1JÉZUS SZOMBATON MEGGYÓGYÍTJA A VÍZKÓROST Történt, hogy amikor Jézus egy szombaton (mint meghívott vendég) valamelyik főfarizeus házába ment ebédelni, a farizeusok leselkedtek reá.
2És ímé, egy vízkóros ember lépett elébe.
3Akkor Jézus így szólt a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-é szombaton gyógyítani vagy nem?
4Azok hallgattak. Ő pedig a beteget megfogván, meggyógyította és elbocsátotta.
5Nékik pedig így szólt: Ki az közületek, akinek szamara vagy ökre szombati napon kútba esik, és nem húzza ki azonnal?
6És erre a kérdésre nem tudtak felelni.
7JÉZUS ALÁZATOSSÁGRA ÉS ÖNZETLENSÉGRE INT A meghívottaknak Jézus egy példázatot mondott, amikor megfigyelte, hogyan válogatták az első helyeket; így szólt nékik:
8Amikor valaki menyegzői lakomára hív, ne ülj az első helyre, mert lehet, hogy a gazda nálad előkelőbb embert is meghívott,
9és az, aki mind téged, mind azt meghívta, hozzád menvén azt mondja majd néked: Engedd át a helyet ennek; és akkor szégyenkezve az utolsó helyet kell elfoglalnod.
10Hanem ha meghívnak, menj el, és ülj le az utolsó helyre, hogy amikor odamegy az, aki téged meghívott, azt mondja majd néked: Barátom, ülj feljebb; akkor nagy lesz majd a becsületed minden asztaltársad előtt.
11Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
12Annak is szólt, aki Őt meghívta: Ha ebédet vagy vacsorát készítesz, ne a barátaidat hívd meg, se a testvéreidet, se a rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, nehogy ők is viszont meghívjanak téged, és azzal visszafizessék jótéteményedet.
13Hanem amikor vendégséget készítesz, hívd meg a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat;
14és boldog leszel, mert azok nem tudják jótéteményedet visszafizetni; de az Isten megfizet majd néked az igazak feltámadásakor.
15PÉLDÁZAT A NAGY VACSORÁRÓL (Mt 22:1-10) Amikor hallotta ezt egyvalaki azok közül, akik ővele együtt telepedtek asztalhoz, így szólt Jézusnak: Boldog az, aki (mint üdvözült) vendége lesz az Isten országának.
16Jézus így felelt néki: Egy ember nagy vacsorát készített, és arra sok vendéget meghívott;
17a vacsora idején pedig elküldte szolgáját, hogy mondja meg a már meghívottaknak: Jertek, mert a vacsora készen van.
18Akkor mindnyájan egyértelműen elkezdtek mentegetőzni. Az első azt mondta a szolgának: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt megnézzem; kérlek téged, ments ki engemet.
19A másik meg azt mondta: Őt pár ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam; kérlek téged, ments ki engemet.
20Egy másik így szólt: Most házasodtam meg, és ezért nem mehetek el.
21A szolga hazament, és mindent hírül adott az urának. Akkor a házigazda haragra gerjedvén, azt mondta a szolgájának: Menj el gyorsan a város tereire és utcáira, és vezesd ide a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat és vakokat.
22És a szolga (visszatérvén) azt mondta: Uram, parancsolatodat teljesítettem, és mégis van hely.
23Akkor így szólt az úr a szolgának: Eredj ki az országutakra, a sövényekhez, és kényszerítsd az embereket, hogy bejöjjenek, hogy megteljék a házam;
24mert mondom néktek, hogy azok közül a (már régebben) meghívottak közül senki sem kóstolja meg az én vacsorámat.
25A TANÍTVÁNYOK KÖTELESSÉGE ÉS FELADATA KOMOLY (Mt 10:37-38) Nagy sokaság ment Jézussal együtt, és Ő hozzájuk fordulván így szólt:
26Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli meg (nem hagyja el) atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a saját életét is, (azaz nem mond le a saját kívánságairól) nem lehet az én tanítványom.
27És mind az, aki nem hordozza az ő keresztjét, és úgy jön énutánam, nem lehet az én tanítványom.
28Mert ki az közületek, aki - ha tornyot szándékozik építeni, - nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy lássa, van-é a torony felépítésére elegendő pénze?
29Nehogy az után, hogy fundamentumot vetett és bevégezni nem tudja, csúfolni kezdje őt mindenki, aki látja,
30és azt mondja: ez az ember elkezdett építeni, de nem volt elég ereje, hogy bevégezze.
31Vagy ha valamelyik király kivonul, hogy egy másik király ellen háborúba szálljon, nem ül-é le előbb, és nem fontolja-é meg, hogy a maga tízezer emberével elindulhat-é az ellen, aki húszezerrel támad reá?
32Mert ha nem (elég erős), követséget küld hozzá, amíg az távol van, és békét kér.
33Ekképpen közületek senki sem lehet az én tanítványom, ha nem mond le minden vagyonáról.
34Jó a só; de ha a só elveszíti ízét, mivel adnak annak ízt?
35Sem a szántóföldre, sem a trágyadombra nem való; kidobják azt. Akinek van füle a hallásra, hallja.