Acts 11
1 PÉTER IGAZOLJA MAGÁT A JERUZSÁLEMIEK ELŐTT Az apostolok és a Júdeában élő atyafiak meghallották, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.
2 Amikor azután Péter felment Jeruzsálembe, a zsidó származású atyafiak vitatkoztak vele, és kérdőre vonták,
3 mondván: Körülmetéletlen emberek házába mentél be és velük együtt ettél.
4 Péter akkor sorjában elmondta nékik a történteket:
5 Én Joppé városában imádkoztam, amikor révületben egy látomást láttam: Valami nagy abroszhoz hasonló, alászálló edényfélét, amely négy csücskénél összefogva ereszkedett le az égből, és hozzám közel ért le.
6 Amikor jól megnéztem, láttam abban a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Majd szót is hallottam, amely azt mondta nékem: Péter, kelj föl, öljed és egyed!
8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem Uram, mert közönséges vagy tisztátalan soha nem került az én számba.
9 De valami égi hang másodszor is szólt nékem ekképpen: Amiről Isten úgy nyilatkozott, hogy tiszta, azt te ne mondd tisztátalannak.
10 Ez háromszor történt, azután mind visszaszállt az égbe.
11 És ímé, máris három férfiú állt meg a ház előtt, amelyben megszálltam; Cézáreából küldték őket hozzám.
12 A Szentlélek pedig azt mondta nékem, hogy tétovázás nélkül menjek el velük. Elkísért engem ez az ittlévő hat atyafi is, akikkel együtt bementünk Kornéliosznak a házába.
13 Ő aztán elmondta nékünk, hogyan látta, amint az ő házában az angyal megállt és azt mondta néki: Küldj el Joppéba és hívd magadhoz Simont, akit Péternek hívnak;
14 ő olyan tanítást közöl veled, amely által üdvözülsz mind te mind a te házadnépe.
15 Amikor aztán elkezdtem az igét hirdetni, leszállt reájuk a Szentlélek, amint kezdetben mireánk is.
16 Akkor megemlékeztem az Úr szaváról, amint Ő mondta: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
17 Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nékik, mint minékünk, akik az Úr Jézusban hívőkké lettünk, - ki vagyok én, hogy az Istent ebben megakadályozhattam volna?
18 Amikor ezeket hallották, megnyugodtak és dicsőítették az Istent, és azt mondták: Eszerint tehát az Isten a pogányoknak is megadta az örökéletre segítő megtérést.
19 AZ EVANGÉLIUM ELJUT ÁNTIOKHIÁIG Azok (a hívők) pedig, akik az István halála után támadt üldözés miatt szétszóródtak, eljutottak Phoinikéig, Küproszig és Ántiokhiáig, de senkinek sem hirdették az igét, csak a zsidóknak.
20 Volt azonban köztük néhány küproszi és kürénéi férfiú, akik amikor Ántiokhiába elmentek, a görögöket is tanították, és hirdették nékik az Úr Jézusról szóló evangéliomot.
21 És az Úr keze velük volt, úgy hogy nagy sokaság hívővé lett, és megtért az Úrhoz.
22 Aztán eljutott felőlük a hír a jeruzsálemi eklézsia fülébe, és elküldték Barnabást Ántiokhiába;
23 amikor ő odaérkezett és látta az Isten kegyelmét, örvendezett és intette valamennyiüket, hogy állhatatos szívvel maradjanak hűek az Úrhoz;
24 mert derék ember volt, s hittel és Szentlélekkel teljes. És nagy sokaság lett az Úr követőjévé.
25 Akkor Barnabás elment Társzoszba, hogy fölkeresse Sault; és amikor rátalált, vele együtt visszatért Ántiokhiába.
26 Így történt, hogy ők egy esztendeig ott tartózkodtak az eklézsiában, és nagy sokaságot tanítottak; és a tanítványokat Ántiokhiában nevezték először keresztyéneknek.
27 Azon idő tájban Jeruzsálemből próféták mentek Ántiokhiába;
28 egyik azok közül, egy Ágábosz nevű előállt, és a Szentlélek által megjövendölte, hogy a földkerekségen mindenütt nagy éhínség lesz; és az meg is lett Klaudiosz császár idejében.
29 A tanítványok tehát elhatározták, hogy aszerint, amint köztük kinek-kinek módjában áll, küldenek valami segítséget a Júdeában lakó atyafiaknak;
30 meg is tették, és amit gyűjtöttek, azt Barnabás és Saul által eljuttatták (Jeruzsálembe) a presbiterekhez.