John 2
1 JÉZUS GALILEÁBAN: KÁNÁBAN MEGMUTATJA DICSŐSÉGÉT Három nappal későbben lakodalom volt a galileai Kánában, és Jézus anyja is ott volt;
2 Jézust és az Ő tanítványait is meghívták a lakodalomba.
3 Minthogy pedig elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta Jézusnak: Nincsen több boruk.
4 Jézus így szólt néki: Asszony, ne sürgess engem. Még nem érkezett el az én órám.
5 Az anyja akkor azt mondta a szolgáknak: Mind azt, amit mond néktek, tegyétek meg.
6 Volt ott hat kőből való vizeskorsó, a zsidók tisztálkodásának céljára; mindegyik két vagy három metrétás volt (egy metréta kb. 40 liter).
7 Jézus így szólt nékik (a szolgáknak): Töltsétek meg a vizeskorsókat vízzel. Meg is töltötték azokat színig.
8 Majd azt mondta nékik: Merítsetek most, és vigyétek a násznagynak; azok oda is vitték.
9 A násznagy megízlelte a (közben) borrá lett vizet, de ő nem tudta, hogy az honnan van, - a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták; - akkor a násznagy hivatta a vőlegényt,
10 és azt mondta néki: Minden ember először a jó bort adja a vendégeknek, és csak amikor megittasodtak, a silányabbat; te a jó bort mostanra tetted félre.
11 Ez volt az első égi jel, amellyel Jézus az Ő dicsőségét kijelentette, és ez a galileai Kánában történt, és a tanítványai akkor lettek Őbenne hívőkké.
12 A TEMPLOM MEGTISZTÍTÁSA JERUZSÁLEMBEN (Mt 21:12-13; Mk 11:15-18; Lk 19:45-46) Azután lement Kapernaumba és vele az Ő anyja, testvérei és tanítványai, és ott maradtak néhány napig.
13 Közel volt már a zsidók húsvétünnepe, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
14 És a templomban ott találta a szarvasmarhák, juhok és galambok árusait, és a pénzváltókat, amint ott ( a pénzváltó asztalnál) ültek.
15 Akkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte mind azokat a templomból, a juhokat is, a szarvasmarhákat is, és a pénzváltók pénzét kiszórta, asztalukat pedig felfordította.
16 A galambárusoknak pedig azt mondta: Vigyétek el innen ezeket, ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárságnak házává.
17 Tanítványainak akkor jutott eszébe az, hogy meg van írva: A te házad iránt való buzgóság emészt engemet. (Zsoltár 69:10)
18 A zsidók azonban azt kérdezték Jézustól: Milyen égi jelt mutatsz nékünk annak igazolására, hogy szabad ilyeneket cselekedned?
19 Jézus így felelt nékik: Rontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra majd felépítem.
20 A zsidók akkor azt mondták: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három napon akarod felépíteni?
21 A templom azonban, amelyről Jézus beszélt: az Ő teste volt.
22 Amikor aztán a halálból feltámadt, tanítványai ráemlékeztek e szavaira, és hittek az írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
23 Amikor pedig Jeruzsálemben volt húsvétkor az ünnepen, sokan az Ő nevében hívőkké lettek, mert látták az Ő égi jeleit, amelyeket cselekedett.
24 Maga Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert jól ismerte mindnyájukat,
25 és mert nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúbizonyságot tegyen Őnéki valamely emberről; Őmaga ugyanis tudta, mi lakozik az emberi szívben.