1JÉZUS GALILEÁBÓL FÖLMEGY JERUZSÁLEMBE A SÁTOROS ÜNNEPRE Jézus ezek után tovább is Galileában munkálkodott, nem akart ugyanis Júdeában munkálkodni, mert ott a zsidók azon fáradoztak, hogy Őt megöljék.
2Közel volt már a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep.
3Testvérei azért így szóltak néki: Menj el innen és eredj Júdeába, hogy a te tanítványaid ott is lássák a te cselekedeteidet, amelyeket cselekszel;
4mert senki semmit nem cselekszik titokban, aki nyilvános elismerést kíván. Ha tehát ilyen nagy dolgokat cselekszel, tedd magadat ismertté a világ előtt.
5Ugyanis a testvérei sem hittek Őbenne.
6Jézus azért így szólt nékik: Az én rendelt időm még nincs itt, tinéktek azonban minden idő alkalmas.
7A világ titeket nem gyűlölhet, de engemet gyűlöl, mert én tanúbizonyságot teszek arról, hogy a világ cselekedetei gonoszak.
8Ti menjetek föl az ünnepre; én most még nem megyek föl erre az ünnepre, mert az én rendelt időm még nem érkezett el.
9Ezeket mondta nékik, és Galileában maradt.
10Amikor azonban a testvérei már fölmentek az ünnepre, akkor Ő is felment Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem titkon.
11A zsidók azért keresték Őt az ünnepen, és így szóltak: Hol van az az ember?
12És a sokaság sok mindenfélét suttogott Őróla; némelyek azt mondták, hogy jó ember; mások ellenben azt állították, hogy nem az, hanem népámító.
13Azonban nyíltan senki sem beszélt róla a zsidóktól való félelem miatt.
14JÉZUS MUNKÁLKODÁSA A SÁTOROS ÜNNEPEN Így az ünnep közepe táján azonban Jézus fölment a templomba és tanított.
15A zsidók csodálkoztak és azt mondták: Hogyan lehetséges az, hogy ez az ember így ismeri az Írást, holott nem tanulta?
16Jézus azért így felelt nékik: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engemet küldött.
17Ha valaki teljes odaadással cselekszi Isten akaratát, az megtudja majd, hogy az én tanításom vajon Istentől van-é, vagy én magamtól veszem, amit beszélek.
18Aki magából meríti azt, amit mond, az a maga dicsőségét keresi; aki ellenben annak dicsőségét keresi, aki őt küldte, az igaz és abban nincsen hamisság.
19Nem Mózes adta tinéktek a törvényt? És mégsem teljesíti közületek senki a törvényt. Miért törtök mégis az életemre?
20A nép így felelt: Ördög van benned. Ki tör az életedre?
21Jézus így felelt nékik: Egyszer szombaton munkálkodtam itt (Jn 5:1-18), és ti amiatt mindnyájan megütköztök.
22Gondoljátok csak meg: Mózes rendelte néktek a körülmetélkedést, de valóban nem Mózestől származik az, hanem az ősatyáktól, - és azért szombaton is körülmetélitek az embert.
23Ha pedig körülmetélhető az ember szombaton, azért hogy Mózes törvénye érvénytelenné ne váljék, miért haragusztok énrám amiatt, hogy szombaton egy embernek egész testét egészségessé tettem?
24Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igaz ítélettel ítéljetek.
25Akkor a jeruzsálemiek közül némelyek így szóltak: Nem ez az, akinek életére törnek?
26És íme, mégis nyilvánosan beszél, és semmit sem szólnak néki. Tán csak nem ismerték fel valójában a főemberek, hogy ez a Krisztus?
27Hiszen erről tudjuk, hogy honnan származik, a Krisztusról ellenben, amikor eljön, senki sem tudja, hogy honnan származik.
28Jézus tovább tanított a templomban, és hangosan így kiáltott: Engemet ugyan ismertek, és tudjátok, hogy honnan származtam; én azonban nem magamtól jöttem, hanem van egy igaz valaki, aki engemet küldött, de ti Őt nem ismeritek.
29Én azonban ismerem Őt, mert én őtőle jöttem, és engemet Ő küldött.
30E szavai miatt iparkodtak Jézust elfogni, de senki sem vetette reá kezét, mert még nem érkezett el az Ő órája.
31A sokaság közül azonban sokan Őbenne hívőkké lettek, és azt mondták: Amikor eljön a Krisztus, vajon tesz-é majd több égi jelt annál, mint amennyit ez tett?
32A farizeusok meghallották, hogy a sokaság Jézusról ezeket suttogta; azért a főpapok és a farizeusok szolgákat küldtek, hogy Őt elfogják.
33Jézus akkor így szólt: Egy kevés ideig még veletek vagyok, de aztán majd elmegyek ahhoz, aki engemet küldött.
34Kerestek majd engem, de nem találtok meg; és ahol én akkor vagyok, ti oda nem jöhettek.
35Azért a zsidók így szóltak egymáshoz: Hová készül ez elmenni, hogy mi nem fogjuk Őt megtalálni? Tán csak nem a hellének közt szétszóródott zsidókhoz készül menni, hogy ott a helléneket tanítsa?
36Mi az értelme annak a beszédnek, amelyet mondott: Kerestek majd engem, és nem fogtok megtalálni, és ahol én akkor vagyok, ti oda nem jöhettek?
37Az ünnepnek utolsó nagy napján Jézus előállt (a templomban), és hangos szóval így kiáltott: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék.
38Amint az Írás mondja: Aki hisz énbennem, annak lelkéből élő víznek folyamai áradnak majd ki.
39Ezt pedig a Szentlélekről mondta, akit veendők voltak majdan (egykor a jövőben) az őbenne hívők; ugyanis még nem küldetett el a Szentlélek, mert Jézus még nem dicsőíttetett meg.
40JÉZUS MIATT SZAKADÁS TÁMAD A NÉP KÖZT; NIKODÉMUS A sokaságból némelyek amikor hallották e szavakat, azt mondták: Valóban, ez a (régóta várt) próféta.
41Mások azt mondták: Ez a Krisztus; ismét mások így szóltak: Tán csak nem Galileából jön el a Krisztus?
42Vajon nem az írás mondta, hogy Dávid nemzetségéből és Béthlehem városából, ahol Dávid lakott, jön el a Krisztus?
43így Őmiatta szakadás támadt a sokaságban;
44közülük némelyeknek pedig az volt a szándékuk, hogy Őt elfogják, de senki sem vetette reá a kezét.
45A szolgák tehát visszamentek a főpapokhoz és farizeusokhoz (Jn 7:32), és azok azt kérdezték tőlük: Miért nem hoztátok Őt ide?
46A szolgák így feleltek: Soha ember úgy még nem beszélt, mint ahogyan az az ember beszél.
47A farizeusok azt felelték nékik: Tán csak nem tévesztett meg titeket is?
48Ugyan lett-é Őbenne hívővé valaki a főemberek közül vagy a farizeusok közül?
49Nem; csupáncsak ez az átkozott csőcselék, amelyik nem ismeri a törvényt.
50Akkor így szólt nékik Nikodémus, aki szintén tagja volt a nagytanácsnak, és aki már azelőtt járt Jézusnál:
51Vajon a mi törvényünk elítéli-é az embert úgy, hogy előbb tőle magától nem hallja meg és nem tudja meg, hogy mit cselekedett?
52Azok így feleltek néki: Tán csak nem vagy te is galileai? Vizsgáld meg (az írásokat) és lásd meg, hogy Galileából nem származik próféta.
53Azután (a sátoros ünnepről) mindenki hazament a maga otthonába.