Bible

1 ISTVÁN BESZÉDE Akkor a főpap azt kérdezte: Csakugyan így van ez? 2 István így felelt: Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassatok meg engem. A dicsőség Istene Meszopotámiában megjelent a mi atyánknak Ábrahámnak, még az ő Khárránban való letelepedése előtt; 3 és így szólt néki: Menj ki a te földedről és a te rokonságod közül, és menj el arra a földre, amelyet mutatok majd néked. 4 Akkor kiment a kháldeusok földjéről, és Khárránban telepedett le. És onnan atyjának halála után Isten kihozta őt erre a földre, amelyen ti most laktok. 5 Itt azonban nem adott néki birtokot, még egy talpalatnyit sem; de azt ígérte, hogy ezt a földet majd néki adja birtokul és az ő utódainak, holott akkor még nem volt néki gyermeke. 6 Isten azt mondta néki: A te magvad mint jövevény él majd valami idegen földön, és ott négyszáz esztendeig szolgaságban tartják: 7 de azt a népet, - mondta Isten, - amelynek szolgálnak, én megítélem, és azután kiszabadulnak majd és nékem szolgálnak ezen a helyen. 8 Azután Isten Ábrahámmal szövetséget kötött, amelynek jele a körülmetélés volt; így aztán, hogy az ő fia Izsák megszületett, azt a nyolcadik napon körülmetélte; ugyanazt tette Izsák Jákobbal, és Jákob a tizenkét pátriárkával. 9 A pátriárkák azonban irigykedtek Józsefre és eladták őt Egyiptomba; de az Isten vele volt, 10 és megszabadította őt minden szorongattatásából, s kedvességet és bölcsességet adott néki Egyiptom királya, a fáraó előtt, aki aztán kormányzóvá rendelte őt Egyiptom fölé és a maga egész háza fölé. 11 Akkoriban Egyiptom és Kánaán földjén mindenütt éhínség és nagy nyomorúság támadt, úgyhogy atyáink nem találtak ennivalót. 12 Amikor Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban még van gabona, elküldte oda a mi atyáinkat; ez volt az első odamenetelük; 13 a második odaérkezésük alkalmával József megismertette magát testvéreivel, és akkor lett nyilvánvalóvá a fáraó előtt József származása. 14 És József elküldött atyjáért Jákobért és magához hívta őt és a rokonságot mind, összesen hetvenöt lelket. 15 így ment le Jákob Egyiptomba és ott is halt meg ő és a mi atyáink; 16 onnan vitték Szükhembe, és ott helyezték el abba a sírba, amelyet Ábrahám vásárolt Szükhemben ezüst pénzen az Emmor fiaitól. 17 Amikor pedig elközelgett az ígéret ideje, amelyet Isten Ábrahámnak ígért, akkorra már Egyiptomban a mi népünk nagyra nőtt és megsokasodott; 18 de akkor már más lett a király Egyiptomban, aki semmit sem tudott Józsefről. 19 Az a király álnokul bánt a mi népünkkel és kínozta a mi atyáinkat, és arra kényszerítette őket, hogy csecsemőiket tegyék ki, hogy azok ne maradjanak életben. 20 Abban az időben született Mózes, aki Istennek tetsző gyermek volt; őt három hónapig atyja házában nevelték, 21 amikor pedig kitették, a fáraó leánya magához vette őt, és fölnevelte saját fiaként. 22 így aztán Mózest megtanították az egyiptomiaknak minden bölcsességére, és ő nagyon kitűnt mind beszédeivel mind cselekedeteivel. 23 Amikor pedig negyvenedik évét betöltötte, arra indította a szíve, hogy atyjafiait, az izraelitákat meglátogassa. 24 És amikor látta, hogy az egyikkel igazságtalanul bántak, megvédte azt, és bosszút állt a bántalmazott emberért úgy, hogy megölte az egyiptomit. 25 Azt gondolta, hogy atyjafiai megértik majd, hogy Isten az ő keze által ád nékik szabadulást, de azok nem értették meg. 26 A következő napon pedig látta, hogy izraeliták veszekedtek egymással; ki akarta őket békíteni, és azt mondta: Férfiak, atyafiak vagytok; miért bántjátok egymást? 27 De az, aki felebarátját bántalmazta, ellökte Mózest magától és azt mondta: Ki tett téged mi fölöttünk úrrá és bíróvá? 28 Talán csak nem akarsz engemet is megölni, mint ahogy tegnap megölted az egyiptomit? 29 E beszéd miatt Mózes elmenekült, és jövevényként élt Midián földjén; ott két fia született. 30 Negyven esztendő elteltével a Szinai-hegy pusztaságában, egy csipkebokor tüzes lángjában angyal jelent meg néki. 31 Mózes amikor meglátta, elcsodálkozott azon a jelenségen; de amikor odament, hogy közelebbről megnézze, az Úr így szólt néki: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak és Jákobnak Istene. Mózes megrémült és nem mert odanézni. 33 Az Úr pedig azt mondta néki: Vesd le a sarudat, mert szent föld az a hely, amelyen állsz. 34 Jól láttam, hogy népem mennyit szenved Egyiptomban, meghallottam sóhajtozásukat, és azért szálltam le, hogy kiszabadítsam őket; most azért jöjj, hogy elküldjelek téged Egyiptomba. 35 Ezt a Mózest, akit atyjafiai megtagadtak, amikor azt mondták: Ki tett téged úrrá és bíróvá?, - Isten ezt a Mózest népének vezéréül és szabadi tójául küldte egy angyal által, aki a csipkebokorban jelent meg néki. 36 Ez a Mózes vezette ki őket, aki csodákat és égi jeleket tett Egyiptom földjén és a Vörös-tengeren és a pusztaságban is negyven esztendeig. 37 Ez az a Mózes, aki izráél fiainak azt mondta: Prófétát támaszt majd néktek az Isten a ti atyátok fiai közül, olyant, mint én vagyok. (V. Mózes 18:15) 38 Ez a Mózes az, aki (a törvény meghallgatására) egybegyűltekkel ott volt a pusztaságban, ott volt a Szinai-hegyen a vele beszélő angyallal és ott volt a mi atyáinkkal, ő kapta az élő igéket, hogy azokat minékünk átadja. 39 De a mi atyáink nem akartak néki engedelmeskedni, hanem eltaszították őt maguktól, és szívvel-lélekkel Egyiptom felé fordultak; 40 és így szóltak Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, hogy azok előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki minket Egyiptom földjéről kivezetett. (II. Mózes 32:1) 41 És azokban a napokban borjúformájú bálványt csináltak, és áldozatot mutattak be annak a bálványnak, és gyönyörködtek kezük alkotásában. 42 Isten azonban elfordult tőlük és engedte, hogy az ég csillagseregét imádják, amint meg van írva a próféták könyvében: Izráél háza, vajon mutattatok-é be énnékem véres áldozatokat és más áldozatokat negyven esztendeig a pusztaságban? 43 Sőt inkább a Molokh sátorát hordoztátok és Rompha istennek csillagát, a bálványokat, amelyeket azért csináltatok, hogy azokat imádjátok. Azért számkivetlek titeket messze Babülónián túlra. (Ámós 5:25-27) 44 Pedig a mi atyáinknak birtokában volt a szentsátor a pusztaságban is, úgy amint parancsolta az, aki azt mondta Mózesnek, hogy csinálja meg azt ama minta szerint, amelyet látott; 45 azt a sátrat a mi atyáink örökségül átvették, Józsuéval be is vitték Kánaánba, amikor elfoglalták a pogányok földjét, akiket Isten kiűzött a mi atyáink színe elől; és az a sátor ott is maradt egészen Dávidnak napjaiig; 46 ő kegyelmet talált Isten előtt, és könyörgött, hogy Jákob Istenének hajlékot építhessen. 47 Azonban csak Salamon épített Őnéki házat. 48 De a Magasságos nem kézzel csinált templomban lakik, amint a próféta mondja: 49 A menny az én királyi székem, a föld pedig lábam zsámolya, milyen házat akartok nékem építeni, mondja az Úr, vagy melyik hely lehet az én nyugodalmam helye? 50 Nem az én kezem alkotta-é ezeket mind? (Ésaiás 66:1-2) 51 Ti kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor ugyanúgy ellene szegültök a Szentléleknek, mint a ti atyáitok. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik előre hirdették annak az Igaznak eljövetelét, akinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek. 53 Ti, akik a törvényt angyalok által kaptátok, és mégsem tartottátok meg. 54 ISTVÁN VÉRTANÚ HALÁLA Amikor a nagytanácsban ezeket hallották, szívükben dühösködtek ellene és fogukat csikorgatták. 55 Ő azonban teljes volt Szentlélekkel, a mennyre függesztette tekintetét, látta az Isten dicsőségét és azt, hogy Jézus Istennek jobbja felől áll, 56 és így szólt: íme, látom a megnyílt eget, és hogy az Ember Fia az Istennek jobbja felől áll. 57 Akkor azok hangosan kiáltoztak, fülüket bedugták, és egy akarattal rárohantak, 58 majd kiűzték őt a városból és megkövezték. A tanúk pedig felsőruhájukat egy Saul nevű ifjú őrizésére bízták. 59 így kövezték meg Istvánt, aki imádkozott, és azt mondta: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet. 60 Majd térdre esvén, hangosan így kiáltott: Uram, ne tulajdonítsd nékik ezt a bűnt. És amikor ezt mondta, elaludt.