Luke 15
1 PÉLDÁZAT AZ ELVESZETT JUHRÓL ÉS AZ ELVESZETT DRAKHMÁRÓL (Mt 18:12-14) A vámszedők és bűnösök mind közeledtek Jézushoz, hogy Őt hallgassák.
2 A farizeusok és az írástudók ellenben zúgolódtak, mondván: Ez bűnösöket fogad társaságába, sőt velük együtt eszik is.
3 Ő pedig ezt a példázatot mondta nékik:
4 Melyik ember az tiközületek, akinek száz juha van, és ha azok közül egyet elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a legelőn, és nem megy el az elveszett után, amíg azt megtalálja?
5 És ha megtalálta, örömében fölveszi a vállára,
6 és hazamenvén, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nékik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat.
7 Mondom néktek, hogy a mennyben éppen így nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon (megigazult emberen), akiknek nincsen szükségük megtérésre.
8 Vagy ha egy asszonynak tíz ezüst drakhmája van, és egy drakhmát (azaz kb. egy forint értékű pénzt) elveszít, nem gyújt-e mécset, és nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-é gondosan, amíg megtalálja?
9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, és így szól: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az elveszett ezüst pénzt.
10 Mondom néktek, éppen így örülnek az Isten angyalai egy bűnös ember megtérésének.
11 AZ ATYA MEGBOCSÁT TÉKOZLÓ FIÁNAK Majd így szólt: Egy embernek volt két fia.
12 Az ifjabbik így szólt az atyjának: Atyám, add ide nékem a vagyonnak rám eső részét. Az atya meg is osztotta két fia közt a vagyont.
13 Az ifjabbik fiú azután nem sok idő multával összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli vidékre. És ott, mivelhogy feslett életet élt, eltékozolta a vagyonát.
14 Azután pedig, hogy mindent elpazarolt, nagy éhség támadt azon a vidéken, úgyhogy nyomorogni kezdett.
15 Akkor elment és elszegődött annak a vidéknek egy polgárához; az a maga mezejére küldte őt, hogy ott legeltesse a disznókat;
16 és a fiú szeretett volna jóllakni azzal az eleséggel, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott néki abból.
17 Akkor magába szállt, és így szólt: Az én atyámnak milyen sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok el.
18 Fölkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom néki: Atyám, vétkezem az ég (Isten) ellen és teellened;
19 többé már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak hívjanak; tégy engemet olyanná, mint béreseid közül egy.
20 Azután fölkelt, és elment atyjához. Még távol volt, amikor meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta őt.
21 A fiú pedig így szólt néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, többé már nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívjanak.
22 Az atya azonban így szólt a szolgáinak: Hozzátok ki gyorsan a legjobb ruhát, és öltöztessétek fel őt, és húzzatok gyűrűt az ujjára és a lábára sarut,
23 azután hozzátok elő azt a hizlalt tulkot, vágjátok le, s együnk és vigadjunk,
24 mert az én fiam halott volt, de megelevenedett, elveszett volt, de megtaláltatott. És vigadni kezdtek.
25 Az idősebbik fiú aközben a mezőn volt; és amikor hazamenet közeledett a házhoz, zenét és táncot hallott.
26 Azért magához hívott egy szolgát és megkérdezte: Mi az?
27 Az pedig így felelt néki: Öcséd jött meg, és mivel egészségesen érkezett meg, atyád levágatta a hizlalt tulkot.
28 Ezt hallván az idősebb fiú, megharagudott, és nem akart bemenni; atyja azonban kiment, és hívta őt.
29 De ő így felelt atyjának: íme, annyi esztendő óta szolgálok néked, soha nem szegtem meg parancsolatodat, és te mégsem adtál nékem soha egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal vigadjak.
30 De amikor megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el a te vagyonodat, levágattad néki a hizlalt tulkot.
31 Az atya azonban így szólt néki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd;
32 vigadnod és örvendezned kellene hát, mert ez a te testvéred halott volt, de megelevenedett, elveszett volt, de megtaláltatott.