Luke 20
1 A NAGYTANÁCS KÉRDEZŐSKÖDIK JÉZUS HATALMA FELŐL (Mt 21:23-27; Mk 11:27-33) Történt egy napon, hogy amikor Jézus a templomban a népet tanította, és az evangéliumot hirdette, hozzáléptek a papok és az írástudók a vénekkel együtt,
2 és így szóltak néki: Mondd meg nékünk, milyen meghatalmazással cselekszed ezeket, vagy ki az, aki tenéked ilyesmire meghatalmazást adott?
3 Ő így felelt nékik: Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Feleljetek nékem arra:
4 János mennyből vagy emberektől kapta a meghatalmazást a keresztelésre?
5 Azok maguk közt így tanakodtak: Ha azt mondjuk, mennyből, - azt fogja mondani: Miért nem hittetek hát néki?
6 Ha pedig azt mondjuk, emberektől, - megkövez minket mind az egész nép, mert meg van győződve arról, hogy János próféta volt.
7 Azt felelték tehát, hogy nem tudják megmondani, hogy honnan kapta.
8 És Jézus így szólt nékik: Én sem mondom meg néktek, milyen meghatalmazással cselekszem ezeket.
9 PÉLDÁZAT A GONOSZ SZŐLŐMUNKÁSOKRÓL (Mt 21:33-46; Mk 12:1-12) Jézus a népnek ezt a példázatot kezdte mondani: Egy ember szőlőt ültetett, és azt szőlőmunkásoknak bérbe adta. Azután hosszú időre elutazott.
10 És amikor elérkezett a szüret ideje, elküldött egy szolgát azokhoz a munkásokhoz, hogy a szőlő terméséből adják oda az ő részét; de a munkások megverték azt, és üres kézzel küldték vissza.
11 Akkor még egy másik szolgát küldött, de azt is megverték, gyalázatosan bántak vele, és üres kézzel küldték vissza.
12 Még harmadikat is küldött, de azok azt is megsebesítették, és kidobták.
13 Akkor így szólt a szőlő ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szeretett fiamat; őt talán megbecsülik.
14 Amikor azonban meglátták azt a munkások, megbeszélték a dolgot egymást közt, és azt mondták: Ez az örökös, öljük meg őt, hogy miénk legyen az örökség.
15 Akkor kidobták őt a szőlőből, és megölték. Mit cselekszik hát velük a szőlő ura?
16 Elmegy, és elpusztítja azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. Amikor (Jézus hallgatói) ezt hallották, így szóltak: Ne történjék az meg!
17 Ő azonban rájuk tekintett, és azt mondta nékik: Mit jelent hát az Írásnak ez a szava, hogy a kő, amelyet az építők elvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Zsoltár 118:22)
18 Mindenki, aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik; akire pedig ez a kő ráesik, összetöri azt.
19 KÉRDEZŐSKÖDÉS A RÓMAI CSÁSZÁRNAK FIZETENDŐ ADÓRÓL (Mt 22:15-22; Mk 12:15-17) Az írástudók és a főpapok már ugyanabban az órában igyekeztek Jézust kézrekeríteni, mert megértették, hogy ezzel a példázattal őróluk beszélt. De féltek a néptől.
20 Azonban tovább is szemmel tartották Őt, és kémeket küldtek ki, akik igaz embereknek tettették magukat, hogy megfogják Őt beszédében, és így átadhassák a helytartó kezébe és hatalmába.
21 Azért a kémek megkérdezték tőle: Mester, tudjuk, hogy te azt mondod és tanítod, ami helyes, és nem vagy személyválogató, hanem igazán tanítod az Isten útját;
22 szabad-é adót fizetnünk a római császárnak, vagy nem?
23 Ő azonban minthogy látta álnokságukat, így szólt nékik:
24 Mutassatok nékem egy dénárt (a dénár kb. 80 fillér értékű római ezüst pénz volt); kinek a képe és felirata van rajta? Azok így feleltek: A császáré.
25 Ő pedig azt mondta nékik: Adjátok meg azért a császárnak azt, ami a császáré, és az Istennek azt, ami az Istené.
26 így hát nem tudták Őt a nép előtt szaván fogni, és csodálkozván feleletén, elhallgattak.
27 A SZADDUCEUSOK KÉRDÉSE A FELTÁMADÁSRÓL (Mt 22:23-33. 46; Mk 12:18-27. 34) A szadduceusok közül - akik tagadják, hogy van feltámadás, - némelyek odamentek hozzá,
28 és megkérdezték Őt: Mester, Mózes megírta nékünk, hogy ha több testvér közül meghal az egyik, - akinek felesége volt, de gyermeke nem, -a következő testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot az ő elhalt bátyjának. (IV. Mózes 25:5-6)
29 Volt egyszer hét fiútestvér; és az első feleséget vett, és elhalt gyermektelenül.
30 Akkor az özvegyet elvette a második,
31 majd a harmadik, és ugyanúgy mind a hét, és egyik sem hagyott utódot.
32 Utolsóként meghalt az asszony is.
33 A feltámadáskor azért közülük melyiknek lesz a felesége, mert mind a hétnek felesége volt.
34 Jézus így felelt nékik: E mostani világnak gyermekei házasodnak és férjhez mennek,
35 de akik méltóknak ítéltetnek arra, hogy a jövendő világnak és hogy a halottak közül való feltámadásnak részesei legyenek, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek.
36 Meg sem halhatnak többé, mert ők már a halálból feltámadtak, úgy élnek mint az angyalok és az Isten fiai.
37 Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt már Mózes is tanította a csipkebokorról szóló történetben, amikor az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja.
38 Ez azt jelenti: Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene; mert az övéi mind élnek.
39 Néhány írástudó azt mondta néki: Mester, jól megfeleltél.
40 Többé azután semmit sem mertek tőle kérdezni.
41 A MESSIÁS DÁVIDNAK FIA ÉS URA (Mt 22:41-46; Mk 12:35-37) Jézus pedig így szólt nékik: Hogyan mondhatják az emberek azt, hogy a Krisztus Dávidnak fia?
42 Holott Dávid maga azt mondja a Zsoltárok Könyvében (110:1): Monda az Úr (az Isten) az én Uramnak (a Messiásnak), ülj az én jobbom felől,
43 amíg ellenségeidet lábad alá vetem zsámolyul.
44 Dávid tehát urának mondja Őt; mimódon lehet hát Dávidnak a fia?
45 JÉZUS ÓVJA TANÍTVÁNYAIT AZ ÍRÁSTUDÓKTÓL (Mt 23:1-36; Mk 12:38-40; Lk 11:37-54) És mind a nép hallatára így szólt tanítványainak:
46 Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik azt, hogy köszöntsék őket a piacokon, és szeretik az első helyeket a zsinagógákban, és a főhelyeket a vendégségeken.
47 Ők azok, akik az özvegyek házát fölemésztik, és látszatra hosszadalmasan imádkoznak értük; de az csupa képmutatás; azért az ilyen írástudók igen súlyos ítéletben fognak részesülni.