1A BÉTHESZDA-TAVÁNÁL TÖRTÉNT GYÓGYÍTÁS Ezek után volt a zsidóknak valamilyen ünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, amelyet héberül Bétheszdának neveznek; annak Őt oszlopcsarnoka van.
3Azokban feküdt a betegeknek, vakoknak, sántáknak, sorvadásban szenvedőknek nagy sokasága, várván a víznek megmozdulását.
4Időnként ugyanis leszállt az Úr angyala a tóra, és megmozgatta a vizet; aki aztán elsőnek lépett be a víz megmozdulása után, egészségessé lett akármiféle betegségben szenvedett.
5Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett;
6Jézus amint látta, hogy az ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta beteg, azt kérdezte tőle: Szeretnél egészséges lenni?
7A beteg így felelt néki: Uram, nincsen senki, aki belevigyen engemet a tóba, amikor a víz megmozdul; addig pedig, amíg én odaérek, már más lép be előttem.
8Jézus így szólt néki: Kelj föl, vedd föl a fekvőpárnádat és járj.
9És azonnal egészséges lett az az ember, fölvette a fekvőpárnáját és járt. Azon a napon pedig szombat volt.
10Azért a zsidók így szóltak a meggyógyítottnak: Szombat van, nem szabad a fekvőpárnádat hordoznod.
11Az így felelt nékik: Aki engemet egészségessé tett, az mondta nékem: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj.
12Akkor megkérdezték tőle: Kicsoda az az ember, aki azt mondta néked: Vedd föl a fekvőpárnádat és járj?
13A meggyógyított ember azonban nem tudta, hogy kicsoda az; Jézus ugyanis feltűnés nélkül eltávozott, minthogy sokan voltak azon a helyen.
14Azután Jézus találkozott vele a templomban, és így szólt néki: Íme, egészségessé lettél; többé ne vétkezzél, hogy valami még rosszabb ne történjék veled.
15Akkor az az ember elment és megmondta a zsidóknak, hegy Jézus az, aki őt egészségessé tette.
16Mivel Jézus szombaton mívelt ilyeneket, azért a zsidók üldözőbe vették Őt.
17Jézus ellenben azt mondta nékik: Amint az én Atyám szüntelen munkálkodik, úgy munkálkodom én is.
18Emiatt aztán a zsidók még inkább igyekeztek, hogy Őt megöljék, mondván, hogy nemcsak véget vetett a szombat megszentelésének, hanem Istent saját atyjának is nevezte, és azzal egyenlővé tette magát Istennel.
19JÉZUS TANÚBIZONYSÁGOT TESZ ISTENFIÚSÁGÁRÓL Jézus azért így felelt nékik: Bizony, bizony mondom néktek: A Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja, hogy mit tesz az Atya; mert amiket Ő tesz, ugyanazokat teszi hasonló módon a Fiú is.
20Mert az Atya szereti a Fiút és mindent megmutat néki, amit Őmaga tesz, és azoknál nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csodálkozzatok.
21Mert amint az Atya feltámasztja és megeleveníti a holtakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22Az Atya ugyanis nem ítél senkit, hanem az ítéletet teljesen a Fiúra bízta,
23hogy mindenki éppenúgy tisztelje a Fiút, amint az Atyát tiszteli. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki Őt küldte.
24Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallgat az én beszédemre, és hisz abban, aki engemet küldött, annak örökélete van, és már nem ítéltetik meg, mert átment a (lelki) halálból (bűneiből) az új életre.
25Bizony, bizony mondom néktek: Eljön az óra, és az most van, amikor a (lelki) halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik hallgatnak Őreá, élni fognak.
26Mert amint az Atyának van önmagában életadó ereje, úgy a Fiúnak is megadta, hogy legyen önmagában (életet megújító) ereje.
27És hatalmat adott néki arra, hogy ítéletet mondjon, mert Ő: embernek fia.
28Ezen ne csodálkozzatok, eljön ugyanis az az óra is, amikor mind azok, akik a sírokban vannak, meghallják az Ő szavát,
29és kijönnek majd a jót cselekvők, hogy feltámadjanak az örökéletre, a gonoszt cselekvők pedig, hogy feltámadjanak az ítéletre (a kárhozatra).
30Én magamtól semmit sem tehetek; amint az Atyától hallom, úgy ítélek, és az énáltalam kimondott ítélet igaz, mert nem a magam akaratát kívánom cselekedni, hanem az engemet küldő Atyának akaratát.
31AZ ATYA TANÚBIZONYSÁGOT TESZ JÉZUS ISTENFIÚSÁGÁRÓL Ha magam mellett csak én tanúskodom, az én tanúskodásom érvénytelen.
32Van másvalaki, aki tanúskodik énmellettem, és én tudom, hogy igaz az a tanúskodás, amellyel énmellettem tanúskodik.
33Ti megbízottakat küldtetek Jánoshoz, és ő tanúskodott az igazság (Messiás-voltom) mellett;
34én azonban nem valamely embertől várom a tanúságtételt, és erről csak azért beszélek, hogy ti üdvözüljetek.
35János az élő és fénylő lámpás volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
36Énmellettem azonban nagyobb tanúságtétel szól, mint a János tanúságtétele; mert az a messiási munkálkodás, amelyet az Atya énreám bízott, hogy elvégezzem azt, amely munkálkodást végzem is, - tanúskodik mellettem arról, hogy engemet az Atya küldött.
37És az Atya, aki engemet küldött, Őmaga tanúskodott mellettem. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatját nem láttátok,
38és az Ő igéje sincsen bennetek maradandóan, mert akit Ő küldött, annak ti nem hisztek.
39Kutatjátok ugyan az írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van a ti örökéletetek; és azok csakugyan tanúskodnak énmellettem;
40és mégsem akartok énhozzám jönni, hogy örökéletetek legyen.
41Megbecsülést emberektől nem várok.
42Jól ismerlek titeket, hogy az Isten iránt való szeretet nincs meg bennetek.
43Én az én Atyámnak nevében jöttem, mégsem fogadtatok el engemet; ha másvalaki jön a maga nevében, azt majd elfogadjátok.
44Mimódon lehettek ti hívőkké, akik egymástól vártok megbecsülést, és azt a megbecsülést, amely az egy Istentől való, nem keresitek?
45Ne gondoljátok, hogy én vádollak majd titeket az Atya előtt; van aki vádol titeket: Mózes, akiben ti reménykedtek.
46Mert ha hinnétek Mózesnek, hinnétek énnékem is; mert ő énrólam írt.
47Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, mimódon fogtok hinni az én beszédeimnek?