1PÉTER ÉS JÁNOS A ZSIDÓ NAGYTANÁCS ELŐTT Péter és János még beszélt a néphez, amikor hozzájuk léptek a papok és a templomőrség parancsnoka meg a szadduceusok.
2Ezek bosszankodtak amiatt, hogy a népet tanítják, és a Jézusról (és az Ő feltámadásáról) szóló beszédükkel a halálból való feltámadást hirdetik.
3Azért elfogták őket és másnapig fogságba vetették; mert már este volt.
4Azonban azok közül, akik hallgatták az igét, sokan hívőkké lettek, és az ilyen férfiak száma mintegy ötezer lett.
5Másnap aztán Jeruzsálemben összegyűltek a zsidók főemberei, vénei és írástudói,
6meg Annász a főpap és Kajaphász és János meg Sándor s mindnyájan, akik a főpapi családból valók voltak;
7és amikor Pétert és Jánost középre állították, így tudakozódtak tőlük: Micsoda erővel, vagy micsoda név által cselekedtétek ti ezt?
8Akkor Péter Szentlélekkel telve így felelt nékik: Ti, főemberei a népnek és ti vének,
9ha minket e mai napon egy beteg emberen segítő jótétemény miatt vallattok, hogy mi által gyógyult az meg,
10tudjátok meg ti mindnyájan és izráél egész népe, hogy a názárethi Jézus Krisztus neve által, akit ti keresztre feszítettetek, de akit Isten feltámasztott a halálból; Őáltala áll tielőttetek ez az ember egészségesen.
11Ez a Jézus az a kő, amelyet ti, az építők megvetettetek és elvetettetek, amely azonban mégis szegletkővé lett.
12És senki más által nem üdvözülhetünk; mert az embereknek nem adatott az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.
13Amikor a nagytanács tagjai látták Péternek és Jánosnak a beszédben való bátorságát, és mivel úgy vélték, hogy iskolai képzettség nélkül valók és az írást nem ismerő emberek, csak csodálkoztak; rájuk is ösmertek, hogy Jézus tanítványai voltak;
14de rátekintvén a velük együtt ott álló meggyógyult emberre, semmit sem tudtak ellenük szólni.
15Megparancsolták hát nékik, hogy menjenek ki a nagytanács gyűléséből, és maguk közt így tanácskoztak:
16Mit cselekedjünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy általuk nyilvánvaló csoda történt, azt Jeruzsálemnek valamennyi lakosa tudja, és mi sem tagadhatjuk;
17de hogy a nép közt ne terjedjen tovább a híre, fenyegessük meg őket, hogy többé egy embernek se beszéljenek a Jézus nevének említésével.
18Beszólították hát őket, és megparancsolták nékik, hogy egyáltalában ne beszéljenek és hogy ne tanítsanak a Jézus nevének említésével.
19Péter és János azonban azt felelték nékik: Vajon helyes-é az Isten színe előtt, hogy inkább tinéktek engedelmeskedjünk, mint Istennek, - ítéljétek meg timagatok.
20Mi nem tehetjük, hogy ne beszéljünk azokról, amiket láttunk és hallottunk.
21Akkor a nagytanács ismét megfenyegette, majd elbocsátotta őket, mert nem találtak semmi útat-módot, hogy miként büntessék meg őket; - a nép miatt cselekedtek így, mert mindenki dicsőítette Istent azért, ami történt;
22ugyanis negyvenévesnél idősebb volt az az ember, akivel a gyógyításnak az a csodája történt.
23AZ EKLÉZSIA IMÁDKOZIK Péter és János amikor szabadon bocsátották őket, elmentek az övéikhez és elbeszélték mind. azt, amit a főpapok és a. vének mondtak nékik.
24Amikor az atyafiak azt meghallották, egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat, és így szóltak: Urunk, te teremtetted az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van;
25te mondtad a Szentlélek által, Dávidnak a te szolgádnak szájával: Miért őrjöngtek a pogányok, és gondoltak hiábavalóságokat a népek?
26Fölkeltek a föld királyai és a fejedelmek összegyűltek az Úr ellen és az Ő Krisztusa ellen. (Zsoltár 2:1-2)
27Mert valóban összegyűltek ebben a városban Héródész Ántipász és Poncius Pilátus a pogányokkal és izráél népével együtt, - a te szent Fiad a Jézus ellen, akit te Messiásul fölkentél, -
28hogy véghezvigyék mind azt, amiről a te kezed és. tanácsod már annak előtte elvégezte, hogy megtörténjék.
29Most azért Urunk, lásd meg az ő fenyegetéseiket, a te szolgáidnak pedig add meg, hogy teljes bátorsággal hirdessék a te igédet,.
30és nyújtsd ki kezedet gyógyításra, hogy égi jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak Jézusnak neve által.
31És azután, hogy könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összegyűltek, és megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátorsággal hirdették.
32A HÍVŐKNEK MINDENÜK KÖZÖS VOLT A hívők sokaságának pedig szíve és lelke egy volt, és a maga vagyonából senki semmit nem mondott a magáénak, hanem mindenük közös volt.
33És az apostolok nagy erővel tanúbizonyságot tettek az Úr Jézus feltámadásáról, és a nép nagyon kedvelte őket,
34mert egy szűkölködő sem volt köztük; ugyanis mindazok, akiknek szántóföldjük és házuk volt, azt eladták, és az eladottak árát elvitték,
35és letették az apostolok lába elé; azok azután elosztották, kinek-kinek aszerint, amint segítségre szorult.
36József is, - akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami megmagyarázva azt jelenti: Vigasztalás fia, - egy küproszi származású levita,
37mivel volt egy mezeje, azt eladta, a pénzt elvitte és letette az apostolok lába elé.