1INTÉS EGYÉNI ÉLETÜNKNEK ERKÖLCSI MEGSZENTELÉSÉRE Az atyafiúi szeretetet ezután is gyakoroljátok.
2A vendégszeretetről ne feledkezzetek el; ezáltal ugyanis némelyek tudtukon kívül angyalokat fogadtak vendégeikül.
3Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha fogolytársaik volnátok, és a bántalmat szenvedőkről, hiszen timagatok is még testben éltek.
4Becsülje meg mindenki a házasságot, és szeplőtlen legyen a házastársi ágy; mert a paráznákat és házasságtörőket Istennek ítélete sújtja.
5Ne legyetek pénz után sóvárgó emberek, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert maga az Isten megmondta: Soha nem maradok el tőled, soha nem hagylak téged cserben (Józsué 1:5);
6azért bátorsággal mondhatjuk: Az Úr az én segítségem, nem félek; ember mit árthat nékem? (Zsoltár 118:6)
7INTÉS EGYÉNI ÉLETÜNKNEK VALLÁSI TEKINTETBEN VALÓ MEGSZENTELÉSÉRE Emlékezzetek meg (elhunyt) elöljáróitokról; ők Istennek igéjét hirdették tinéktek; figyeljétek meg hát gondosan életüknek végét, és kövessétek hitüket.
8Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.
9Különféle és idegen vallások tanításai ne tántorítsanak el benneteket; jó dolog ugyanis, hogy kegyelemmel erősíttessék meg a szív, és nem az étkezésre tartozó parancsolatokkal, mert azokból semmi hasznuk nincs azoknak, akik azokat követik.
10Van oltárunk, amelyről nem szabad enniők azoknak, akik a szent sátorban végeznek papi szolgálatot.
11Mert amely, állatoknak vérét a főpap a szenthelybe a bűnért beviszi, azoknak az állatoknak testét a táboron kívül elégetik.
12Azért Jézus is, hogy vére által megszentelje a népet, a kapun kívül szenvedett.
13Menjünk ki tehát Ő hozzá a táboron kívül, és hordozzuk az Ő gyalázatát;
14mert nincs nékünk itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük.
15Azért hát mindenkor Őáltala vigyük Isten elé a dicséretnek áldozatát, vagyis az Ő nevéről vallást tévő ajkaknak gyümölcsét.
16A jótékonyságról és adakozásról ne feledkezzetek el, mert az ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.
17A MEGSZENTELT ÉLETŰ EMBER ENGEDELMESKEDIK AZ EKLÉZSIA ELÖLJÁRÓINAK ÉS IMÁDKOZIK ÉRTÜK Elöljáróitoknak engedelmeskedjetek és igazodjatok hozzájuk, mert ők gondot viselnek lelketekre mint olyanok, akik erről számadással tartoznak; hadd végezzék hát ezt a kötelességüket örömmel és nem sóhajtozva, mert az nem válnék javatokra.
18Imádkozzatok érettünk; mert meg vagyunk győződve arról, hogy jó lelkiismeretünk van, és igyekezünk, hogy minden tekintetben jól forgolódjunk.
19Különösképpen pedig arra intelek titeket: imádkozzatok, hogy minél hamarabb visszaadassam tinéktek.
20A békességnek Istene pedig, aki örök szövetségnek vére által kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát a mi Urunkat, Jézust,
21tegyen készségessé titeket minden jóban, hogy az Ő akaratát megtegyétek, és hogy Jézus Krisztus által azt mívelje mibennünk, ami kedves az Ő színe előtt. Őnéki legyen dicsőség örökkön-örökké! Ámen. a levél záró sorai
22Atyámfiai, intelek titeket, hogy fogadjátok szívesen ezt az intő beszédet; hiszen röviden írtam néktek.
23Tudjátok meg, hogy a mi atyánkfia Timotheus megszabadult, és ha hamarosan megérkezik, ővele együtt meglátogatlak titeket.
24Köszöntsétek mind a ti elöljáróitókat, és mind a szenteket. Köszöntenek titeket az Itáliából valók.
25A kegyelem legyen mindnyájan tivéletek!