1A VAK MEGGYÓGYÍTÁSA MIATT A FARIZEUSOK MEGKEMÉNYÍTIK MAGUKAT Jézus azután kiment a templomból és elmenőben meglátott egy születésétől fogva vak embert.
2A tanítványai megkérdezték: Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon kellett születnie?
3Jézus így felelt: Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem azért született vakon, hogy nyilvánvalóvá legyen őrajta az, hogy Isten hogyan munkálkodik.
4Nékünk, amíg nappal van, annak szolgálatában kell munkálkodnunk, aki engemet küldött; elérkezik majd az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhatik.
5Amíg a világon vagyok, a világnak világossága vagyok.
6E szavak után a földre köpött, nyálával sarat csinált és a sarat rákente a vak ember szemére,
7és így szólt néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (Siloám azt jelenti: küldött). El is ment és megmosakodott; és a szeme megnyílt, és úgy ment haza.
8A szomszédok azért és azok, aki azelőtt látták, hogy koldult, így szóltak: Nem ez az ember az, aki itt szokott ülni és koldulni?
9Némelyek azt mondták: Ez az. Mások így szóltak: Nem, csak hasonló ahhoz, Ő pedig azt mondta: Én vagyok az.
10Akkor azt kérdezték tőle: Hogyan nyílt meg a szemed?
11Ő így felelt: Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, szememre kente, és azt mondta nékem: Menj el a Siloám tavára és mosakodjál meg; én tehát elmentem, megmosakodtam, és megjött a szemem világa.
12Akkor azt kérdezték tőle: Hol van az az ember? Ő így felelt: Nem tudom.
13Azután az előbb még vak embert elvezették a farizeusokhoz.
14Az a nap pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta a vaknak szemét, éppen szombat volt.
15Azért hát a farizeusok is megkérdezték a koldust, hogyan jött meg a látása. Ő azt mondta nékik: Sarat tett a szememre, és én megmosakodtam és most látok.
16Akkor a farizeusok közül némelyek azt mondták: Nem Istentől való az az ember, mert nem tartja meg a szombatot. Mások azt mondták: Hogyan tud egy bűnös ember égi jeleket tenni? És szakadás támadt köztük.
17Ismét megkérdezték tehát a vakot: Mit gondolsz Jézusról te, hogy így megnyitotta a szemedet? Az így felelt: Azt gondolom, hogy próféta.
18Akkor a zsidók nem voltak hajlandók elhinni róla, hogy vak volt és hogy megjött a látása; azért előhívták a szüleit annak, akinek megjött a látása,
19és megkérdezték őket: A ti fiatok ez, erről mondjátok azt, hogy vakon született? Hogy van hát, hogy most lát?
20A vaknak szülei feleltek és azt mondták: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született;
21de hogyan van az, hogy most lát, nem tudjuk, azt sem tudjuk, kicsoda nyitotta meg a szemét; őt magát kérdezzétek meg, elég idős már, ő majd beszél magáról.
22Ezt mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól; a zsidók ugyanis már eltökélték, hogy ha valaki Jézust Krisztusnak vallja, azt ki kell zárni a zsinagógából.
23Azért mondták a szülei: Elég idős már, őt kérdezzétek meg.
24Akkor másodszor is hivatták azt az embert, aki vak volt, és azt mondták néki: Adj dicsőséget az Istennek (azzal, hogy az igazat mondod); mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.
25A koldus így felelt: Vajon bűnös-é, nem tudom; azt az egyet tudom, hogy noha vak voltam, most látok.
26Akkor azt kérdezték tőle: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?
27Az így felelt nékik: Mondtam már néktek, de ti nem vettétek tudomásul; miért szeretnétek ismét hallani? Talán ti is az Ő tanítványai kívántok lenni?
28Azok megszidták őt és azt mondták: Te vagy az Ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk;
29mi tudjuk, hogy Mózeshez az Isten szólt, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.
30Az ember felelt és azt mondta nékik: Az a csodálatos ebben a dologban, hogy ti nem tudjátok, hogy honnan való, de mégis Ő nyitotta meg a szememet.
31Tudjuk, hogy az Isten bűnösöket nem hallgat meg, hanem ha valaki istenfélő és az Ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja.
32Ősidőktől fogva soha sem hallott az ember olyasmit, hogy valaki egy vakon született embernek szemét megnyitotta;
33ha az az ember nem Istentől való volna, semmit sem tehetett volna.
34Feleletül így szóltak néki: Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket? Aztán kivetették őt a zsinagógából.
35Jézus meghallotta, hogy kivetették azt, és találkozván vele, megkérdezte tőle: Te hiszel az Ember Fiában?
36Az így felelt: Kicsoda az Uram, hogy higgyek Őbenne?
37Jézus azt felelte néki: Már láttad Őt, és aki veled beszél: Ő az.
38Az pedig azt mondta: Hiszek Uram; és leborult előtte.
39Akkor Jézus így szólt: Ítélettételre jöttem én erre a világra, hogy a nemlátók lássanak és a látók vakokká legyenek.
40Meghallották ezt a közelében lévő farizeusok, és azt mondták néki: Talán csak nem gondolod, hogy mi is vakok vagyunk?
41Jézus így felelt nékik: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; de mivel most is azt mondjátok: „Mi látunk\, azért bűnösök maradtok.