1KORNÉLIOSZ SZÁZADOS MEGTÉRÉSE CÉZÁREÁBAN Élt Cézáreában egy Kornéliosz nevű férfiú, aki az itáliai csapatnak egyik századosa volt;
2kegyes és istenfélő ember volt mind az egész házanépével együtt, és sok alamizsnát osztogatott a (zsidó) népnek,
3és szüntelen imádkozott Istenhez; ez az ember a napnak mintegy kilencedik órája körül világosan látta egy látomásban, hogy az Isten angyala bement őhozzá, és azt mondta néki: Kornéliosz!
4Ő rátekintett az angyalra, és rémülten kérdezte: Mi az Uram? Az így felelt néki: A te imádságaid és alamizsnáid emlékeztető áldozatként szálltak Isten elé.
5Most azért küldj férfiakat Joppéba, és hívasd magadhoz azt a bizonyos Simont, akit Péternek hívnak;
6ő egy Simon nevű tímárnál szállt meg, akinek háza a tenger mellett van.
7Amint aztán Kornéliosztól elment az angyal, aki ővele beszélt, Kornéliosz magához hívta két szolgáját és egy kegyes katonát azok közül, akik őt hűségesen szolgálták;
8mindent elmondott nékik, és azután elküldte őket Joppéba.
9Másnap pedig, amikor azok még úton voltak és közeledtek ahhoz a városhoz, Péter úgy déltájban fölment a háztetőre, hogy ott imádkozzék.
10Közben azonban megéhezett és szeretett volna valamit enni; de amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11és látta, hogy az ég megnyílik, és száll-száll alá valami nagy vászon abroszhoz hasonló edényféle, és a négy csücskénél összefogva leereszkedik a földre;
12volt abban az edényben a földnek mindenféle négylábú és csúszó-mászó állata és mindenféle égi madár.
13Majd valami szó hangzott, és azt mondta: Péter, öljed és egyed!
14Péter azonban így felelt: Semmiképpen sem Uram, mert én sohasem ettem semmiféle közönségeset vagy tisztátalant.
15És ismét valami szó hangzott el másodszor is és azt mondta: Amiről Isten úgy nyilatkozott, hogy tiszta, azt te ne mondd közönségesnek.
16Ez három ízben történt így, és azután az edény azonnal felvitetett az égbe.
17Amint Péter magában tűnődött, hogy mit jelent ez a látomás, amelyet látott, íme, a férfiak, akiket Kornéliosz küldött, ott álltak a kapu előtt,
18és kérdezősködtek a Simon háza után, és bekiáltván tudakozódtak, hogy vajon ott szállt-é meg Simon, akit Péternek hívnak.
19És amíg Péter a látomás felől gondolkodott, így szólt hozzá a Lélek: Íme, három férfiú keres téged;
20kelj föl azért, menj le és minden tétovázás nélkül menj el ővelük, mert én küldtem őket.
21Péter tehát lement azokhoz a férfiakhoz, és így szólt nékik: Íme, én vagyok az, akit kerestek; mi járatban vagytok?
22Azok így feleltek: Kornéliosz százados, igaz és istenfélő férfiú, - aki mellett a zsidók mind jó tanúbizonyságot tesznek, - egy szent angyaltól azt az isteni parancsolatot kapta, hogy hívjon tégedet a házába, és hallgassa meg, ami mondanivalód van néki.
23Akkor Péter behívta és vendégül látta őket. Másnap azután fölkelt és elment velük, sőt némelyek a joppéi atyafiak közül is vele mentek.
24így jutottak el másnap Cézáreába. Kornéliosz pedig amíg várta őket, meghívta magához rokonait és jó barátait.
25És amint Péter megérkezett, Kornéliosz elébe ment, lábához borult, és úgy hódolt néki.
26Péter azonban fölemelte és azt mondta: Kelj föl, énmagam is csak ember vagyok.
27És beszélgetésbe eredt vele, s úgy ment be és ott találta a sok egybegyűlt embert.
28És azoknak azt mondta: Ti tudjátok, hogy zsidónak tilos egy pogánnyal társalkodni vagy ahhoz bemenni; de nékem Isten megmutatta, hogy egyetlenegy embert se mondjak közönségesnek vagy tisztátalannak;
29azért el is jöttem ellentmondás nélkül, mert hívtál. Kérdezem tehát, miért hívtatok engem?
30Kornéliosz így felelt: Negyednappal ezelőtt, körülbelül ebben az órában, kilenc órakor imádkoztam a házamban; és íme, egy fényes ruhájú férfiú állt meg előttem,
31és azt mondta: Kornéliosz, a te imádságod meghallgattatott és alamizsnáikodásod az Isten színe előtt emlékezetben van.
32Küldj el azért Joppéba, és hívd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak; ő Simon tímár házában szállt meg, a tengerparton.
33Azonnal elküldtem tehát hozzád, te pedig jól tetted, hogy ide jöttél. Most tehát mi valamennyien az Isten színe előtt vagyunk jelen, hogy meghallgassuk mind azt, aminek elmondását az Úr reád bízta.
34Péter szóra nyitotta száját és azt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató,
35hanem minden nemzetben kedves előtte az, aki Őt féli és az igazságosságot (Isten akaratát) cselekszi.
36Ismeritek az igét, melyet izráél fiainak küldött, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus áltál1, aki mindenkinek Ura.
37Tudjátok azt is, ami Galileától kezdve szerte Júdeában történt ama keresztség után, amelyet János hirdetett;
38tudjátok, hogyan kente fel Isten a názárethi Jézust Szentlélekkel és (hatalommal, és hogy Ő szertejárt, jót tévén és meggyógyítván mindenkit, akit hatalmába kerített az ördög; mert Jézussal vele volt az Isten.
39És mi tanúi vagyunk mind annak, amit Ő mind a zsidók tartományában mind Jeruzsálemben cselekedett.
40Őt ugyan keresztfára feszítvén megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta, és lehetővé tette azt, hogy nyilván megjelenjék,
41de nem az egész népnek, hanem az Istentől előre kiválasztott tanúknak, minékünk, akik Ővele együtt ettünk és ittunk az után, hogy feltámadt a halálból;
42Ő megparancsolta nékünk, hogy azt prédikáljuk a népnek, és arról tegyünk tanúbizonyságot, hogy Ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
43Őróla a próféták mind tanúbizonyságot tesznek, hogy az Ő neve által bűneinek bocsánatában részesül mindenki, aki hisz Őbenne.
44Amikor Péter ezeket a szavakat mondta, a Szentlélek leszállt mind azokra, akik hallgatták az igét.
45A zsidóságból való hívek (zsidókeresztyének) pedig, akik Péterrel együtt érkeztek, csak álmélkodtak, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka;
46hallották ugyanis, hogy azok ismeretlen nyelveken beszélnek és magasztalják az Istent. Akkor Péter így szólt:
47Ugyan ki tilthatná el ezektől a keresztvizet, hogy megkeresztelkedjenek, holott éppen úgy vették a Szentlelket, mint mi?
48És megparancsolta, hogy Jézus Krisztus nevében kereszteltessenek meg. Akkor kérték, hogy néhány napig maradjon náluk.