John 4
1 JÉZUS ÉS A SAMÁRIAI ASSZONY A farizeusok úgy hallották, hogy: „Jézusnak több a tanítványa és többet keresztel meg, mint János; -
2 bár maga Jézus nem keresztelt, hanem csak a tanítványai. -
3 Jézus amint értesült arról (hogy Őfelőle milyen hírek terjengenék), elhagyta Júdeát, és ismét elment Galileába.
4 Samárián kellett átmennie.
5 így jutott el Samária egy bizonyos Szükhár nevű városának közelébe, nem messze attól a telektől, amelyet Jákob ajándékozott fiának Józsefnek;
6 ott volt a Jákob kútja. Jézus, mivel a hosszas gyaloglástól elfáradt, azon módon leült a kút mellett; körülbelül hat (déli tizenkét) óra volt.
7 Akkor ment oda egy samáriai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus így szólt néki: Adj innom.
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.
9 A samáriai asszony így felelt Jézusnak: Hogy-hogy, te zsidó létedre inni kérsz tőlem, holott én samáriai asszony vagyok? A zsidók ugyanis nem tartanak jó szomszédságot a samáriaiakkal.
10 Jézus azt mondta néki: Ha te ismernéd az Istennek ajándékát, és ha te tudnád, hogy ki az, aki azt mondja néked „adj innom\, akkor te kértél volna Őtőle inni, és Ő élő vizet adott volna néked.
11 Az asszony azt mondta néki: Uram, vödröd sincs és a kút mély; honnan veszed hát az élő vizet?
12 Tán csak nem vagy te nagyobb a mi atyánknál Jákóbnál, aki ezt a kutat adta minékünk, s ebből ivott őmaga és a fiai, és az ő nyájai?
13 Jézus így felelt néki: Mindenki, aki ennek a kútnak vizéből iszik, ismét meg fog szomjúhozni,
14 aki azonban abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké nem fog megszomjazni, hanem az a víz, amelyet én adok néki, őbenne örökéletet adó élő forrásvízzé lesz.
15 Az asszony így szólt néki: Uram, add nékem azt a vizet, hogy többé ne szomjazzam meg, és ne járjak ide vizet meríteni.
16 Jézus azt mondta néki: Menj el, hívd a férjedet, és (vele együtt) jöjj ide ismét.
17 Az asszony így felelt: Nincsen férjem. Monda néki Jézus: Jól mondtad: Férjem nincsen;
18 ugyanis Őt férjed volt, és akivel most együtt élsz, az nem férjed; ezt igazán mondtad.
19 Az asszony így szólt néki: Uram, látom, hogy te próféta vagy. (Mondd meg hát, mi az igaz.)
20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak. Ti azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.
21 Jézus így szólt néki: Asszony, hidd el nékem, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen és nem Jeruzsálemben imádjátok majd az Atyát.
22 Ti samáriaiak azt imádjátok, akit nem ismertek; mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség szerzője a zsidók közül származik;
23 de eljön az óra, és mármost itt van, amikor az igazi imádók lélekben (mint a Szentlélek vezetése alatt élők) és igazságban (az evangéliummal egyértelműen) imádják az Atyát; mert az Atya is olyanokat kíván imádóiul.
24 Az Isten lélek; azért akik Őt imádják, kell, hogy lélekben és igazságban imádják.
25 Az asszony így szólt néki: Tudom, hogy a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, eljön; és amikor Ő eljön, mindenre megtanít minket.
26 Jézus azt mondta néki: Én vagyok az, Én, aki veled beszélek.
27 Közben megérkeztek a tanítványai és csodálkoztak azon, hogy egy asszonnyal beszélget. Mindazonáltal egyik sem mondta: Mit kívánsz tőle?, vagy: Miért beszélgetsz vele?
28 Az asszony akkor otthagyta a vizeskorsóját, visszasietett a városba, és így szólt az embereknek:
29 Jertek, lássatok egy embert, aki nékem megmondott mindent, amit cselekedtem; tán csak nem Ő a Krisztus?
30 Kimentek azért a városból és odamentek Jézushoz.
31 Azonközben kérték Őt tanítványai: Mester, egyél.
32 De Ő azt mondta nékik: Van eledelem, hogy egyem, amelyet ti nem ismertek.
33 Tanítványai azért így szóltak egymásnak: Tán csak nem hozott néki valaki ennivalót?
34 Jézus így szólt nékik: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, és az, hogy elvégezzem azt a munkát, amelyet reám bízott.
35 Nemde ti mondjátok azt, hogy: Az aratás négy hónap múltával érkezik el? De én azt mondom néktek: Tekintsetek szét, és lássátok meg a szántóföldeket, hogy már most fehérek (érettek) az aratásra.
36 Az arató már most megkapja jutalmát, és termést gyűjt az örökéletre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
37 Mert ebben az esetben igaz az a mondás, hogy: Más a magvető és más az arató.
38 Én küldtelek titeket, hogy arassatok ott, ahol ti előbb nem fáradtatok; mások fáradtak, és ti aratjátok az ő fáradságos munkájuknak gyümölcsét.
39 Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan lettek Jézusban hívőkké annak az asszonynak beszéde által, aki tanúbizonyságot tett Őróla, mondván: Mindent elmondott nékem, amit cselekedtem.
40 Amint azután a samáriaiak Jézushoz érkeztek, nagyon kérték Őt, hogy maradjon náluk; ott is maradt két napig;
41 és az Ő beszéde által sokkal többen lettek hívőkké;
42 mondogatták is az asszonynak: Most már nem a te beszéded által hiszünk, hanem azért, mert mimagunk hallottuk Őt, és mert mimagunk tudjuk, hogy ez a Jézus valóban a világ Idvezítője.
43 JÉZUS A KIRÁLYI TISZTVISELŐ FIÁT MEGGYÓGYÍTJA (Mt 8:5-13; Lk 7:1-10) Két nap múltával Jézus elment Samáriából Galileába,
44 jóllehet Őmaga tett bizonyságot arról, hogy a prófétát nem becsülik meg a maga hazájában.
45 Amikor aztán megérkezett Galileába, a galileaiak mégis befogadták Őt, mert látták mind azt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett; ugyanis akkor ők is elmentek az ünnepre.
46 Azután ismét elment a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. A közeli Kapernaumban élt egy királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt.
47 Amikor az a tisztviselő meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kérte Őt, hogy menjen el Kapernaumba és gyógyítsa meg az ő fiát; mert az már haldoklott.
48 Jézus így szólt néki: Ha égi jeleket és csodákat nem láttok, semmiképpen sem hisztek.
49 A királyi tisztviselő így felelt: Uram, jöjj el mégis, még a kisfiam elhunyta előtt.
50 Jézus azt mondta néki: Menj el, a te fiad él. Az ember hitt a szónak, amelyet Jézus mondott néki, és elment.
51 Még hazafelé tartott, amikor szolgái elébe mentek, és azt mondták néki, hogy gyermeke (nem halt meg, hanem) él.
52 Megtudakolta azért tőlük az órát, amelyben a fia jobban lett; és azok elmondták, hogy tegnap hét órakor hagyta el a láz.
53 Az atya így megtudta, hogy fia abban az órában gyógyult meg, amelyben Jézus azt mondta néki: A te fiad él; és hívővé lett ő s mind az ő háznépe.
54 Ez a második égi jel, amelyet Jézus Galileában vitt véghez, éspedig akkor, amikor oda Júdeából visszaérkezett.