1JÉZUS PÉLDÁZATBAN SZÓL A NÉP HAMIS VEZÉREIRŐL, ÉS MAGÁRÓL MINT JÓ PÁSZTORRÓL Bizony, bizony mondom néktek: Aki nem az ajtón megy be a juhakolba, hanem máshonnan lép be, az tolvaj és rabló;
2aki ellenben az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3Annak az ajtónálló kinyitja az ajtót, a juhok hallgatnak hangjára, és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4Amikor pedig a maga juhait mind kieresztette, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5Egy idegent azonban semmiképpen nem fognak követni, hanem elfutnak attól, mert az idegennek hangját nem ismerik.
6Jézus ezt a képes beszédet mondta nékik, de azok nem értették meg, mit jelent az, amit nékik mondott.
7Azért Jézus így tanított tovább: Bizony, bizony mondom néktek, én vagyok a juhokhoz vezető ajtó.
8Mind azok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk.
9Én vagyok az ajtó; ha énáltalam megy be valaki, megmenekül (a rablóktól és üdvözül), bemegy és kimegy majd, és legelőt talál.
10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson; én azonban azért jöttem, hogy a juhoknak életük legyen és bőségük legyen.
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért;
12a béres, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdona, amikor látja, hogy a farkas közeledik, elhagyja a juhokat és elmenekül, és a farkas elrabolja azokat és szétszórja;
13a béres elfut, mert csak béres, és nem fekszik szívén a juhokról való gondoskodás.
14Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engemet,
15éppen úgy, amint ismer engemet az Atya, és amint én is ismerem az Atyát, - és kész vagyok arra, hogy életemet feláldozzam a juhokért.
16Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor.
17Azért szeret engemet az Atya, mert leteszem az én életemet (mint valami ruhát), hogy ismét fölvegyem azt.
18Nem más veszi el azt éntőlem, hanem én teszem le a magam akaratából. Van hatalmam, hogy letegyem, és van hatalmam, hogy azt ismét fölvegyem; ezt a parancsolatot kaptam az én Atyámtól.
19E miatt a beszéd miatt ismét szakadás támadt a zsidók közt.
20Közülük sokan azt mondták: Ördög van benne és megbolondult. Miért hallgatjátok Őt?
21Mások ellenben azt mondták: Ezek a beszédek nem valamely ördögtől megszállt embernek a beszédei; ugyan meg tudja-é nyitni egy ördög a vakok szemét?
22Abban az időben ünnepelték Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepét; tél volt;
23Jézus a templomban a Salamon csarnokában járt.
24Akkor körülvették Őt a zsidók, és így szóltak néki: Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyíltan.
25Jézus így szólt nékik: Megmondtam már néktek, de nem hiszitek; a munkálkodásom, amelyet az én Atyámnak nevében végezek, tanúskodik énmellettem;
26de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
27Az én juhaim hallgatnak az én hangomra; én ismerem őket, és ők követnek engem.
28Én örökéletet adok nékik, és soha de soha el nem vesznek, és az én kezemből senki nem ragadja el őket.
29Az én Atyám, aki őket nékem adta, mindenkinél nagyobb, és az én Atyám kezéből senki sem tudja őket kiragadni.
30Én és az Atya egy vagyunk.
31JÉZUST A ZSIDÓK MEG AKARJÁK KÖVEZNI ÉS EL AKARJÁK FOGNI A zsidók akkor ismét köveket ragadtak, hogy Őt megkövezzék.
32Jézus azt mondta nékik: Az Atyától (reám bízott) sok jó munkát tártam elétek; azok közül melyik jó munka miatt akartok engemet megkövezni?
33A zsidók így feleltek néki: Jó munkálkodás miatt nem kövezünk meg téged, hanem istenkáromlás miatt, éspedig azért, mert te jóllehet ember vagy, Istenné teszed magad.
34Jézus azt felelte: Nincs-é megírva a ti törvényetekben, hogy: „Én mondtam: istenek vagytok\ (Zsoltár 82:6)?
35Ha (az Írás) isteneknek mondta azokat (az embereket), akiknek Isten amaz Igéje szólt, - és nem lehet, hogy az írás érvénytelenné legyen, -
36hogyan mondjátok ti annak, akit az Isten szentelt meg és küldött a világra, hogy istenkáromlást szólsz, mert azt mondtam: Az Isten Fia vagyok?
37Ha én az Atyámtól reám bízott munkákat nem végezem, ne higgyetek nékem;
38ha azonban végezem, ha nékem nem hisztek, higgyetek (legalább) a munkálkodásomnak, hogy megtudjátok és mindig tudjátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában vagyok.
39Ezért ismét megpróbálták, hogy Őt elfogják; de Ő kiszabadult a kezükből.
40Jézus ismét elment a Jordánon-túlra, arra helyre, ahol János kezdetben keresztelt. És ott maradt;
41és sokan mentek Őhozzá, és (az Ő meghallgatása után) azt mondták: János ugyan semmi csodát nem tett, de mindaz amit János erről mondott, igaz volt.
42És ott sokan lettek Őbenne hívőkké.