John 13
1 A LÁBMOSÁS; AZ UTOLSÓ VACSORA A húsvét ünnepe előtt való nap volt. jézus mivel tudta, hogy elérkezett az Ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, azért minthogy mindig szerette e világon maradó tanítványait, most teljes mértékben éreztette velük szeretetét.
2 És vacsora közben, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, a Káriótból való Simon fiának, hogy árulja el Őt,
3 Jézus noha tudta, hogy az Atya mindent az Ő kezébe adott, és hogy Ő az Istentől jött, és az Istenhez megy,
4 fölkelt a vacsorától, levetette felső ruháját, és egy lenkendőt kötött a derekára;
5 azután vizet öntött a mosdótálba, éj elkezdte mosni tanítványainak lábát, és megtörölni a kendővel, amelyet magára kötött.
6 Amikor Simon Péterhez lépett, az így szólt néki: Uram, te akarod az én lábamat megmosni?
7 Jézus azt felelte néki: Amit én teszek, azt te most nem érted, de később majd megtudod az értelmét.
8 Péter azt mondta néki: Az én lábamat ugyan soha meg nem mosod. Jézus így felelt néki: Ha nem moslak meg téged, nem részesülsz velem együtt (az én dicsőségemben).
9 Péter így szólt néki: Akkor hát Uram, ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is.
10 Jézus azt mondta néki: Aki megfürdött, annak nincsen szüksége másra, csak arra, hogy a lábát mossa meg, egyébként teljesen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki Őt elárulja; azért mondta, hogy: nem mindnyájan vagytok tiszták.
12 Amikor aztán megmosta lábukat, s fölvette felső ruháját, és ismét asztalhoz telepedett, így szólt nékik: Értitek-é, hogy mit míveltem tivéletek?
13 Ti így hívtok engemet: Mester, és: Uram, és helyesen mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát én, a ti Uratok és Mesteretek megmostam a ti lábatokat, néktek is kötelességetek, hogy egymás lábát megmossátok;
15 mert példát adtam néktek, hogy amint én cselekedtem tivéletek, ti is úgy cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom néktek, egy szolga sem nagyobb az ő uránál, egy apostol sem nagyobb az őt küldőnél.
17 Ha ezeket tudjátok, boldogok lesztek ha megteszitek ezeket.
18 Nem mindnyájatokról beszélek; én tudom, hogy kiket választottam ki magamnak; de kell, hogy beteljesedjék az az írás: Aki az én kenyeremet eszi, ellenem fordult. (Zsoltár 41:10)
19 Már most, annak megtörténte előtt megmondom néktek, hogy akkor amikor csakugyan megtörténik, higgyétek, hogy én az vagyok, aki vagyok (a Messiás).
20 Bizony, bizony mondom néktek: aki befogadja azt, akit én küldök, engemet fogad be, aki pedig befogad engemet, azt fogadja be, aki engem küldött.
21 AZ ÁRULÓ JÚDÁS ELTÁVOLÍTÁSA (Mt 26:20-2;; Mk 14:17-21; Lk 22:21-35) Jézus amikor ezeket mondta, lelkében megrendült, s tanúbizonyságot tett és azt mondta: Bizony, bizony mondom néktek, hogy tiközületek egy elárul engem.
22 A tanítványok egymásra tekintettek, mert nem tudták, hogy kiről mondja.
23 Egyik tanítványa, akit Jézus szeretett, szorosan Jézus mellett ült;
24 Simon Péter azért intett néki, és így szólt néki: Mondd, ki az, akiről beszél?
25 Az azonnal Jézus kebelére hajolt, és azt kérdezte tőle: Uram, kicsoda az?
26 Jézus így felelt: Az, akinek én a falatot be fogom mártani (ebbe a tálba) és oda fogom adni. És bemártván a falatot, odaadta azt Júdásnak, a Káriótból való Simon fiának.
27 És a falat elfogadása után a Sátán belement Júdásba. Jézus akkor azt mondta néki: Amit tenni akarsz, tedd meg azonnal.
28 Az asztaltársak közül azonban senki sem értette, hogy miért mondta azt néki;
29 némelyek azt gondolták, - mivelhogy a (közös) pénzestáska Júdásnál volt, - hogy Jézus azt mondta néki: Vásárold meg, amire szükségünk van az ünnepen, vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek.
30 Júdás pedig amint elvette a falatot, azonnal kiment; éjszaka volt.
31 JÉZUS BÚCSÚBESZÉDEI (13:31-16:33) JÉZUS MEGDICSŐÍTTETÉSE; AZ ÚJ PARANCSOLAT Amikor Júdás kiment, Jézus így szólt: Mostan dicsőíttetett meg az Ember Fia, és Isten dicsőíttetett meg Őbenne.
32 Ha pedig az Isten megdicsőíttetett Őbenne, az Isten is megdicsőíti majd Őt, fölemelvén Őt a maga dicsőségébe, éspedig azonnal megdicsőíti Őt.
33 Gyermekeim, egy kevés ideig még veletek vagyok; kerestek majd engem, de amint a zsidóknak már mondtam, most néktek is mondom: Ahová én megyek, ti oda (most) nem jöhettek.
34 Új parancsolatot adok néktek: Szeressétek egymást; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.
35 Arról ismeri meg majd mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha az egymás iránt való ilyen szeretet él tibennetek.
36 JÉZUS ELŐRE MEGMONDJA, HOGY Őt SIMON PÉTER MEGTAGADJA (Mt 26:31-35; Mk 14:27-31; Lk 22:31-34) Simon Péter így szólt néki: Uram, hová mégy? Jézus azt felelte: Ahová én megyek, te oda most nem követhetsz engem, de későbben követni fogsz.
37 Péter azt kérdezte tőle: Uram, miért nem követhetlek most? Az életemet odaadom érted.
38 Jézus így felelt néki: Az életedet adod értem? Bizony, bizony mondom néked: Még a kakas megszólalása előtt háromszor meg fogsz engemet tagadni.