1A HIT SZEREPE AZ ÚJTESTÁMENTOMI NÉP ÉLETÉBEN; JÉZUS A HIT ELKEZDŐJE ÉS BEVÉGEZŐJE Azért hát mi is, minthogy a tanúbizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz minket körül, vessünk el minden terhet, amely minket akadályoz, és a minket könnyen behálózó bűnt, és fussunk elszántan az elénk tűzött cél felé,
2és Jézusra nézzünk: a hit elkezdőjére és elvégzőjére, aki a néki kínálkozó öröm helyett - nem törődve a gyalázattal, - vállalta a keresztet, és az Isten királyi székének jobbjára ült.
3Gondoljatok azért Arra, aki a bűnösöktől ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el, és akkor nem fogtok sem elfáradni, sem lelkiképpen elbátortalanodni.
4Mert a bűn ellen vívott harcban még nem álltatok ellen véretek hullásáig,
5és teljesen elfelejtkeztetek az intésről, amely néktek mint gyermekeknek szól: Fiam, ne becsüld kevésre az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet téged;
6mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostorozza minden fiát, akit magáévá fogad. (Példabeszédek 3:11-12)
7Ha a fenyítésben helytálltok, Isten úgy bánik veletek, mint gyermekeivel; mert melyik gyermek az, akit nem fenyít meg az atyja?
8Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, - amiben mindenki részesült, - bizonyára fattyak vagytok és nem gyermekek.
9Azután: a mi test szerint való atyáink fenyítettek ugyan minket, és mi mégis becsültük őket; vajon nem sokkal inkább kell-é engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?
10Mert azok ugyan csak kevés ideig, a maguk belátása szerint fenyítettek minket, de Isten a mi javunkra fenyít, hogy részesüljünk az Ő szentségében.
11Az első szempillantásban ugyan semmiféle fenyítés sem látszik örvendetesnek, hanem inkább fájdalmasnak, ámde később az igazságosságnak (Isten idvezítő akaratának) békességes gyümölcsét juttatja azoknak, akik a fenyítés által gyakoroltattak.
12Azért lankadt kezeteket és reszkető térdeteket erősítsétek meg,
13és egyenes úton járjatok, hogy a megbénult tag ne ficamodjék ki, hanem inkább gyógyuljon meg.
14A HIT SZEREPE AZ ÚJTESTÁMENTOMI NÉP ÉLETÉBEN: TÖREKEDJETEK BÉKESSÉGRE ÉS SZENT ÉLETRE, MERT ANÉLKÜL SENKI SEM LÁTHATJA MEG AZ URAT Igyekezzetek békességben élni mindenkivel, és törekedjetek a szent életre, amely nélkül senki nem fogja meglátni az Urat.
15Vigyázzatok arra, hogy senki ne rekessze ki magát Istennek kegyelméből, és hogy a keserűségnek valamely gyökere szárba szökkenvén, zavart ne keltsen, és az által sokakat meg ne fertőzzön.
16Vigyázzatok, hogy senki ne legyen parázna vagy aljas, mint Ézsau, aki egy tál ételért odaadta elsőszülöttségi jogát.
17Tudjátok ugyanis, hogy ő amikor később meg akarta kapni az atyai áldást, atyja megtagadta azt tőle, és noha könnyhullatással törekedett arra, hogy atyját más belátásra bírja, nem talált arra kedvező alkalmat.
18Mert ti nem járultatok megtapintható hegyhez (mint egykor az izraeliták a Sinai-hegyhez), - sem lángoló tűzhöz, sem sűrű homályhoz, sem sötétséghez, sem szélviharhoz,
19sem a trombitaharsogást nem hallottátok, sem az Úr szavának hangját, amelyet akik (egykor) hallottak, kérték, hogy többé ne szóljon nékik;
20nem tudták ugyanis elviselni azt a parancsolatot, hogy: még ha valamely állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni;
21olyan félelmes volt az a látvány, hogy még Mózes is így szólt: Félek és reszketek (II. Mózes 19:13; V. Mózes 9:19); -
22hanem ti Sion-hegyéhez járultatok és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez.
23És az elsőszülötteknek ünneplő gyülekezetéhez és eklézsiájához, akiknek neve felíratott a mennyekben, és mindeneknek bírájához, Istenhez, és a tökéletességre eljutott megigazult embereknek lelkéhez,
24és az új szövetségnek közbenjárójához Jézushoz, akinek értünk hulló vére jobb dologról beszél, mint az Ábel vére.
25Vigyázzatok, ne hárítsátok el az Ő szavát, amikor szól tinéktek; mert ha nem menekültek meg azok, akik elhárították maguktól Istent, amikor e földön hirdette kijelentését, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha teljesen elfordulunk Attól, aki a mennyből szól minékünk;
26az Ő szava akkor (a Sinai-hegyen) csak a földet rendítette meg, most pedig ezt Ígéri: Még egyszer megrázom majd nemcsak a földet, hanem az eget is. (Haggeus 2:6)
27Az a „még egyszer\ pedig jelenti a megrendítetteknek mint teremtményeknek megváltoztatását, hogy csak azok maradjanak meg, amelyek nem rendülhetnek meg.
28Azért mivel rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk háládatosak és úgy szolgáljunk Istennek, amint az Őnéki kedves: tisztelettel és félelemmel;
29- mert a mi Istenünk megemésztő tűz.