1PÉTER IGAZOLJA MAGÁT A JERUZSÁLEMIEK ELŐTT Az apostolok és a Júdeában élő atyafiak meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2Amikor azután Péter felment Jeruzsálembe, a zsidó származású atyafiak vitatkoztak vele, és kérdőre vonták,
3mondván: Körülmetéletlen emberek házába mentél be és velük együtt ettél.
4Péter akkor sorjában elmondta nékik a történteket:
5Én Joppé városában imádkoztam, amikor révületben egy látomást láttam: Valami nagy abroszhoz hasonló, alászálló edényfélét, amely négy csücskénél összefogva ereszkedett le az égből, és hozzám közel ért le.
6Amikor jól megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7Majd szót is hallottam, amely azt mondta nékem: Péter, kelj föl, öljed és egyed!
8Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem Uram, mert közönséges vagy tisztátalan soha nem került az én számba.
9De valami égi hang másodszor is szólt nékem ekképpen: Amiről Isten úgy nyilatkozott, hogy tiszta, azt te ne mondd tisztátalannak.
10Ez háromszor történt, azután mind visszaszállt az égbe.
11És ímé, máris három férfiú állt meg a ház előtt, amelyben megszálltam; Cézáreából küldték őket hozzám.
12A Szentlélek pedig azt mondta nékem, hogy tétovázás nélkül menjek el velük. Elkísért engem ez az ittlévő hat atyafi is, akikkel együtt bementünk Kornéliosznak a házába.
13Ő aztán elmondta nékünk, hogyan látta, amint az ő házában az angyal megállt és azt mondta néki: Küldj el Joppéba és hívd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak;
14ő olyan tanítást közöl veled, amely által üdvözülsz mind te mind a te házadnépe.
15Amikor aztán elkezdtem az igét hirdetni, leszállt reájuk a Szentlélek, amint kezdetben mireánk is.
16Akkor megemlékeztem az Úr szaváról, amint Ő mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nékik, mint minékünk, akik az Úr Jézusban hívőkké lettünk, - ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volna?
18Amikor ezeket hallották, megnyugodtak és dicsőítették az Istent, és azt mondták: Eszerint tehát az Isten a pogányoknak is megadta az örökéletre segítő megtérést.
19AZ EVANGÉLIUM ELJUT ÁNTIOKHIÁIG Azok (a hívők) pedig, akik az István halála után támadt üldözés miatt szétszóródtak, eljutottak Phoinikéig, Küproszig és Ántiokhiáig, de senkinek sem hirdették az igét, csak a zsidóknak.
20Volt azonban köztük néhány küproszi és kürénéi férfiú, akik amikor Ántiokhiába elmentek, a görögöket is tanították, és hirdették nékik az Úr Jézusról szóló evangéliomot.
21És az Úr keze velük volt, úgy hogy nagy sokaság hívővé lett, és megtért az Úrhoz.
22Aztán eljutott felőlük a hír a jeruzsálemi eklézsia fülébe, és elküldték Barnabást Ántiokhiába;
23amikor ő odaérkezett és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette valamennyiüket, hogy állhatatos szívvel maradjanak hűek az Úrhoz;
24mert derék ember volt, s hittel és Szentlélekkel teljes. És nagy sokaság lett az Úr követőjévé.
25Akkor Barnabás elment Társzoszba, hogy fölkeresse Sault; és amikor rátalált, vele együtt visszatért Ántiokhiába.
26Így történt, hogy ők egy esztendeig ott tartózkodtak az eklézsiában, és nagy sokaságot tanítottak; és a tanítványokat Ántiokhiában nevezték először keresztyéneknek.
27Azon idő tájban Jeruzsálemből próféták mentek Ántiokhiába;
28egyik azok közül, egy Ágábosz nevű előállt, és a Szentlélek által megjövendölte, hogy a földkerekségen mindenütt nagy éhínség lesz; és az meg is lett Klaudiosz császár idejében.
29A tanítványok tehát elhatározták, hogy aszerint, amint köztük kinek-kinek módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó atyafiaknak;
30meg is tették, és amit gyűjtöttek, azt Barnabás és Saul által eljuttatták (Jeruzsálembe) a presbiterekhez.