1JÉZUS MEGKENETÉSE BÉTHÁNIÁBAN (Mt 26:6-13; Mk 14:3-9) Jézus hat nappal a húsvét ünnepe előtt elment Béthániába, ahol Lázár élt, akit Jézus feltámasztott a halálból.
2Ott vacsorát készítettek Őnéki, és azon Márta szolgált fel; az asztalnál a Jézussal együtt ülők közt az egyik volt Lázár;
3akkor Mária elővett egy font (=327,45 gramm) igazi nárdusból készült drága olajat és azzal megkente Jézus lábát, és hajával megtörölte; és a nárdus-olaj illatával megtelt a ház.
4Akkor az egyik tanítványa, Iskáriótész Júdás, - aki az Ő árulójává lett, - így szólt:
5Miért nem adták el ezt a nárdus-olajat háromszáz dénáron, és az árát miért nem adták a szegényeknek (egy dénár értéke kb. 80 fillér).
6Ezt pedig nem azért mondta, mert gondja volt a szegényekre, hanem azért, mert tolvaj volt, és a tanítványok pénzestáskája nála volt, és amit abba tettek, ellopkodta.
7Jézus így szólt: Hagyd őt nyugton, hogy az én temetésem napjára őrizze meg azt;
8mert szegények mindenkor vannak veletek, de én nem vagyok mindenkor veletek.
9A zsidók közül nagyon sokan megtudták, hogy Jézus ott van, és odamentek nem csak azért, hogy Őt lássák, hanem hogy láthassák Lázárt is, akit a halálból feltámasztott.
10A főpapok pedig arról tanácskoztak, hogy Lázárt is megölik,
11mert a zsidók közül sokan miatta mentek oda, és miatta hittek Jézusban.
12JÉZUS BEVONUL JERUZSÁLEMBE (Mt 21:1-11; Mk 11:1-11; Lk 19:28-40) Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre érkezett, mivel azt hallotta, hogy Jézus elmegy Jeruzsálembe,
13pálmaágakat vett kezébe (s a városból) kiment elébe, és így kiáltott: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Ő az izráél királya!
14Jézus pedig egy szamarat találván, arra ráült, és így teljesedett be az írás:
15Ne félj Sionnak leánya; ímé, a te királyod jön szamárcsikó hátán. (Zakariás 9:9)
16E szavaknak jelentését tanítványai eleinte nem értették meg, hanem csak amikor Jézus megdicsőült, akkor emlékeztek rá, hogy ezek Őfelőle írattak meg, és emlékeztek az Ővele történtekre is.
17A sokaság, amely Ővele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból és feltámasztotta a halálból, arról az égi csodajelről tanúbizonyságot tett.
18Azért ment hát elébe a Jeruzsálemben összesereglett sokaság, mert hallotta, hogy Ő azt az égi csodajelet tette.
19A farizeusok akkor így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmire sem mentek; íme, a világ Őt követi.
20A GÖRÖGÖK LÁTNI KÍVÁNJÁK JÉZUST Néhány hellén is volt azok közt, akik fölmentek Jeruzsálembe, hogy az ünnepen (a templomban) imádkozzanak.
21Azok odamentek a galileai Béthszaidából való Fülöphöz és kérték őt: Uram, szeretnénk Jézust látni.
22Fülöp elment Andráshoz, és ezt megmondta néki; András és Fülöp azután együtt mentek Jézushoz, és szóltak néki.
23Jézus így felelt nékik: Elérkezett az óra, hogy megdicsőíttessék az Ember Fia.
24Bizony, bizony mondom néktek: Ha a gabonamag nem esik a földbe és nem hal el, csak egy szem gabonamag marad; ha azonban elhal, gazdag aratást hoz.
25Az az ember, aki szereti (dédelgeti) a maga (földi) életét: elveszett ember, és aki ezen a világon gyűlöli (kevésre becsüli) a maga (földi) életét, megtartja (mennyei) életét. (Mt 19:39; 16:25; Mk 8:35; Lk 9:24; 17:33)
26Ha nékem szolgál valaki, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nékem így szolgál, megbecsüli őt az Atya.
27JÉZUS HALÁLÁNAK MISZTÉRIUMA Most az én lelkem megrendült, és azért mit mondjak? Azt, hogy: Atyám, ments meg engemet ettől az órától? Nem! Mert éppen azért jöttem, hogy ezt az órát (a halált) vállaljam.
28Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Akkor egy hang hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem.
29A sokaság, amely ott állt és hallotta, azt mondta, hogy mennydörgött; mások azt állították, hogy angyal beszélt vele.
30Jézus akkor azt mondta: Nem énérettem hangzott el ez az égi hang, hanem tiérettetek.
31Most van az ideje e világ megítéltetésének; most vettetik ki e világból e világnak fejedelme;
32és én ha fölemeltetem e földről, mindenkit magamhoz vonok.
33Ezt pedig azért mondta, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.
34A sokaság így felelt néki: Mi azt tanultuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké élni fog; hogyan mondhatod azért te, hogy az Ember Fiának föl kell emeltetnie? Kicsoda hát ez az Ember Fia?
35Jézus így felelt nékik: A világosság még köztetek van, de már csak egy kevés ideig. Járjatok azért a világosságban addig, amíg a világosság veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36Amíg a világosság veletek van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. Ezeket mondta Jézus, és elmenvén, elrejtőzött előlük.
37A NÉP KEMÉNYSZÍVŰSÉGÉNEK JELLEMZÉSE ÉS KÁRHOZTATÁSA Jézus jóllehet olyan sok égi jelet tett szemük láttára, mégsem hittek Őbenne,
38hogy beteljesedjék Ésaiás prófétának ama beszéde, amelyet így mondott: Uram, ki lett hívővé a mi tanításunk által, és az Úrnak karja kinek jelentetett ki? (Ésaiás 53:1)
39Azért nem tudtak hinni, mert amint szintén Ésaiás mondta:
40Isten megvakította a szemüket és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak a szemükkel, és ne értsenek a szívükkel, hogy ne térhessenek meg hozzám, és ne gyógyíthassam meg őket. (Ésaiás 6:9-10)
41Ezeket mondta Ésaiás, mert látta Jézus dicsőségét, és szólt őfelőle.
42Mindazonáltal a főemberek közül is sokan hittek őbenne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ne zárják ki őket.
43Mert jobban szerették az emberektől nyert dicséretet (megbecsülést), mint az Istentől nyert dicséretet (helyeslő jóváhagyást).
44JÉZUS BESZÉDE BÍRÁNK LESZ A VÉGSŐ NAPON Jézus hangosan kiáltott, és ezt mondta: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engemet küldött.
45És aki lát engemet, azt látja, aki engemet küldött.
46Én világosságul jöttem e világra, hogy ne maradjon a sötétségben senki, aki énbennem hisz.
47Ha pedig valaki hallja az én szavaimat, de nem tartja meg, én nem leszek annak bírájává; mert nem azért jöttem, hogy a világ felett kárhoztató ítéletet mondjak, hanem hogy üdvözítsem a világot.
48Aki megvet engemet, és nem fogadja el az én szavaimat, megvan annak a maga bírája: a beszéd, amelyet szóltam, az lesz majd a bírája a végső napon.
49Mert én nem a magam lelkének indításából beszéltem, hanem az Atya, aki engemet küldött, Ő parancsolta meg nékem, hogy mit mondjak és miként beszéljek.
50És tudom, hogy az Ő parancsolata örökéletre vezet. Amit tehát én beszélek, úgy beszélem, amint nékem az Atya mondta.