1AZ EKLÉZSIÁT ÜLDÖZIK ÉS SZÉTSZÓRJÁK Saul egyetértett azokkal, akik Istvánt meggyilkolták. Azon a napon kezdték el hevesen üldözni a jeruzsálemi eklézsiát, és az apostolokat kivéve a hívők valamennyien szétszóródtak Júdea és Samária vidékeire.
2Istvánt kegyes férfiak eltemették, és nagyon megsiratták.
3Saul pedig azon fáradozott, hogy az eklézsiát tönkretegye; azért betolakodott a házakba, és magával hurcolta mind a férfiakat mind az asszonyokat, és börtönbe vetette őket.
4FÜLÖP SAMÁRIÁBAN PRÉDIKÁL; SIMON MÁGUS Azok pedig, akik szétszóródtak, szertejártak és Istennek örvendetes üzeneteként hirdették az Igét.
5Így jutott el Fülöp Samária egyik városába, és ott Krisztusról prédikált.
6A sokaság amikor hallgatta Fülöp beszédét, egy szívvel-lélekkel figyelt arra, különösen amikor látta is az égi jeleket, amelyeket Fülöp cselekedett.
7Ugyanis sok emberből, akiket tisztátalan lelkek szálltak meg, azok a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult;
8és nagy volt az öröm abban a városban.
9Élt abban a városban már azelőtt is egy Simon nevű ember, aki varázsló volt, és ámulatba ejtette Samária népét; és azt állította, hogy ő egy nagy valaki;
10figyelt is reá mindenki, kicsinyek és nagyok, és azt mondták: Ebben az emberben Istennek az az ereje van, amelyet „nagy erőnek\ neveznek.
11Azért figyeltek reá, mert varázslásával már régóta ámulatba ejtette őket.
12Amikor azonban Fülöp az Isten országáról szóló evangéliomot és Jézus Krisztust hirdette, akkor Fülöpbe vetették bizalmukat, és megkeresztelkedtek mind a férfiak mind az asszonyok.
13Simon maga is hívővé lett, megkeresztelkedett, állhatatosan együtt maradt Fülöppel, s minthogy látta az égi jeleket és az isteni erők megnyilvánulását, nem győzött álmélkodni.
14Amikor azután a Jeruzsálemben lévő apostolok meghallották, hogy Samária befogadta az Isten igéjét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost;
15ezek el is mentek oda, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában;
16mert közülük még senkire sem szállt reá a Lélek, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.
17Akkor Péter és János kezüket reájuk tették és azok részesültek a Szentlélekben.
18Simon amikor látta, hogy a Szentlélek az apostolok kézrátétele által adatik, pénzt kínált nékik,
19és azt mondta: Adjátok meg nékem is azt a hatalmat, hogy akire ráteszem a kezemet, részesüljön Szentlélekben.
20Péter azonban így szólt néki: A te pénzed vesszen el veled együtt, mert azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet szerezni.
21Nincs néked osztályrészed sem részesülésed ebben a dologban, mert a szíved nem őszinte az Isten előtt.
22Térj meg azért azonnal ebből a te gonoszságodból és kérjed az Urat, talán megbocsátja néked azt, amit szívedben elgondoltál,
23mert látom, hogy elöntött a keserű irigység és elvetemült gonosz ember vagy.
24Simon akkor azt mondta: Könyörögjetek értem az Urnák, hogy semmi ne következzék el reám abból, amit mondtatok.
25Péter és János az után, hogy tanúbizonyságot tett és az Úr igéjét hirdette, visszatért Jeruzsálembe, és útközben a samáriaiaknak még sok falujában hirdette az evangéliomot.
26AZ ÉTHIOPIAI UDVARI EMBER MEGTÉRÉSE Az Úr angyala aztán így szólt Fülöpnek: Készülj fel, és úgy déltájban menj el arra az útra, amely Jeruzsálemből Gáza felé vezet; néptelen út az.
27Fülöp felkészült és elment. És íme, ott ment azon az úton egy éthiopiai férfiú, az éthiopiaiak királyasszonyának a kandakénak udvari főembere, és egész kincstárának felügyelője, aki fölment Jeruzsálembe, hogy ott imádkozzék;
28és most hazafelé tartott, és kocsiján ülve Ésaiás prófétát olvasta.
29Akkor a Lélek azt mondta Fülöpnek: Menj oda és szegődj ahhoz a kocsihoz.
30Fülöp odafutott és hallotta, hogy a főember Ésaiás prófétát olvasta, és megkérdezte: Vajon érted-é, amit olvasol?
31Ő azt felelte: Hogyan érthetném magyarázás nélkül? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon föl és üljön melléje.
32Az írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: Mint egy juh mészárszékre vitetett, és amint egy bárány az ő nyírője előtt néma, úgy nem nyitotta szóra száját.
33Megalázták, de (Isten) levette róla (érvénytelenítette, megsemmisítette a Jézus halálát kimondó) ítéletet; és most ki tudja megszámlálni az Ő (lelki) leszármazottjait (Jézusnak megszámlálhatatlanul sok követőjét)? Az Ő földi élete véget ért (megölték, de most a mennyben van, Isten igazolta Őt és megdicsőítette). (Ésaiás 53:7-8)
34Akkor az udvari főember így szólt Fülöpnek: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Magáról vagy másvalakiről?
35Fülöp akkor szóra nyitotta száját, és elkezdvén azon az íráson, hirdette néki a Jézusról szóló evangéliomot.
36Amint így tovább mentek az úton, valami vízhez érkeztek, és az udvari főember így szólt: ímhol, van itt víz; mi akadályozza, hogy megkeresztelkedjem?
37Fülöp azt mondta: Ha teljes szívedből hiszel, lehetséges. Az így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Istennek Fia.
38Az udvari főember megállíttatta a kocsit, mindketten leszálltak a vízbe, és Fülöp megkeresztelte őt.
39Amint azonban kiléptek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és az udvari főember többé nem látta őt; de azért tovább ment a maga útján örömteli szívvel.
40Fülöp pedig Azótoszba került, és szertejárván hirdette az evangéliomot minden városban, és így érkezett el Cézáreába.