1A SÁNTA MEGGYÓGYÍTÁSA; PÉTER MÁSODIK BESZÉDE Péter és János egyszer fölmentek a templomba az imádkozás idején, éspedig kilenc órakor (d. ti. 3 órakor).
2Az emberek éppen akkor vittek oda egy férfiút, aki születésétől fogva sánta volt; azt naponta oda szokták vinni a templomnak ahhoz a kapujához, amelyet szép kapunak neveznek, hogy a templomba menőktől alamizsnát kéregessen;
3amikor az meglátta, hogy Péter és János, a templomba szándékozik menni, alamizsnát kért tőlük.
4Akkor Péter reátekintett Jánossal együtt, és így szólt: Nézz mireánk!
5Az figyelmesen rájuk nézett, mert azt remélte, hogy valamit kap tőlük.
6Péter azonban azt mondta: Ezüstöm és aranyom nincsen nékem, hanem azt adom néked, amim van: a názárethi Jézus Krisztus nevében, - járj!
7És jobb kezénél fogva fölemelte őt, és azonnal megerősödött annak a lába és a bokája;
8felugrott, talpra állt és járt, és bement velük a templomba, járkált, ugrándozott és dicsőítette az Istent;
9és mindenki látta, hogy ő jár-kel és dicsőíti az Istent;
10és amikor fölismerték, hogy ő volt az, aki a templom szép kapuja mellett ült és ott alamizsnát kéregetett, csodálkoztak és meghökkentek azon, ami ővele történt.
11Amikor pedig ő állhatatosan Péter és János mellett maradt, a csodálkozó nép mind hozzájuk tódult abba az oszlopcsarnokba, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek.
12Amikor Péter azt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak, miért csodálkoztok ezen a dolgon, vagy miért tekintetek úgy mireánk, mintha mi a saját erőnkkel vagy kegyességünkkel míveltük volna azt, hogy ez az ember járjon?
13Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene, a mi atyáinknak Istene megdicsőítette az Ő szolgáját Jézust, akit ti elárultatok és megtagadtatok Pilátus előtt, jóllehet ő elhatározta, hogy szabadon bocsátja;
14ti azonban azt a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kívántátok, hogy Pilátus a ti kedvetekért egy gyilkos embert bocsásson szabadon,
15azt pedig, aki minket az életre vezérelt, megöltétek; de Isten feltámasztotta Őt a halálból; és annak mi tanúbizonyságtevői vagyunk.
16És mivel mi hiszünk az Ő nevében, az Ő neve meggyógyította ezt az embert, akit láttok és ismertek, és ez a Jézusban bízó hit visszaadta néki teljes épségét mindnyájatok szeme láttára.
17És most atyámfiai, tudom, hogy ti tudatlanságból cselekedtetek, miként vezetőitek is;
18Isten azonban így teljesítette be mind azt, amit már régen hirdetett minden próféta szája által, hogy az Ő Krisztusának szenvednie kell.
19Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek;
20és így eljöjjenek az Úrtól az enyhülés napjai, és elküldje Jézust, akit Krisztusul (Messiásul) rendelt tinéktek;
21Őt ugyan az égnek kell befogadnia mindaddig, amíg minden újjá teremtetik, amiről szólt az Isten ősidőktől fogva az Ő szent prófétáinak szája által.
22Mert Mózes azt mondta: Az Úr a ti Istenetek prófétát támaszt néktek a ti atyátokfiai közül, olyant mint én vagyok; Őreá hallgassatok mindenben, amit csak mond tinéktek.
23Azonban minden lélek, aki nem hallgat arra a prófétára, ki fog irtatni a nép közül. (V. Mózes 18:15.:9)
24A próféták is Sámueltől és a következőktől fogva valamennyien, akik csak szóltak, ezeknek a napoknak elérkezését hirdették.
25Ti a prófétáknak fiai vagytok, és örökösei annak a szövetségnek, amelyet Isten a mi atyáinkkal kötött, amikor így szólt Ábrahámnak: A te magod (utódod) által megáldatnak mindnyájan a föld népei. (I. Mózes 22:18)
26Mindenekelőtt néktek támasztotta tehát Isten az Ő szolgáját és néktek küldte Őt, hogy megáldjon titeket azáltal, hogy mindegyikőtöket megtérítsen a ti gonoszságaitokból.