1JÉZUS FELTÁMASZTJA LÁZÁRT Egy Lázár nevű ember megbetegedett; Béthániában lakott, Máriának és nénjének Mártának falujában.
2Ez a Mária volt az, aki az Urat illatos olajjal megkente, és a lábát hajával törölte meg; ennek testvére volt Lázár, aki beteg lett.
3Azért Lázár nénjei elküldtek valakit Jézushoz, és azt üzenték: Uram, (barátod) akit szeretsz, beteg.
4Jézus amikor ezt meghallotta, így szólt: Ez a betegség nem végződik halállal, hanem az Isten dicsőségére szolgál, hogy e betegség által az Isten fia dicsőíttessék.
5Jézus szerette Mártát és ennek húgát és Lázárt.
6Mégis amint meghallotta, hogy Lázár beteg, még két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
7De azután azt mondta tanítványainak: Menjünk el ismét Júdeába.
8A tanítványok így szóltak néki: Mester, a zsidók mostanában szándékoztak téged ott megkövezni, és te ismét odamégy?
9Jézus így felelt: Nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, semmibe nem ütközik bele, mert látja ennek a világnak világosságát (a napfényt);
10de ha valaki éjjel jár, beleütközik valamibe, mert akkor nincsen világosság.
11Ezeket mondta, és azután így szólt nékik: Lázár a mi barátunk elaludt; de elmegyek, hogy őt fölébresszem.
12A tanítványai azért így szóltak: Uram, ha elaludt, meg fog gyógyulni.
13Jézus ugyan arról szólt, hogy Lázár meghalt; de a tanítványok azt gondolták, hogy pihentető alvásról beszél.
14Azért hát Jézus világosan megmondta nékik: Lázár meghalt,
15és én tekintettel tireátok: örülök, hogy nem voltam ott; a ti hitetek növelése végett történt ez. (Lk 17:5) De menjünk el őhozzá!
16Tamás - ez a név azt jelenti, hogy Iker, -így szólt tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy Ővele együtt meghaljunk.
17Amikor aztán Jézus Béthániába érkezett, megtudta, hogy Lázár már négy nap óta a sírban feküdt.
18Mivel pedig Béthánia közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiom-nyira (kb. három kilométernyire),
19a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket, mert testvérük halála miatt bánkódtak.
20Amint Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, elébe ment; Mária pedig otthon maradt.
21Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem;
22de még most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.
23Jézus így felelt néki: Fel fog támadni a te testvéred.
24Márta azt mondta néki: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, a végső napon.
25Jézus így szólt: Én vagyok a feltámadás és én vagyok az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, élni fog;
26és mindenki, aki él és hisz énbennem, soha de soha nem hal meg; hiszed-é ezt?
27Márta így felelt: Igenis Uram; én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie e világra.
28És amint ezeket mondta, elment és titkon szólította húgát, Máriát: A Mester itt van és hív téged.
29Mária mihelyt ezt hallotta, gyorsan fölkelt és Őhozzá sietett.
30Jézus ugyanis nem ment be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31A zsidók azért, akik a házban voltak és vigasztalták Máriát, látván, hogy ő gyorsan fölkelt és kiment, követték őt, mert azt gondolták, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32Mária amint odaérkezett, ahol Jézus volt, meglátván őt, lába elé borult, és így szólt néki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
33Jézus amint látta, hogy Mária sír, és az ővele érkezett zsidók is sírnak, lelkében felháborodott és megrendült,
34és azt mondta: Hová helyeztétek őt? így feleltek néki: Jöjj és lásd meg.
35Jézus sírva fakadt.
36Akkor így szóltak a zsidók: íme, milyen nagyon szerette őt.
37Közülük némelyek azt mondták: Ez, aki a vaknak szemét 251 Jn 11:38-52 megnyitotta, nem tehette volna meg, hogy Lázár ne haljon meg?
38Jézus ismét felháborodván magában odalépett a sírhoz; az egy barlang volt, és egy kő zárta el a bejárást.
39Jézus így szólt: Vegyétek el onnan a követ. Akkor Márta, a halottnak nénje azt mondta: Uram, már szaga van; mert negyedik napja, hogy halott.
40Jézus így szólt néki: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?
41Elvették hát onnan a követ. Jézus pedig föltekintett az égre, és ezt mondta: Atyám hálát adok néked, hogy meghallgattál engemet.
42Én tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engemet; de a körülálló sokaság miatt mondtam a hálaadást, hogy higgyék, hogy te küldtél engemet.
43És ezeket mondván, hangosan felkiáltott: Lázár, jöjj ki!
44És a halott kilépett a sírból úgy, amint keze és lába kötelékekbe volt pólyálva, és arca kendővel letakarva. Akkor Jézus azt mondta nékik: Vegyétek le róla a kötelékeket és engedjétek, hogy elmenjen.
45A NAGYTANÁCS JÉZUS MEGÖLÉSÉT TERVEZI (Mt 26:1-;; Mk 14:1-2; Lk 22:1-2) Akkor sokan ama zsidók közül, akik Máriához mentek és látták, amit Jézus cselekedett, Őbenne hívőkké lettek;
46közülük némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nékik, amit Jézus cselekedett.
47Azért a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot és így szóltak: Most mit teszünk, tekintve, hogy ez az ember sok égi jelt tészen?
48Ha megengedjük, hogy tovább így munkálkodjék, mindenki hinni fog Őbenne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk (elpusztítják) mind a templomunkat mind a mi nemzetünket.
49Egyikük azonban, Kajaphász, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nékik: Ti nem tudtok semmit,
50és nem gondoltok arra: Jobb néktek, hogy egy ember haljon meg a népért, és ne az egész nemzet vesszen el.
51Ezt pedig nem a maga lelkének indításából mondta, hanem azért, mert abban az esztendőben ő volt a főpap, és mint ilyen megjövendölte, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért;
52de nemcsak ezért a népért, hanem azért is, hogy egybegyűjtse Istennek a pogányok közt szétszórt gyermekeit.
53Attól a naptól fogva azért arról tanácskoztak, hogyan öljék meg Őt.
54Jézus azért többé már nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elment onnan vidékre, közel a pusztasághoz egy Ephraim nevű városba, és ott maradt tanítványaival együtt.
55Közel volt már a zsidók húsvétja, és húsvét előtt a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak.
56Ott keresték Jézust, és a templomban álldogálván beszélgettek egymással: Mit gondoltok? Úgye nem jön fel az ünnepre?
57A főpapok és a farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse, hogy elfoghassák.