1ISTVÁN BESZÉDE Akkor a főpap azt kérdezte: Csakugyan így van ez?
2István így felelt: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassatok meg engem. A dicsőség Istene Meszopotámiában megjelent a mi atyánknak Ábrahámnak, még az ő Khárránban való letelepedése előtt;
3és így szólt néki: Menj ki a te földedről és a te rokonságod közül, és menj el arra a földre, amelyet mutatok majd néked.
4Akkor kiment a kháldeusok földjéről, és Khárránban telepedett le. És onnan atyjának halála után Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok.
5Itt azonban nem adott néki birtokot, még egy talpalatnyit sem; de azt ígérte, hogy ezt a földet majd néki adja birtokul és az ő utódainak, holott akkor még nem volt néki gyermeke.
6Isten azt mondta néki: A te magvad mint jövevény él majd valami idegen földön, és ott négyszáz esztendeig szolgaságban tartják:
7de azt a népet, - mondta Isten, - amelynek szolgálnak, én megítélem, és azután kiszabadulnak majd és nékem szolgálnak ezen a helyen.
8Azután Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, amelynek jele a körülmetélés volt; így aztán, hogy az ő fia Izsák megszületett, azt a nyolcadik napon körülmetélte; ugyanazt tette Izsák Jákobbal, és Jákob a tizenkét pátriárkával.
9A pátriárkák azonban irigykedtek Józsefre és eladták őt Egyiptomba; de az Isten vele volt,
10és megszabadította őt minden szorongattatásából, s kedvességet és bölcsességet adott néki Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki aztán kormányzóvá rendelte őt Egyiptom fölé és a maga egész háza fölé.
11Akkoriban Egyiptom és Kánaán földjén mindenütt éhínség és nagy nyomorúság támadt, úgyhogy atyáink nem találtak ennivalót.
12Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban még van gabona, elküldte oda a mi atyáinkat; ez volt az első odamenetelük;
13a második odaérkezésük alkalmával József megismertette magát testvéreivel, és akkor lett nyilvánvalóvá a fáraó előtt József származása.
14És József elküldött atyjáért Jákobért és magához hívta őt és a rokonságot mind, összesen hetvenöt lelket.
15így ment le Jákob Egyiptomba és ott is halt meg ő és a mi atyáink;
16onnan vitték Szükhembe, és ott helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt Szükhemben ezüst pénzen az Emmor fiaitól.
17Amikor pedig elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, akkorra már Egyiptomban a mi népünk nagyra nőtt és megsokasodott;
18de akkor már más lett a király Egyiptomban, aki semmit sem tudott Józsefről.
19Az a király álnokul bánt a mi népünkkel és kínozta a mi atyáinkat, és arra kényszerítette őket, hogy csecsemőiket tegyék ki, hogy azok ne maradjanak életben.
20Abban az időben született Mózes, aki Istennek tetsző gyermek volt; őt három hónapig atyja házában nevelték,
21amikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette őt, és fölnevelte saját fiaként.
22így aztán Mózest megtanították az egyiptomiaknak minden bölcsességére, és ő nagyon kitűnt mind beszédeivel mind cselekedeteivel.
23Amikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy atyjafiait, az izraelitákat meglátogassa.
24És amikor látta, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak, megvédte azt, és bosszút állt a bántalmazott emberért úgy, hogy megölte az egyiptomit.
25Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik majd, hogy Isten az ő keze által ád nékik szabadulást, de azok nem értették meg.
26A következő napon pedig látta, hogy izraeliták veszekedtek egymással; ki akarta őket békíteni, és azt mondta: Férfiak, atyafiak vagytok; miért bántjátok egymást?
27De az, aki felebarátját bántalmazta, ellökte Mózest magától és azt mondta: Ki tett téged mi fölöttünk úrrá és bíróvá?
28Talán csak nem akarsz engemet is megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit?
29E beszéd miatt Mózes elmenekült, és jövevényként élt Midián földjén; ott két fia született.
30Negyven esztendő elteltével a Szinai-hegy pusztaságában, egy csipkebokor tüzes lángjában angyal jelent meg néki.
31Mózes amikor meglátta, elcsodálkozott azon a jelenségen; de amikor odament, hogy közelebbről megnézze, az Úr így szólt néki:
32Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak és Jákobnak Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni.
33Az Úr pedig azt mondta néki: Vesd le a sarudat, mert szent föld az a hely, amelyen állsz.
34Jól láttam, hogy népem mennyit szenved Egyiptomban, meghallottam sóhajtozásukat, és azért szálltam le, hogy kiszabadítsam őket; most azért jöjj, hogy elküldjelek téged Egyiptomba.
35Ezt a Mózest, akit atyjafiai megtagadtak, amikor azt mondták: Ki tett téged úrrá és bíróvá?, - Isten ezt a Mózest népének vezéréül és szabadi tójául küldte egy angyal által, aki a csipkebokorban jelent meg néki.
36Ez a Mózes vezette ki őket, aki csodákat és égi jeleket tett Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztaságban is negyven esztendeig.
37Ez az a Mózes, aki izráél fiainak azt mondta: Prófétát támaszt majd néktek az Isten a ti atyátok fiai közül, olyant, mint én vagyok. (V. Mózes 18:15)
38Ez a Mózes az, aki (a törvény meghallgatására) egybegyűltekkel ott volt a pusztaságban, ott volt a Szinai-hegyen a vele beszélő angyallal és ott volt a mi atyáinkkal, ő kapta az élő igéket, hogy azokat minékünk átadja.
39De a mi atyáink nem akartak néki engedelmeskedni, hanem eltaszították őt maguktól, és szívvel-lélekkel Egyiptom felé fordultak;
40és így szóltak Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, hogy azok előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kivezetett. (II. Mózes 32:1)
41És azokban a napokban borjúformájú bálványt csináltak, és áldozatot mutattak be annak a bálványnak, és gyönyörködtek kezük alkotásában.
42Isten azonban elfordult tőlük és engedte, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: Izráél háza, vajon mutattatok-é be énnékem véres áldozatokat és más áldozatokat negyven esztendeig a pusztaságban?
43Sőt inkább a Molokh sátorát hordoztátok és Rompha istennek csillagát, a bálványokat, amelyeket azért csináltatok, hogy azokat imádjátok. Azért számkivetlek titeket messze Babülónián túlra. (Ámós 5:25-27)
44Pedig a mi atyáinknak birtokában volt a szentsátor a pusztaságban is, úgy amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy csinálja meg azt ama minta szerint, amelyet látott;
45azt a sátrat a mi atyáink örökségül átvették, Józsuéval be is vitték Kánaánba, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött a mi atyáink színe elől; és az a sátor ott is maradt egészen Dávidnak napjaiig;
46ő kegyelmet talált Isten előtt, és könyörgött, hogy Jákob Istenének hajlékot építhessen.
47Azonban csak Salamon épített Őnéki házat.
48De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja:
49A menny az én királyi székem, a föld pedig lábam zsámolya, milyen házat akartok nékem építeni, mondja az Úr, vagy melyik hely lehet az én nyugodalmam helye?
50Nem az én kezem alkotta-é ezeket mind? (Ésaiás 66:1-2)
51Ti kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint a ti atyáitok.
52A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek.
53Ti, akik a törvényt angyalok által kaptátok, és mégsem tartottátok meg.
54ISTVÁN VÉRTANÚ HALÁLA Amikor a nagytanácsban ezeket hallották, szívükben dühösködtek ellene és fogukat csikorgatták.
55Ő azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta az Isten dicsőségét és azt, hogy Jézus Istennek jobbja felől áll,
56és így szólt: íme, látom a megnyílt eget, és hogy az Ember Fia az Istennek jobbja felől áll.
57Akkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták, és egy akarattal rárohantak,
58majd kiűzték őt a városból és megkövezték. A tanúk pedig felsőruhájukat egy Saul nevű ifjú őrizésére bízták.
59így kövezték meg Istvánt, aki imádkozott, és azt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet.
60Majd térdre esvén, hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nékik ezt a bűnt. És amikor ezt mondta, elaludt.