt, és megparancsolta, hogy a vakot vezessék Őhozzá; amikor az közel ért, megkérdezte tőle:
41Mit kívánsz, hogy veled cselekedjem? Az így felelt: Azt Uram, hogy ismét lássak.
42Jézus azt mondta néki: Láss; a hited által gyógyultál meg.
43És azonnal ismét látott, s követte Őt, dicsőítvén az Istent. Amikor ezt látta mind a nép, magasztalta az Istent.