1SAUL MEGTÉRÉSE (ACs 22:6-16; 26:12-18) Saul még mindig lihegett az indulattól, hogy üldözhesse és gyilkolhassa az Úr tanítványait; azért elment a főpaphoz,
2és leveleket kért tőle Damaszkuszba az ottani zsinagógákhoz, hogy ha olyanokat talál, akik Jézus tanítását követik, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vigye őket Jeruzsálembe.
3Útközben azonban az történt, hogy amint Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény sugározta őt körül,
4leesett a földre, és valami hangot hallott, amely azt mondta néki: Saul, Saul, miért üldözöl engemet?
5Saul kérdezte: Ki vagy te, Uram? A felelet így hangzott: Én Jézus vagyok, akit te üldözöl;
6de kelj föl, menj be a városba, és ott megmondják majd néked, mit kell tenned.
7A vele együtt utazó férfiak pedig némán álltak, mert a hangot hallották ugyan, de senkit nem láttak.
8Saul fölkelt a földről, de amikor szemét kinyitotta, semmit sem látott; azért kézen fogva vezették be Damaszkuszba.
9És három napig nem látott, s nem evett és nem ivott.
10Élt Damaszkuszban egy Ánániász nevű tanítvány, akihez az Úr látomásban így szólt: Ánániász! Ő pedig így felelt: íme, itt vagyok Uram.
11Az Úr pedig azt mondta néki: Kelj föl, menj el az Egyenes-utcába, és a Júdás házában keress föl egy Saul nevű társzoszi embert; mert íme, ő imádkozik,
12és látomásban úgy látta, hogy egy Ánániász nevű férfiú ment be hozzá, és reátette a kezét, hogy ismét lásson.
13Ánániász azonban azt felelte: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, hogy milyen sok gonoszságot követett el Jeruzsálemben a te szentjeid ellen;
14és itt (Damaszkuszban) is meghatalmazása van a főpapoktól, hogy megkötözze mind azokat, akik a te nevedet segítségül hívják.
15Az Úr azonban azt mondta néki: Menj el, mert ő énnékem kiválasztott eszközöm, hogy elvigye az én nevemet pogányokhoz, királyokhoz és izráél fiaihoz.
16Én pedig megmutatom majd néki, hogy az én nevemért milyen sokat kell szenvednie.
17Ánániász elment; belépett a házba, reátette kezét Saulra, és azt mondta: Saul, atyámfia, az Úr Jézus, - aki megjelent néked az úton, amelyen jöttél, - Ő küldött engemet, hogy ismét láss és hogy beteljesedjél Szentlélekkel.
18És azonnal, mintha hályog esett volna le a szeméről, ismét látott, s akkor fölkelt és megkeresztelkedett.
19Evett is, és erőre kapott. Saul azután a damaszkuszi tanítványokkal töltött néhány napot,
20SAUL MUNKÁLKODÁSA DAMASZKUSZBAN ÉS JERUZSÁLEMBEN s azonnal prédikált a zsinagógákban Jézusról, éspedig azt, hogy Ő az Isten Fia.
21És mindnyájan, akik hallották, elcsodálkoztak, és így szóltak: Nem ez az, aki Jeruzsálemben üldözte az Úr nevét segítségül hívókat, és ide is azért jött, hogy őket megkötözve a főpapok elé hurcolja?
22Saul azonban mind jobban megerősödött; és megdöbbentette a Damaszkuszban lakó zsidókat, minthogy azt bizonyította, hogy Jézus a Krisztus.
23Azért a zsidók több nap elteltével elhatározták, hogy megölik őt;
24alattomos szándékuk azonban Saulnak tudomására jutott. Minthogy éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy őt megölhessék,
25a tanítványai egy éjjel oltalmukba vették őt, és alábocsátották a kőfalon által, leeresztvén egy kosárban.
26Amikor aztán Saul Jeruzsálembe érkezett, igyekezett a tanítványokhoz szegődni; de valamennyien féltek tőle, mert nem hitték, hogy ő tanítvány.
27Barnabás azonban maga mellé vette őt, elvezette az apostolokhoz. És elbeszélte nékik, hogyan látta meg Saul az úton az Urat, és hogy az Úr szólt hozzá, és hogy Saul mimódon tanított Damaszkuszban nagy bátorsággal a Jézus nevében.
28És attól kezdve Saul Jeruzsálemben együtt járt-kelt az apostolokkal, és nagy bátorsággal szólt az Úr nevében;
29gyakran beszélt, sőt vitázott a görögül beszélő zsidókkal is; azok pedig igyekeztek őt megölni.
30Azonban amikor az atyafiak azt megtudták, levitték őt Cézáreába és elküldték Társzoszba.
31Az eklézsia így Júdeában, Galileában és Samáriában mindenütt békességben élt; épült lelkileg, és az Úr félelmében járt; és a Szentlélek segedelmével egyre gyarapodott.
32PÉTER MUNKÁLKODÁSA LÜDDÁBAN; AINEÁSZT MEGGYÓGYÍTJA 32 Történt pedig, hogy Péter azután, hogy a híveket mindenütt meglátogatta, elment a Lüddában lakó szentekhez is.
33Talált ott egy Aineász nevű embert, aki nyolc esztendő óta gutaütött volt, és ágyban feküdt.
34Péter így szólt néki: Aineász, meggyógyít téged Jézus Krisztus; kelj föl, hozd rendbe az ágyadat. És azonnal fölkelt.
35És látták őt valamennyien Lüddának és Szárónnak lakói, és megtértek az Úrhoz.
36PÉTER JOPPÉBAN FELTÁMASZTJA TÁBITHÁT Joppéban pedig volt egy Tábitha nevű nőtanítvány, (neve görögül: Dorkász, magyarul: Gazella); ő fáradhatatlan volt a jócselekedetekben, és bőkezűen alamizsnálkodott.
37Azokban a napokban az történt, hogy megbetegedett és meghalt; és miután megmosták, kiterítették egy emeleti szobában.
38Minthogy pedig Lüdda közel volt Joppéhoz, amikor a joppéi tanítványok meghallották, hogy Péter Lüddában van, két férfiút küldtek hozzá, és kérték: Jöjj hozzánk késedelem nélkül.
39Péter fölkelt, és elment velük; mihelyt odaért, fölvezették őt abba az emeleti szobába, és elébe állt valamennyi özvegyasszony, és sírva mutogatták az alsóruhákat és öltözeteket, amelyeket Dorkász készített nékik, amikor még velük volt.
40Péter mindnyájukat kiküldte, azután térdre borult és imádkozott; majd a halott felé fordult és így szólt: Tábitha, kelj föl! Az felnyitotta szemét, és amint meglátta Pétert, felült.
41Péter odanyújtotta néki kezét, talpra állította, behívta a szenteket és az özvegyeket, és az életre keltett Dorkászt elébük vezette.
42Tudomást szerzett erről Joppéban mindenki, és sokan az Úrban hívőkké lettek.
43Azután Péter több napig ott maradt Joppéban egy Simon nevű tímárnál.