Acts 1
1 KRISZTUS MENNYBEMENETELE Az első könyvemben, Theophilosz, megírtam mind azt, amit Jézus cselekedett és tanított kezdettől fogva
2 addig a napig, amelyen fölvitetett a mennybe. Előbb azonban a Szentlélek által parancsolatokat adott az apostoloknak, akiket magának kiválasztott.
3 Azoknak az Ő szenvedése után sok jel által be is bizonyította, hogy Ő él, mert negyven napig (többször) megjelent nékik, és tanította őket az Isten országára tartozó dolgokra.
4 És egyszer, amikor így együtt volt velük, meghagyta nékik, hogy (egyelőre) ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg ott az Atya ígéretét, amelyet - úgymond - éntőlem hallottatok;
5 azt, hogy: János vízzel keresztelt, ti azonban nemsokára ezek után a napok után Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni.
6 Amikor aztán ismét összegyűltek, kérdezgették Őt: Uram, mostanában állítod vissza izráélnek a királyságot?
7 Jézus így felelt nékik: Nem a ti dolgotok, hogy megtudjátok az időt vagy órát, amelyet az Atya a maga akarata szerint rendelt el,
8 hanem amikor a Szentlélek leszáll tireátok, megerősödtök és tanúbizonyságot tesztek majd rólam Jeruzsálemben, és mindenütt Júdeában és Samáriában, és a föld végső határáig. (ACs 9:31)
9 Amikor ezeket mondta, szemük láttára fölemeltetett; és egy felhő fogta be Őt szemük elől.
10 És amikor tekintetük a mennybe menő Jézusra szegeződött, íme, két fehér ruhás férfiú állt meg mellettük,
11 azok meg is szólaltak: Galileai férfiak, miért álltok itt és néztek a mennybe? Ez a Jézus, aki titőletek fölvitetett a mennybe (egyszer ismét) úgy jön majd el, amint Őt a mennybe fölmenni láttátok.
12 Akkor az Olajfák-hegyéről visszatértek Jeruzsálembe; az a hegy Jeruzsálem mellett van egy szombatnapi járóföldre (egy kilométerre).
13 És amikor bementek a városba, fölmentek abba a felső szobába, ahol szállva voltak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab az Alpháiosz fia és Simon a zélóta (vakbuzgó politikus), és Júdás a Jakab fia.
14 Ezek valamennyien egy szívvel-lélekkel együtt voltak, és buzgón szorgalmatoskodtak az imádkozásban az asszonyokkal és Máriával a Jézus anyjával és Jézus testvéreivel.
15 MÁTYÁS AZ APOSTOLOK KÖZÉ SOROLTATIK Azokban a napokban Péter felállt az atyafiak közt, - mintegy százhúsz főnyi sokaság volt akkor ott együtt, - és ezt mondta:
16 Férfiak, atyámfiai, be kellett teljesednie az Írásban foglalt jövendölésnek, amelyet a Szentlélek Dávid szája által mondott Júdás felől, aki vezetőjük lett azoknak, akik Jézust elfogták;
17 Júdás közénk számláltatott, és részese volt ennek a mi (apostoli) szolgálatunknak.
18 Ez a Júdás gaztettének bérén egy telket szerzett magának és ott fejjel lefelé alázuhant, és teste középen szétszakadt, és minden belső része kifordult.
19 Ez tudomására jutott Jeruzsálem minden lakosának, úgyhogy azt a telket a maguk nyelvén Akeldámának, azaz Vérmezőnek nevezték el.
20 Ugyanis meg van írva a Zsoltárok Könyvében: Legyen az ő lakóhelye pusztaság, és senki se lakjék abban; és: Az ő tisztségét más kapja meg. (Zsoltár 69:26; 109:8)
21 Tehát azok közül a férfiak közül, akik mindig velünk voltak, amíg az Úr Jézus köztünk járt, -
22 azaz János keresztségétől (Jézusnak János által való megkeresztelésétől) kezdve addig a napig, amelyen Ő felvitetett tőlünk - kell, hogy azok közül a férfiak közül egy velünk együtt Jézus feltámadásának tanúbizonyságtevője legyen.
23 Ki is választottak kettőt: Józsefet, akit Bárszabbásznak hívtak, akinek mellékneve Jusztosz volt, és Mátyást.
24 És így imádkoztak: Te Uram, aki mindenkinek szívét ismered, mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki magadnak,
25 hogy megkapja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy a maga kárhozatos helyére jusson.
26 Sorsot vetettek azért reájuk, és a sors Mátyásra esett, és így ő soroltatott a tizenegy apostolhoz.