1AKI NEM ISMERI FEL A VÉGSŐ IDŐK JELEIT, ELPUSZTUL; A SZILÓÁMI TORONY ÉS A FÜGEFA Éppen abban az időben érkeztek Jézushoz néhányan, akik hírt vittek néki azokról a galileaiakról, akiknek vérét áldozatukkal elegyítette Pilátus.
2Jézus azt mondta nékik: Azt gondoljátok, hogy azok a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileaiaknál, mert ilyen szenvedés sújtotta őket?
3Mondom néktek: Nem! Sőt ha nem tértek meg, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.
4Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire a torony a Szilóám-tavánál rászakadt, és megölte őket, bűnösebb volt mind azon embereknél, akik Jeruzsálemben laknak?
5Mondom néktek: Nem! Sőt ha nem tértek meg, ti is mindnyájan hasonlóképpen elvesztek majd.
6Azután ezt a példázatot mondta: Volt egy embernek egy fügefája; az a szőlőjében volt elültetve; egyszer elment oda, és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.
7Szólt hát a vincellérnek: Íme, már három esztendő óta járok ide, és keresek gyümölcsöt ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki; miért szívja hiába a föld erejét?
8De a vincellér így felelt néki: Uram, hagyd meg még ebben az esztendőben addig, amíg körülásom és megtrágyázom;
9jövőre talán terem majd gyümölcsöt; - de ha nem, akkor vágd ki.
10JÉZUS SZOMBATI NAPON GYÓGYÍT Egyszer szombaton valamelyik zsinagógában tanított.
11És íme, ott volt egy asszony, akiben tizennyolc esztendő óta betegségnek lelke volt, és úgy meggörnyedt, hogy egyáltalában nem tudott fölegyenesedni.
12Amint meglátta őt Jézus, magához szólította, és azt mondta néki: Asszony, feloldattál betegségedből;
13és reátette kezét, és az asszony azonnal fölegyenesedett, és dicsőítette az Istent.
14A zsinagógai elöljáró azonban bosszankodott amiatt, hogy Jézus szombaton gyógyított, és így szólt a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azért azokon a napokon jöjjetek és gyógyíttassátok magatokat, és ne a szombati napon.
15Akkor az Úr így felelt néki: Képmutatók, vajon szombaton nem oldja-é el mindegyikőtök a maga ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem vezeti-é el, hogy megitassa?
16Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit a Sátán már tizennyolc évig megkötözve tartott, helytelen volt szombati napon feloldani ebből a kötelékből?
17És amikor ezeket mondta, ellenfelei valamennyien megszégyenültek, és a nép örvendezett mind azokon a dicsőséges dolgokon, amelyek Ő általa történtek.
18ISTEN ORSZÁGÁNAK DICSŐSÉGES VÉGSŐ KIFEJLŐDÉSE; A MUSTÁRMAG ÉS A KOVÁSZ PÉLDÁJA (Mt 13:31-33; Mk 4:30-32) Jézus azután így szólt: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam azt?
19Hasonló a mustármaghoz, amelyet egy ember a kertjében elvetett, és az felnőtt és fává lett, és az égi madarak az ágain tanyáztak.
20És ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21Hasonló a kovászhoz, amelyet egy asszony három kis vékára való lisztbe kevert addig, amíg az teljesen megkelt (egy kis véka - szaton - kb. 3 liter).
22A BŰNBÁNAT SÜRGŐSSÉGE; A KESKENY AJTÓ (Mt 7:13-14; 7:21-23) Jézus városról városra, faluról falura ment tanítván, és úgy közeledett Jeruzsálem felé.
23Valaki azt kérdezte tőle: Uram, kevesen vannak azok, akik üdvözülnek? Ő azt mondta nékik:
24Törekedjetek bemenni a keskeny ajtón, mert mondom néktek, hogy sokan igyekeznek majd bemenni, de nem tudnak.
25Attól fogva, hogy a házigazda felkelt, és bezárta az ajtót, ti az ajtón kívül megállván kezdtek zörgetni az ajtón, és azt mondjátok: Uram, nyisd ki minékünk; de ő így felel majd: Nem tudom, honnan valók vagytok.
26Akkor azt kezditek majd mondani: Előtted ettünk és ittunk, és utcáinkon tanítottál.
27De ő azt mondja majd néktek: Nem tudom, honnan valók vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, gonosztévők.
28Sírás és fogcsikorgatás lesz ott, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és mind a prófétákat az Isten országában látjátok majd, magatokat pedig abból kivetve.
29És jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek majd az Isten országában.
30És íme, vannak utolsók, akik elsőkké lesznek, és vannak elsők, akik utolsókká lesznek.
31HÉRÓDÉSZ ÁNTIPÁSZ JÉZUS ÉLETÉRE TÖR; FENYEGETÉS JERUZSÁLEM ELLEN (Mt 23:37-39) Ugyanabban az órában hozzáment néhány farizeus, és azt mondta néki: eredj ki és menj el innen, mert Héródész (Ánti-pász) meg akar téged ölni.
32Ő azonban így felelt nékik: Menjetek el, mondjátok meg annak a rókának, ímé, ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnap bevégezem küldetésemet.
33De ma, holnap és holnapután utamon kell járnom, mert nem lehetséges, hogy egy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.
34Jeruzsálem, Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek; milyen gyakran magamhoz akartam gyűjteni fiaidat, mint ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti fiókáit, de ti nem akartátok.
35Azért íme, elhagyottan, timagatokra marad a ti házatok (templomotok). (Jeremiás 22:5; Zsoltár 69:26) És mondom néktek, hogy nem láttok engem mindaddig, amíg eljön az az idő, amikor azt mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön.