1A PÜNKÖSD Amikor a pünkösd napja elérkezett, mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen;
2akkor az égből hirtelen valami zúgás támadt, olyan, mint az erős szélzúgás, és teljesen betöltötte a házat, ahol tartózkodtak;
3azután tűzhöz hasonló nyelvek jelentek meg nékik, és szétoszolva, mindegyikük felett megállt egy-egy tűznyelv;
4akkor mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és más nyelveken kezdtek beszélni, úgy amint a Lélek adta nékik szólniók.
5Éppen abban az időben Jeruzsálemben kegyes zsidó emberek tartózkodtak, akik az ég alatt élő minden nép köréből érkeztek oda;
6és amikor az a zúgás hallatszott, a sokaság egy-besereglett és meghökkent, mert ki-ki a maga nyelvén hallotta az apostolokat beszélni.
7Megijedtek és csodálkoztak és azt mondták: Nemde, ezek mindnyájan galileaiak, akik itt beszélnek,
8mégis hogyan halljuk őket ki-ki közülünk a saját anyanyelvén?
9Párthusok és médek, elámiták és akik Meszopotámiában lakunk, Júdeában és Kappadokiában, Pontoszban és Ázsiában,
10Phrügiában és Pamphiliában, Egyiptomban és a Küréné melletti Libüé tartományában, és a római jövevények, mind zsidók mind proszélüták,
11krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélik az Istennek nagy tetteit.
12Mindnyájan megijedtek és tanácstalanok voltak, és azt kérdezte egyik a másiktól: Vajon mit jelenthet ez?
13Némelyek pedig csúfolódtak és azt mondták, hogy az apostolok édes. bortól részegedtek meg.
14PÉTER ELSŐ BESZÉDE Péter azonban előállt a tizeneggyel, és emelt hangon így beszélt nékik: Júdeai férfiak és ti valamennyien, akik most Jeruzsálemben tartózkodtok, vegyétek tudomásul és hallgassátok meg az én szavaimat.
15Nem részegek ezek, amint ti gondoljátok, hiszen a napnak csak harmadik órája van (azaz d. e. 9 óra),
16hanem az teljesedik be most, amit Jóél próféta mondott:
17A végső napokban az történik majd, - mondja az Isten, - hogy kitöltök az én Lelkemből mindenkire, és a ti fiaitok és leányaitok prófétálnak, és ifjaitok látomásokat látnak, és véneitek álmokat álmodnak;
18sőt az én szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltöm azokban a napokban az én Lelkemet, és prófétálnak.
19És csodákat teszek fenn az égben, és égi jeleket lenn a földön, vért, tüzet és füstfellegeket.
20A nap sötétséggé változik és a hold vérré, még az Úr ama nagy és dicső napjának elérkezése előtt.
21Azonban mindenki, aki segítségül hívja majd az Úr nevét, (az Isten országa számára) megtartatik. (Jóel 3:1-5)
22Izraelita férfiak, halljátok meg ezt a beszédet: A názárethi Jézust, egy férfiút, akit maga az Isten igazolt tielőttetek hatalmas cselekedetek, csodatételek és égi jelek által, amelyeket az Isten Őáltala cselekedett tiköztetek, - amint magatok tudjátok, -
23azt a férfiút, - aki Istennek elhatározott rendelésével és előrelátó bölcsességével jutott kezetekre, - az istentelen pogányok kezével keresztre szegezvén, megöltétek;
24de az Isten feltámasztotta Őt, és megszabadította a halál fájdalmaitól, mert nem volt lehetséges, hogy hatalmában tartsa Őt a halál.
25Mert Dávid azt mondja Őróla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert Ő nékem jobb kezem felől van, hogy ne ingadozzam.
26Ezért örvendezett az én szívem, és ujjongott az én nyelvem, ezenfelül halandó testem is reménységben nyugszik majd.
27mert nem hagyod az én lelkemet a halottak országában, és nem fogod engedni, hogy a te szented rothadást lásson.
28Megismertetted velem az életre vezető utakat, örömmel töltesz be majd engemet a te orcád előtt. (Zsoltár 16:8-11)
29Férfiak, atyámfiai, hadd beszéljek néktek teljesen nyíltan Dávid pátriárkáról: Ő meghalt és eltemették, és sírhelye mind e mai napig megvan minálunk.
30Mivel ő próféta volt és tudta, hogy néki esküvel ígérte meg Isten, hogy az ő ágyékának gyümölcséből ültet majd valakit az ő királyi székébe, -
31Dávid mivel ezt előre látta, szólt a Krisztus feltámadásáról. Mert Ő sem a halottak országában nem hagyatott, sem teste rothadást nem látott.
32Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, és ennek mi mindnyájan tanúbizonyságtevői vagyunk;
33Ő tehát Istennek jobbja által felmagasztaltatott, és a néki megígért Szentlelket az Atyától megkapta, és kitöltötte azt, amint ti most látjátok is, halljátok is.
34Mert nem Dávid ment föl a mennybe, hiszen ő maga mondja: Szólt az Úr (az Isten) az én Uramnak (Krisztusnak): Ülj az én jobb kezem felől,
35amíg ellenségeidet zsámolyul lábad alá vetem. (Zsoltár 110:1)
36Tudja meg tehát teljes bizonyossággal izráélnek egész háza, hogy azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Isten Úrrá és Krisztussá tette.
37AZ ELSŐ KERESZTYÉN EKLÉZSIA Amikor ezeket hallották, szívükben gyötrő fájdalmat éreztek és így szóltak Péternek és a többi apostolnak: Mit cselekedjünk férfiak, atyámfiai?
38Péter azt felelte nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien a Jézus Krisztus nevének segítségül hívásával, hogy bűneitek bocsánatában részesüljetek, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
39Mert néktek szól az ígéret és a ti gyermekeiteknek és mind a távollévőknek, akiket csak magához hív majd az Úr, a mi Istenünk.
40Sok más beszéddel is tanúbizonyságot tett, és így buzdította őket: Mentsétek meg magatokat e gonosz nemzedéket sújtó büntetéstől.
41Akik néki szót fogadtak, megkeresztelkedtek; és azon a napon mintegy háromezer lélekkel szaporodott a számuk.
42És buzgón szorgalmatoskodtak az apostolok tanításának tanulásában, a testvéri közösség ápolásában, a kenyér megtörésében és az együttes imádkozásban.
43És minden (nem keresztyén) lélekben félelem támadt, mert az apostolok sok csodát és égi jelet tettek.
44Mind azok pedig, akik hívőkké lettek, együtt éltek ugyanazon a helyen, és mindenük közös volt;
45vagyonukat és birtokukat eladogatták, és az árát szétosztották mindenkinek aszerint, amint arra kinek-kinek szüksége volt.
46És naponként egy szívvel-lélekkel megjelentek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, s örömmel és hálás szívvel részesültek az eledelben,
47és dicsőítették az Istent, és a nép előtt mindenütt kedvességet találtak. Az Úr pedig napról-napra növelte az üdvösségre rendeltek számát.