1A LÁBMOSÁS; AZ UTOLSÓ VACSORA A húsvét ünnepe előtt való nap volt. jézus mivel tudta, hogy elérkezett az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, azért minthogy mindig szerette e világon maradó tanítványait, most teljes mértékben éreztette velük szeretetét.
2És vacsora közben, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, a Káriótból való Simon fiának, hogy árulja el Őt,
3Jézus noha tudta, hogy az Atya mindent az Ő kezébe adott, és hogy Ő az Istentől jött, és az Istenhez megy,
4fölkelt a vacsorától, levetette felső ruháját, és egy lenkendőt kötött a derekára;
5azután vizet öntött a mosdótálba, éj elkezdte mosni tanítványainak lábát, és megtörölni a kendővel, amelyet magára kötött.
6Amikor Simon Péterhez lépett, az így szólt néki: Uram, te akarod az én lábamat megmosni?
7Jézus azt felelte néki: Amit én teszek, azt te most nem érted, de később majd megtudod az értelmét.
8Péter azt mondta néki: Az én lábamat ugyan soha meg nem mosod. Jézus így felelt néki: Ha nem moslak meg téged, nem részesülsz velem együtt (az én dicsőségemben).
9Péter így szólt néki: Akkor hát Uram, ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is.
10Jézus azt mondta néki: Aki megfürdött, annak nincsen szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, egyébként teljesen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11Tudta ugyanis, hogy ki az, aki Őt elárulja; azért mondta, hogy: nem mindnyájan vagytok tiszták.
12Amikor aztán megmosta lábukat, s fölvette felső ruháját, és ismét asztalhoz telepedett, így szólt nékik: Értitek-é, hogy mit míveltem tivéletek?
13Ti így hívtok engemet: Mester, és: Uram, és helyesen mondjátok, mert az vagyok.
14Ha tehát én, a ti Uratok és Mesteretek megmostam a ti lábatokat, néktek is kötelességetek, hogy egymás lábát megmossátok;
15mert példát adtam néktek, hogy amint én cselekedtem tivéletek, ti is úgy cselekedjetek.
16Bizony, bizony mondom néktek, egy szolga sem nagyobb az ő uránál, egy apostol sem nagyobb az őt küldőnél.
17Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek ha megteszitek ezeket.
18Nem mindnyájatokról beszélek; én tudom, hogy kiket választottam ki magamnak; de kell, hogy beteljesedjék az az írás: Aki az én kenyeremet eszi, ellenem fordult. (Zsoltár 41:10)
19Már most, annak megtörténte előtt megmondom néktek, hogy akkor amikor csakugyan megtörténik, higgyétek, hogy én az vagyok, aki vagyok (a Messiás).
20Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja azt, akit én küldök, engemet fogad be, aki pedig befogad engemet, azt fogadja be, aki engem küldött.
21AZ ÁRULÓ JÚDÁS ELTÁVOLÍTÁSA (Mt 26:20-2;; Mk 14:17-21; Lk 22:21-35) Jézus amikor ezeket mondta, lelkében megrendült, s tanúbizonyságot tett és azt mondta: Bizony, bizony mondom néktek, hogy tiközületek egy elárul engem.
22A tanítványok egymásra tekintettek, mert nem tudták, hogy kiről mondja.
23Egyik tanítványa, akit Jézus szeretett, szorosan Jézus mellett ült;
24Simon Péter azért intett néki, és így szólt néki: Mondd, ki az, akiről beszél?
25Az azonnal Jézus kebelére hajolt, és azt kérdezte tőle: Uram, kicsoda az?
26Jézus így felelt: Az, akinek én a falatot be fogom mártani (ebbe a tálba) és oda fogom adni. És bemártván a falatot, odaadta azt Júdásnak, a Káriótból való Simon fiának.
27És a falat elfogadása után a Sátán belement Júdásba. Jézus akkor azt mondta néki: Amit tenni akarsz, tedd meg azonnal.
28Az asztaltársak közül azonban senki sem értette, hogy miért mondta azt néki;
29némelyek azt gondolták, - mivelhogy a (közös) pénzestáska Júdásnál volt, - hogy Jézus azt mondta néki: Vásárold meg, amire szükségünk van az ünnepen, vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30Júdás pedig amint elvette a falatot, azonnal kiment; éjszaka volt.
31JÉZUS BÚCSÚBESZÉDEI (13:31-16:33) JÉZUS MEGDICSŐÍTTETÉSE; AZ ÚJ PARANCSOLAT Amikor Júdás kiment, Jézus így szólt: Mostan dicsőíttetett meg az Ember Fia, és Isten dicsőíttetett meg Őbenne.
32Ha pedig az Isten megdicsőíttetett Őbenne, az Isten is megdicsőíti majd Őt, fölemelvén Őt a maga dicsőségébe, éspedig azonnal megdicsőíti Őt.
33Gyermekeim, egy kevés ideig még veletek vagyok; kerestek majd engem, de amint a zsidóknak már mondtam, most néktek is mondom: Ahová én megyek, ti oda (most) nem jöhettek.
34Új parancsolatot adok néktek: Szeressétek egymást; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.
35Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha az egymás iránt való ilyen szeretet él tibennetek.
36JÉZUS ELŐRE MEGMONDJA, HOGY Őt SIMON PÉTER MEGTAGADJA (Mt 26:31-35; Mk 14:27-31; Lk 22:31-34) Simon Péter így szólt néki: Uram, hová mégy? Jézus azt felelte: Ahová én megyek, te oda most nem követhetsz engem, de későbben követni fogsz.
37Péter azt kérdezte tőle: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet odaadom érted.
38Jézus így felelt néki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom néked: Még a kakas megszólalása előtt háromszor meg fogsz engemet tagadni.