John 5
1 A BÉTHESZDA-TAVÁNÁL TÖRTÉNT GYÓGYÍTÁS Ezek után volt a zsidóknak valamilyen ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2 Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bétheszdának neveznek; annak Őt oszlopcsarnoka van.
3 Azokban feküdt a betegeknek, vakoknak, sántáknak, sorvadásban szenvedőknek nagy sokasága, várván a víznek megmozdulását.
4 Időnként ugyanis leszállt az Úr angyala a tóra, és megmozgatta a vizet; aki aztán elsőnek lépett be a víz megmozdulása után, egészségessé lett akármiféle betegségben szenvedett.
5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett;
6 Jézus amint látta, hogy az ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta beteg, azt kérdezte tőle: Szeretnél egészséges lenni?
7 A beteg így felelt néki: Uram, nincsen senki, aki belevigyen engemet a tóba, amikor a víz megmozdul; addig pedig, amíg én odaérek, már más lép be előttem.
8 Jézus így szólt néki: Kelj föl, vedd föl a fekvőpárnádat és járj.
9 És azonnal egészséges lett az az ember, fölvette a fekvőpárnáját és járt. Azon a napon pedig szombat volt.
10 Azért a zsidók így szóltak a meggyógyítottnak: Szombat van, nem szabad a fekvőpárnádat hordoznod.
11 Az így felelt nékik: Aki engemet egészségessé tett, az mondta nékem: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj.
12 Akkor megkérdezték tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta néked: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj?
13 A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy kicsoda az; Jézus ugyanis feltűnés nélkül eltávozott, minthogy sokan voltak azon a helyen.
14 Azután Jézus találkozott vele a templomban, és így szólt néki: Íme, egészségessé lettél; többé ne vétkezzél, hogy valami még rosszabb ne történjék veled.
15 Akkor az az ember elment és megmondta a zsidóknak, hegy Jézus az, aki őt egészségessé tette.
16 Mivel Jézus szombaton mívelt ilyeneket, azért a zsidók üldözőbe vették Őt.
17 Jézus ellenben azt mondta nékik: Amint az én Atyám szüntelen munkálkodik, úgy munkálkodom én is.
18 Emiatt aztán a zsidók még inkább igyekeztek, hogy Őt megöljék, mondván, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének, hanem Istent saját atyjának is nevezte, és azzal egyenlővé tette magát Istennel.
19 JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ ISTENFIÚSÁGÁRÓL Jézus azért így felelt nékik: Bizony, bizony mondom néktek: A Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amiket Ő tesz, ugyanazokat teszi hasonló módon a Fiú is.
20 Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat néki, amit Őmaga tesz, és azoknál nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok.
21 Mert amint az Atya feltámasztja és megeleveníti a holtakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22 Az Atya ugyanis nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,
23 hogy mindenki éppenúgy tisztelje a Fiút, amint az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki Őt küldte.
24 Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallgat az én beszédemre, és hisz abban, aki engemet küldött, annak örökélete van, és már nem ítéltetik meg, mert átment a (lelki) halálból (bűneiből) az új életre.
25 Bizony, bizony mondom néktek: Eljön az óra, és az most van, amikor a (lelki) halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak Őreá, élni fognak.
26 Mert amint az Atyának van önmagában életadó ereje, úgy a Fiúnak is megadta, hogy legyen önmagában (életet megújító) ereje.
27 És hatalmat adott néki arra, hogy ítéletet mondjon, mert Ő: embernek fia.
28 Ezen ne csodálkozzatok, eljön ugyanis az az óra is, amikor mind azok, akik a sírokban vannak, meghallják az Ő szavát,
29 és kijönnek majd a jót cselekvők, hogy feltámadjanak az örökéletre, a gonoszt cselekvők pedig, hogy feltámadjanak az ítéletre (a kárhozatra).
30 Én magamtól semmit sem tehetek; amint az Atyától hallom, úgy ítélek, és az énáltalam kimondott ítélet igaz, mert nem a magam akaratát kívánom cselekedni, hanem az engemet küldő Atyának akaratát.
31 AZ ATYA TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÉZUS ISTENFIÚSÁGÁRÓL Ha magam mellett csak én tanúskodom, az én tanúskodásom érvénytelen.
32 Van másvalaki, aki tanúskodik énmellettem, és én tudom, hogy igaz az a tanúskodás, amellyel énmellettem tanúskodik.
33 Ti megbízottakat küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság (Messiás-voltom) mellett;
34 én azonban nem valamely embertől várom a tanúságtételt, és erről csak azért beszélek, hogy ti üdvözüljetek.
35 János az élő és fénylő lámpás volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
36 Énmellettem azonban nagyobb tanúságtétel szól, mint a János tanúságtétele; mert az a messiási munkálkodás, amelyet az Atya énreám bízott, hogy elvégezzem azt, amely munkálkodást végzem is, - tanúskodik mellettem arról, hogy engemet az Atya küldött.
37 És az Atya, aki engemet küldött, Őmaga tanúskodott mellettem. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatját nem láttátok,
38 és az Ő igéje sincsen bennetek maradandóan, mert akit Ő küldött, annak ti nem hisztek.
39 Kutatjátok ugyan az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örökéletetek; és azok csakugyan tanúskodnak énmellettem;
40 és mégsem akartok énhozzám jönni, hogy örökéletetek legyen.
41 Megbecsülést emberektől nem várok.
42 Jól ismerlek titeket, hogy az Isten iránt való szeretet nincs meg bennetek.
43 Én az én Atyámnak nevében jöttem, mégsem fogadtatok el engemet; ha másvalaki jön a maga nevében, azt majd elfogadjátok.
44 Mimódon lehettek ti hívőkké, akik egymástól vártok megbecsülést, és azt a megbecsülést, amely az egy Istentől való, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atya előtt; van aki vádol titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46 Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek énnékem is; mert ő énrólam írt.
47 Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, mimódon fogtok hinni az én beszédeimnek?