John 6
1 AZ ÖTEZER EMBER MEGVENDÉGELÉSE (Mt 14:13-21; Mk 6:30-44; Lk 9:10-17) Jézus azután elment a Galileai-tónak, más néven a Tibériász-tavának túlsó partjára.
2 Nagy sokaság követte Őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegek gyógyításával tett.
3 Jézus fölment a hegyre, és ott tanítványaival együtt leült.
4 Akkor történt ez, amikor közeledett a húsvét, a zsidóknak ünnepe.
5 Jézus amint széttekintett és látta, hogy nagy sokaság megy Őhozzá, így szólt Fülöpnek: Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen ezeknek mit enniők?
6 Ezt azonban csak azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert Őmaga már tudta, hogy mit szándékozott cselekedni.
7 Fülöp így felelt néki: Kétszáz dénár (egy dénár kb. 80 fillér) áru kenyér sem elég ezeknek, hogy mindegyik kapjon valami keveset.
8 Tanítványai közül az egyik, András, Simon Péter testvére azt mondta néki:
9 Van itt egy gyermek, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyi sok népnek?
10 Jézus így szólt: Ültessétek le az embereket. Azon a helyen sok fű volt. Leültek hát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren.
11 Akkor Jézus kezébe vette a kenyereket, és hálát adván, szétosztotta az ott ülőknek; ugyanúgy adott a halakból is, amennyit kívántak.
12 És amikor jóllaktak, így szólt tanítványainak: Szedjétek össze a maradék darabokat, hogy semmi kárba ne vesszen
13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből megmaradt darabokkal, amelyeket az étkezők meghagytak.
14 Az emberek amikor látták az égi csodajelt, amelyet Jézus tett, azt mondták: Valóban ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világra.
15 Jézus azért amikor látta, hogy készülnek Őhozzá menni, és el akarják Őt ragadni, hogy királlyá tegyék, ismét eltávozott a hegyre egyes-egyedül.
16 JÉZUS A VÍZEN JÁR (Mt 14:22-27; Mk 6:45-52) Amikor pedig beesteledett, tanítványai a hegyről lementek a tóhoz;
17 hajóra szálltak és a tónak túlsó partjára, Kapernaumba készültek menni. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk.
18 A tó pedig minthogy nagy szél fújt, háborgott.
19 Amikor aztán úgy huszonöt vagy harminc stádiomra (öt-hat kilométerre) beeveztek, látták, hogy Jézus a vízen jár és közeledik a hajóhoz; és félni kezdtek.
20 Ő pedig így szólt nékik: Én vagyok, ne féljetek.
21 Már készültek, hogy bevegyék Őt a hajóba, azonban a hajó azonnal a parthoz jutott, éppen oda, ahová menni szándékoztak.
22 JÉZUS AZ ÉLET KENYERE Másnap a sokaság, - amely még a tónak túlsó partján tartózkodott, - látta, hogy más hajó nem volt ott, csak egy, és hogy abba a hajóba Jézus nem szállt be tanítványaival együtt, hanem csak maguk a tanítványai mentek el.
23 Közben azonban más hajók érkeztek Tibériászból, annak a helynek közeléből, ahol a kenyeret ették, azután, hogy az Úr hálát adott.
24 Amint azért látta a sokaság, hogy Jézus nincs ott, sem az Ő tanítványai, ők is hajóra szálltak, és elmentek Kapernaumba keresvén Jézust.
25 És amikor megtalálták Őt a tónak túlsó partján, kérdezték: Mester, mikor jöttél ide?
26 Jézus azt felelte nékik: Bizony, bizony mondom néktek, kerestek engemet, de nem azért, mert égi csodajeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.
27 Ne a múlandó eledelért munkálkodjatok, hanem a mindörökké tápláló eledelért. Ezt az eledelt az Ember Fia adja majd néktek; ugyanis evégre tette Őt hitelre méltóvá az Atya: az Isten.
28 Akkor azt kérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy az Isten által megkövetelt cselekedeteket teljesítsük?
29 Jézus így felelt nékik: Az Isten által megkövetelt cselekedet az, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.
30 Akkor így szóltak néki: Te micsoda égi jelt mutatsz azért, hogy lássuk azt és higgyünk tebenned? Mivel igazolod magadat?
31 A mi atyáink a pusztaságban a mannát ették, amint meg van írva: Mennyei kenyeret adott nékik enni. (Zsoltár 78:24)
32 Jézus azt mondta nékik: Bizony, bizony mondom néktek, nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja néktek az igazi mennyei kenyeret;
33 mert Istennek az az (igazi) kenyere, amelyik a mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
34 Akkor azt mondták néki: Uram, azt a kenyeret add minékünk mindenkor.
35 Jézus azonban azt mondta nékik: Én vagyok az életnek kenyere; aki énhozzám jön, soha többé nem éhezik majd, és aki hisz énbennem, soha többé nem szomjúhozik majd.
36 Egyébként megmondtam már néktek, hogy bár láttatok engem (messiási feladataim végzése közben), mégsem hisztek.
37 Mind az, akit nékem ád az Atya, énhozzám jön majd, és aki énhozzám jön, azt semmiképpen sem fogom kivetni (tanítványaim közül).
38 Mert lejöttem az égből, nem azért, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem az engemet küldő Atyának akaratát.
39 Annak az Atyának pedig aki engem küldött, az az akarata, hogy mind abból, amit nékem adott, semmit el ne vesztegessek, hanem feltámasszam azt a végső napon.
40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút (mint az isteni üdvterv végrehajtóját) és hisz Őbenne, örökélete legyen, és hogy én azt feltámasszam a végső napon.
41 Akkor a zsidók morgolódtak Jézus ellen, mert azt mondta: Én vagyok a mennyből alászállt kenyér,
42 és így szóltak: Nem Jézus ez, a Józsefnek fia, akinek mi ismerjük az atyját és anyját? Hogyan mondhatja hát most: A mennyből jöttem le?
43 Jézus így felelt nékik: Ne morgolódjatok egymás közt.
44 Senki sem tud énhozzám jönni, csak ha az engemet küldő Atya vonja őt hozzám, és én fel fogom támasztani őt a végső napon.
45 Megírták a próféták: Istentől tanítottak lesznek mindnyájan. (Ésaiás 54:13) Mindenki, aki hallgatott az Atya szavára és Őtőle tanult, énhozzám jön.
46 Nem mondom ezzel azt, hogy az Atyát látta valaki; egyedül csak az látta az Atyát, aki az Istentől jött.
47 Bizony, bizony mondom néktek, aki hisz énbennem, annak örökélete van.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 A ti atyáitok mannát ettek a pusztaságban, és mégis meghaltak;
50 itt ellenben az a kenyér van, amelyik a mennyből száll alá, hogy az ember egyék belőle, és ne haljon meg.
51 Én vagyok a mennyből alászállt élő kenyér; ha valaki eszik ebből a, kenyérből, élni fog örökké; a kenyér pedig, amelyet én adni fogok, az én testem, ez a világ életéért (azért, hogy e világ éljen) adandó test.
52 E szavai miatt a zsidók egymással szóharcba keveredtek, és azt mondták: Hogyan adhatja ez minékünk a testét, hogy azt megegyük?
53 Jézus azért így szólt nékik: Bizony, bizony mondom néktek, ha nem eszitek az Ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz örökélet tibennetek.
54 Aki ellenben eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örökélete van, és én feltámasztom majd azt a végső napon.
55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.
56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad és én őbenne.
57 Amint az élő Atya küldött engemet és én az Atya által élek, úgy az is, aki engemet eszik, élni fog énáltalam.
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá; és nem olyan, mint amilyent atyáitok ettek és aztán meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké.
59 Ezeket mondta, amikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.
60 JÉZUSTÓL SOKAN ELFORDULNAK Ezért sokan az Ő tanítványai közül, akik mind ezt hallották, így szóltak: Tűrhetetlen ez a beszéd, ki tudja ezt hallgatni?
61 Jézus pedig minthogy jól látta, hogy tanítványai emiatt a beszéd miatt morgolódnak, így szólt nékik: Ez megbotránkoztat titeket?
62 De mit szóltok majd akkor, ha azt látjátok, hogy az Ember Fia fölmegy oda, ahol előbb volt?
63 A Lélek tesz élővé, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket mondtam néktek, Lélek és élet (a Szentlélek természetének megfelelők és éltetők).
64 Vannak azonban köztetek némelyek, akik nem hisznek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki Őt el fogja árulni.
65 Majd így szólt: Azért mondtam néktek, hogy senki sem tud énhozzám jönni, ha az nem adatott meg néki az Atyától.
66 A TANÍTVÁNYOK HITE; PÉTER VALLÁSTÉTELE (Mt 16:13-20; Mk 8:27-30; Lk 9:18-21) E beszéd miatt tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem tartottak Ővele.
67 Jézus azért így szólt a tizenkettőnek: Tán csak nem akartok elhagyni engemet ti is?
68 Simon Péter felelt néki: Uram, kihez mennénk? A te beszéded örökéletet adó beszéd;
69 és mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.
70 Jézus így felelt nékik: Nem én választottalak-é ki magamnak titeket, a tizenkettőt? És mégis közületek egyvalaki: egy ördög.
71 Mondotta pedig ezt a karióti Simon fiáról, Júdásról, aki azután Jézusnak árulójává lett, pedig egyike volt a tizenkettőnek.