1A HÁZASSÁGTÖRŐ NŐ JÉZUS ELŐTT Jézus pedig elment az Olajfákhegyére.
2Kora reggel azonban ismét megjelent a templomban; és a nép mind odament Őhozzá, és Ő leülvén tanította őket.
3Közben az írástudók és a farizeusok hozzávezettek egy házasságtörésen ért asszonyt, és azt középre állítván,
4így szóltak Jézusnak: Mester, ezt az asszonyt tetten érték, amikor házasságtörést követett el.
5Mózes pedig azt parancsolta minékünk a törvényben, hogy az ilyen nőket meg kell kövezni; hát te mit mondasz?
6Ezt pedig csak azért mondták, kísértvén Őt, hogy valamivel vádolhassák Őt. Jézus lehajolván, az ujjával a földre írt.
7De amikor makacsul tovább kérdezték Őt, fölegyenesedett és azt mondta nékik: Aki közületek bűntelen, az kezdje el a megkövezését.
8És ismét lehajolván, a földre írt.
9Azok pedig, amikor ezt hallották, egymás után eltávoztak, kezdve a véneken, és egyedül csak Jézus maradt ott és középen az asszony.
10Jézus fölegyenesedett és így szólt néki: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem kárhoztat téged?
11Az asszony azt mondta: Senki sem Uram. Jézus így szólt: Én sem kárhoztatlak: menj el, és többé ne vétkezzél.
12JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ ÖNMAGÁRÓL Azután Jézus ismét beszélt nékik, mondván: Én a világ világossága vagyok; aki követ engemet, semmiképpen sem fog a sötétségben járni, hanem az örökélet világosságában fog élni.
13Akkor a farizeusok így szóltak néki: Te magadról teszel tanúbizonyságot; azért a te tanúbizonyságtételed nem érvényes.
14Jézus azt felelte nékik: Ha én magam teszek is tanúbizonyságot önmagamról, érvényes az én bizonyságtételem, mert tudom, hogy honnan jöttem és hová megyek; ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy (hogy majd) hová megyek.
15Ti csak test szerint (emberi módon) mondtok ítéletet, én (csak test szerint) senki fölött sem mondok ítéletet.
16De ha mondok ítéletet, az én ítéletmondásom igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem (együtt ítélünk) én és az Atya, aki engemet küldött.
17A ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúbizonyságtétele érvényes.
18Én vagyok az egyik, aki tanúbizonyságot teszek önmagamról (a magam ügyében); de tanúbizonyságot tesz mellettem az Atya is, aki engemet küldött.
19Ezért aztán így szóltak néki: Hol van a te atyád? Jézus azt felelte: Ti sem engemet nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engemet ismernétek, azáltal az én Atyámat is ismernétek.
20Jézus ezt a beszédet a templomi perselyek közelében mondta, amikor a templomban tanított; és senki sem fogta el Őt, mert még nem érkezett el az Ő órája.
21JÉZUS SEJTETI, HOGY ŐT MEG FOGJÁK ÖLNI Ismét szólt azért nékik Jézus: Én majd elmegyek, és ti (az idvesség után sóvárogva) keresni fogtok engemet, de meg fogtok halni bűnötökben; ugyanis ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.
22Akkor azt kérdezték a zsidók: Tán csak nem akarja magát megölni, mert azt mondja, hogy ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?
23Jézus azt felelte nékik: Ti alulról valók vagytok, én pedig felülről való vagyok; ti ebből a világból valók vagytok, én nem ebből a világból való vagyok.
24Azért mondtam néktek, hogy meg fogtok halni bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok az, aki vagyok (azaz a Messiás), meg fogtok halni bűneitekben.
25Akkor azt kérdezték tőle: Ki vagy te? Jézus így felelt nékik: Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat.
26Felőletek még sokat kell szólnom és ítéletet mondanom; azonban aki engemet küldött, az igaz; és én amiket Őtőle hallottam, csak azokat hirdetem a világnak.
27De nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt nékik.
28Jézus azért így tanított tovább: Amikor majd fölemelitek az Ember Fiát, akkor fogjátok megérteni, hogy én az (Ember Fia, Messiás) vagyok, és hogy én magamtól semmit sem cselekszem, hanem amire megtanított engemet az Atya, csak azt hirdetem.
29És aki küldött engemet, velem van; nem hagyott engemet egyedül, mert én mindenkor azt cselekszem, ami őnéki kedves.
30Jézus amikor ezeket elmondta, sokan Őbenne hívőkké lettek.
31KRISZTUS IGAZSÁGA: SZABADDÁ TESZ; - A BŰN: RABSZOLGÁVÁ TESZ Akkor így szólt az őbenne hívő zsidóknak: Ha ti (engedelmesen) megmaradtok az én beszédemben, valóban az én tanítványaim vagytok.
32És meg fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság szabadokká tesz majd titeket.
33Akkor így feleltek néki: Ábrahám ivadékai vagyunk, és soha senkinek rabszolgái nem voltunk; hogyan mondhatod azért te, hogy szabadokká lesztek?
34Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindenki, aki bűnt követ el, rabszolga.
35A rabszolga pedig nem marad örökké a házban; a fiú mindörökké ott marad.
36Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.
37ÁBRAHÁM GYERMEKEI-É A ZSIDÓK? Tudom, hogy Ábrahám ivadékai vagytok; de ti arra készültök, hogy engemet megöljetek, mert az én beszédemnek nincsen tibennetek foganatja.
38Én azt hirdetem, amit az én Atyámnál láttam; éppen úgy ti is azt cselekszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.
39Azok feleltek és azt mondták néki: A mi atyánk Ábrahám. Jézus ellenben azt mondta nékik: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, azt tennétek, amit Ábrahám cselekedett.
40Ti azonban most arra törekedtek, hogy engemet megöljetek, holott én az az ember vagyok, aki azt az igazságot hirdetem tinéktek, amelyet az Istentől hallottam; Ábrahám nem viselkedett hozzátok hasonlóan.
41Ti a ti atyátok cselekedeteit művelitek (de a ti atyátok nem Ábrahám). Akkor azt mondták néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten.
42Jézus azt mondta nékik: Ha Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engemet, mert én az Istentől jöttem, és vagyok köztetek; ugyanis nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött engemet.
43Miért nem értitek meg az én beszédemet (beszédmódomat)? Azért, mert nem tudtok (odaadóan) hallgatni arra, amit én beszélek.
44JÉZUST A ZSIDÓK MEG AKARJÁK ÖLNI A ti atyátok az ördög, őtőle származtok, és a ti atyátok kívánságát szeretitek cselekedni. Az ördög embergyilkos volt kezdettől fogva, és semmi köze sincs az igazsághoz, mert őbenne nincsen igazság. Amikor a hazugságot szólja, a maga természetének megfelelően beszél, mert hazug, és a hazugságnak atyja.
45De mivel én az igazságot hirdetem, ti nem hisztek nékem.
46Közületek kicsoda tud valami bűnt reám bizonyítani? Ha pedig az igazságot hirdetem, miért nem hisztek énnékem?
47Aki az Istentől származik, megérti az Isten beszédét; ti azért nem értitek meg, mert nem az Istentől származtok.
48A zsidók feleltek néki, és azt mondták: Hát nincs igazunk, amikor azt állítjuk, hogy te samáriai vagy, és hogy valami ördög van benned?
49Jézus így felelt: Énbennem nincs semmiféle ördög, hanem az az igaz, hogy én tisztelem az én Atyámat, de ti megtagadjátok tőlem a tiszteletet.
50Én nem keresem a magam dicsőségét, de van aki keresi; és Ő igaz bírám.
51Bizony, bizony, mondom néktek: Ha valaki engedelmesen megtartja az én tanításomat, nem lát halált soha.
52Akkor azt mondták néki a zsidók: Most értettük meg igazán, hogy valami ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, te pedig azt mondod: Ha valaki az én tanításomat megtartja, soha nem ízleli meg a halált.
53Tán csak nem vagy te nagyobb a mi atyánknál Ábrahámnál, aki szintén meghalt? A próféták is meghaltak. Ki akarsz te lenni?
54Jézus így felelt: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmitérő; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy Ő a ti Istenetek;
55pedig ti nem ismeritek Őt, én azonban ismerem. És ha azt mondanám, hogy: „Nem ismerem Őt\, hozzátok hasonló hazug lennék; de én ismerem Őt, és az Ő beszédét engedelmesen megtartom.
56Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; meg is látta, és örült.
57Akkor a zsidók azt mondták néki: Még ötven éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?
58Jézus így szólt nékik: Bizony, bizony mondom néktek, mielőtt Ábrahám született, én vagyok.
59Akkor köveket ragadtak azért, hogy reáhajigálják; Jézus azonban elrejtőzött.