1JÉZUS MEGJELENIK A TIBÉRIÁSZ-TAVÁNÁL Jézus ezek után ismét megjelent a tanítványoknak a Tibériász-tavánál, mégpedig így:
2Együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek is hívtak, és a galileai Kánából való Náthánáél és Zebedeus fiai és más kettő a tanítványok közül.
3Simon Péter így szólt nékik: Elmegyek halászni. Azok azt mondták néki: Mi is elmegyünk veled. El is mentek és hajóra szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4Hajnalodott már, amikor Jézus megállt ott a parton; a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az, aki ott áll.
5Jézus azért azt mondta nékik: Fiaim, nem fogtatok halat? Azok így feleltek néki: Nem.
6Akkor azt mondta nékik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és majd fogtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a tömérdek hal miatt.
7Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett így szólt Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter amikor meghallotta, hogy az Úr van ott, magára kapta felsőruháját, - mert nekivetkőzött a munkának, - és beugrott a vízbe.
8A többi tanítvány pedig a hajón ment, - ugyanis nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz ölnyire, - és húzták maguk után a halakkal telt hálót.
9Amikor aztán a partra léptek, látták, hogy ott parázs van és azon hal és mellette kenyér.
10Jézus így szólt nékik: Hozzatok a halakból, amelyeket most fogtatok.
11Simon Péter a hajóba lépett, partra vonta a hálót; az tele volt nagy halakkal; százötvenhárom volt; és bár ennyi volt, nem szakadt el a háló.
12Jézus azt mondta nékik: Jertek, egyetek. A tanítványok közül azonban senki sem merte Őt megkérdezni: Ki vagy te? Mert tudták, hogy az Úr az.
13Jézus hát odalépett, kezébe vette a kenyeret és adta nékik, hasonlóképpen a halat is.
14Jézus a halálból való feltámadása után ezúttal már harmadszor jelent meg tanítványainak.
15JÉZUS SZAVA PÉTERHEZ; JÖVENDÖLÉS PÉTER ÉS JÁNOS FELÖL Mikor aztán ettek, Jézus így szólt Simon Péternek: Simon, János fia, te jobban szeretsz-é engemet, mint ezek? Péter azt felelte néki: Igenis Uram, Te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus azt mondta néki: Legeltesd az én bárányaimat.
16Majd másodszor kérdezte: Simon, János fia, szeretsz-é engemet? Ő így felelt néki: Igenis Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus azt mondta néki: Őrizd az én juhaimat.
17Harmadszor is kérdezte: Simon, János fia, szeretsz-é engemet? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-é engemet? És így felelt néki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged; akkor Jézus azt mondta néki: Legeltesd az én juhaimat.
18Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezted magadat és odamentél, ahová akartál; amikor pedig megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez fel téged, és oda fog vezetni, ahová nem akarod.
19Ezt pedig azért mondta, hogy ezzel értésére adja azt, hogy milyen halállal dicsőíti majd Istent. És amint ezt mondta, így szólt néki: Kövess engemet.
20Akkor Péter megfordult, és látta, hogy ővelük megy az a tanítvány, akit Jézus szeretett; az a tanítvány volt az, aki amaz emlékezetes vacsorán Jézus kebelére hajolt és kérdezte: Uram, ki az, aki elárul téged?
21Amint Péter meglátta azt a tanítványt, azt mondta Jézusnak: Uram, hát ezzel mi történik majd?
22Jézus így felelt néki: Ha azt akarom, hogy ő életben maradjon, amíg eljövök, mi gondod arra? Te kövess engem.
23Így terjedt el az atyafiak közt a hír, hogy az a tanítvány nem hal meg; pedig Jézus nem azt mondta róla, hogy nem hal meg, hanem csak azt mondta: Ha azt akarom, hogy ő életben maradjon, amíg eljövök, mi gondod arra?
24TANÚBIZONYSÁGTÉTEL ÉS ZÁRÓSZÓ Ez az a tanítvány, aki tanúbizonyságot tesz ezekről, és aki ezeket megírta; és mi tudjuk, hogy az ő tanúbizonyságtétele igaz.
25Sok más is van még, amit Jézus cselekedett, és ha azokat egyiket a másik után megírnák, azt gondolom, hogy a (nagy) világ sem tudná befogadni az úgy megírt könyveket.