Acts 9
1 SAUL MEGTÉRÉSE (ACs 22:6-16; 26:12-18) Saul még mindig lihegett az indulattól, hogy üldözhesse és gyilkolhassa az Úr tanítványait; azért elment a főpaphoz,
2 és leveleket kért tőle Damaszkuszba az ottani zsinagógákhoz, hogy ha olyanokat talál, akik Jézus tanítását követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vigye őket Jeruzsálembe.
3 Útközben azonban az történt, hogy amint Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény sugározta őt körül,
4 leesett a földre, és valami hangot hallott, amely azt mondta néki: Saul, Saul, miért üldözöl engemet?
5 Saul kérdezte: Ki vagy te, Uram? A felelet így hangzott: Én Jézus vagyok, akit te üldözöl;
6 de kelj föl, menj be a városba, és ott megmondják majd néked, mit kell tenned.
7 A vele együtt utazó férfiak pedig némán álltak, mert a hangot hallották ugyan, de senkit nem láttak.
8 Saul fölkelt a földről, de amikor szemét kinyitotta, semmit sem látott; azért kézen fogva vezették be Damaszkuszba.
9 És három napig nem látott, s nem evett és nem ivott.
10 Élt Damaszkuszban egy Ánániász nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: Ánániász! Ő pedig így felelt: íme, itt vagyok Uram.
11 Az Úr pedig azt mondta néki: Kelj föl, menj el az Egyenes-utcába, és a Júdás házában keress föl egy Saul nevű társzoszi embert; mert íme, ő imádkozik,
12 és látomásban úgy látta, hogy egy Ánániász nevű férfiú ment be hozzá, és reátette a kezét, hogy ismét lásson.
13 Ánániász azonban azt felelte: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, hogy milyen sok gonoszságot követett el Jeruzsálemben a te szentjeid ellen;
14 és itt (Damaszkuszban) is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mind azokat, akik a te nevedet segítségül hívják.
15 Az Úr azonban azt mondta néki: Menj el, mert ő énnékem kiválasztott eszközöm, hogy elvigye az én nevemet pogányokhoz, királyokhoz és izráél fiaihoz.
16 Én pedig megmutatom majd néki, hogy az én nevemért milyen sokat kell szenvednie.
17 Ánániász elment; belépett a házba, reátette kezét Saulra, és azt mondta: Saul, atyámfia, az Úr Jézus, - aki megjelent néked az úton, amelyen jöttél, - Ő küldött engemet, hogy ismét láss és hogy beteljesedjél Szentlélekkel.
18 És azonnal, mintha hályog esett volna le a szeméről, ismét látott, s akkor fölkelt és megkeresztelkedett.
19 Evett is, és erőre kapott. Saul azután a damaszkuszi tanítványokkal töltött néhány napot,
20 SAUL MUNKÁLKODÁSA DAMASZKUSZBAN ÉS JERUZSÁLEMBEN s azonnal prédikált a zsinagógákban Jézusról, éspedig azt, hogy Ő az Isten Fia.
21 És mindnyájan, akik hallották, elcsodálkoztak, és így szóltak: Nem ez az, aki Jeruzsálemben üldözte az Úr nevét segítségül hívókat, és ide is azért jött, hogy őket megkötözve a főpapok elé hurcolja?
22 Saul azonban mind jobban megerősödött; és megdöbbentette a Damaszkuszban lakó zsidókat, minthogy azt bizonyította, hogy Jézus a Krisztus.
23 Azért a zsidók több nap elteltével elhatározták, hogy megölik őt;
24 alattomos szándékuk azonban Saulnak tudomására jutott. Minthogy éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy őt megölhessék,
25 a tanítványai egy éjjel oltalmukba vették őt, és alábocsátották a kőfalon által, leeresztvén egy kosárban.
26 Amikor aztán Saul Jeruzsálembe érkezett, igyekezett a tanítványokhoz szegődni; de valamennyien féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő tanítvány.
27 Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvezette az apostolokhoz. És elbeszélte nékik, hogyan látta meg Saul az úton az Urat, és hogy az Úr szólt hozzá, és hogy Saul mimódon tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
28 És attól kezdve Saul Jeruzsálemben együtt járt-kelt az apostolokkal, és nagy bátorsággal szólt az Úr nevében;
29 gyakran beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal is; azok pedig igyekeztek őt megölni.
30 Azonban amikor az atyafiak azt megtudták, levitték őt Cézáreába és elküldték Társzoszba.
31 Az eklézsia így Júdeában, Galileában és Samáriában mindenütt békességben élt; épült lelkileg, és az Úr félelmében járt; és a Szentlélek segedelmével egyre gyarapodott.
32 PÉTER MUNKÁLKODÁSA LÜDDÁBAN; AINEÁSZT MEGGYÓGYÍTJA 32 Történt pedig, hogy Péter azután, hogy a híveket mindenütt meglátogatta, elment a Lüddában lakó szentekhez is.
33 Talált ott egy Aineász nevű embert, aki nyolc esztendő óta gutaütött volt, és ágyban feküdt.
34 Péter így szólt néki: Aineász, meggyógyít téged Jézus Krisztus; kelj föl, hozd rendbe az ágyadat. És azonnal fölkelt.
35 És látták őt valamennyien Lüddának és Szárónnak lakói, és megtértek az Úrhoz.
36 PÉTER JOPPÉBAN FELTÁMASZTJA TÁBITHÁT Joppéban pedig volt egy Tábitha nevű nőtanítvány, (neve görögül: Dorkász, magyarul: Gazella); ő fáradhatatlan volt a jócselekedetekben, és bőkezűen alamizsnálkodott.
37 Azokban a napokban az történt, hogy megbetegedett és meghalt; és miután megmosták, kiterítették egy emeleti szobában.
38 Minthogy pedig Lüdda közel volt Joppéhoz, amikor a joppéi tanítványok meghallották, hogy Péter Lüddában van, két férfiút küldtek hozzá, és kérték: Jöjj hozzánk késedelem nélkül.
39 Péter fölkelt, és elment velük; mihelyt odaért, fölvezették őt abba az emeleti szobába, és elébe állt valamennyi özvegyasszony, és sírva mutogatták az alsóruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkász készített nékik, amikor még velük volt.
40 Péter mindnyájukat kiküldte, azután térdre borult és imádkozott; majd a halott felé fordult és így szólt: Tábitha, kelj föl! Az felnyitotta szemét, és amint meglátta Pétert, felült.
41 Péter odanyújtotta néki kezét, talpra állította, behívta a szenteket és az özvegyeket, és az életre keltett Dorkászt elébük vezette.
42 Tudomást szerzett erről Joppéban mindenki, és sokan az Úrban hívőkké lettek.
43 Azután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.