Acts 5
1 ÁNÁNIÁSZ ÉS SZÁFIRA Egy bizonyos Ánániász nevű ember pedig feleségével Száfirával egyetértve eladta birtokát;
2 és a birtok árából feleségének tudtával valamennyit félretett, és csak egy bizonyos részét vitte el és tette le az apostolok lába elé.
3 Péter azonban így szólt: Ánániász, a Sátán miért kerítette hatalmába a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket, és a szántóföld árából valamennyit félretégy?
4 Nemde, ha nem adod el, tiéd maradt volna, és ha eladtad, nem a te hatalmadban volt-é az ára? Mi indította lelkedet erre a cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5 Amikor Ánániász ezeket a szavakat meghallotta, holtan rogyott össze; és nagy félelem támadt mind azokban, akik ezt hallották.
6 Az ifjabb emberek pedig fölkeltek, a holttestet kendőbe takarták, kivitték és eltemették.
7 Történt pedig, hogy mintegy három óra múltával a felesége, mit sem tudván a történtekről, bement.
8 Péter azonnal így szólt néki: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok el a szántóföldet? Ő pedig azt felelte: Úgy van, ennyiért.
9 Péter így szólt néki: Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? íme, az ajtó előtt állnak azok, akik a te férjedet eltemették, és tégedet is kivisznek.
10 És az asszony Péter lába előtt azonnal holtan rogyott össze; és amikor az ifjabb emberek bementek, halva találták őt, s kivitték és a férje mellé eltemették.
11 És nagy félelem támadt mindenütt az eklézsiában és mind azokban, akik ezeket hallották.
12 AZ APOSTOLOK KEZE ÁLTAL SOK ÉGI JEL ÉS CSODA TÖRTÉNT Az apostolok keze által pedig a nép közt sok égi jel és csoda történt; és a hívők valamennyien egy szívvel-lélekkel együtt szoktak lenni a Salamon oszlopcsarnokában;
13 a többi jelenlévő közül azonban senki sem mert közéjük vegyülni; de a nép nagyon becsülte őket;
14 s férfiaknak és nőknek sokasága mindinkább növelte az Úrban hívők számát;
15 még a betegeket is kivitték az utcákra, s ágyakra és hordozható fekvőhelyekre tették le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka essék reá valamelyikükre.
16 Sőt még a Jeruzsálem környékén elterülő városokból is nagy sokaság ment oda s magával vitte a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, és azok mind meggyógyultak.
17 AZ APOSTOLOKAT BÖRTÖNBE VETIK; A NAGYTANÁCS ELÉ ÁLLÍTJÁK Akkor azonban előállt a főpap és mind a vele tartók, azaz a szadduceusok pártja, és irigységgel telve
18 rávetették kezüket az apostolokra és az állami börtönbe vetették őket.
19 De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt:
20 Menjetek el, s a templomban álljatok elő és a népnek hirdessétek ennek az új életnek minden tanítását.
21 Az apostolok engedelmeskedtek, és jókor reggel elmentek a templomba és ott tanítottak. Közben összegyülekeztek a főpap és a vele tartók, egybehívták a nagytanácsot és izráél népéből mind a véneket, és elküldtek a börtönbe, hogy az apostolokat vezessék elő.
22 De az odamenő szolgák az apostolokat nem találták a börtönben; visszatérvén tehát a nagytanácsba, jelentették:
23 A börtönt ugyan nagyon gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, amikor azonban az ajtót kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.
24 Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok e szavakat meghallották, zavarban voltak, és kérdezték, hogy miként történhetett az?
25 Megjelent azonban valaki, és hírül adta nékik: íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.
26 Akkor a templomőrség parancsnoka elment a szolgákkal, és elővezették az apostolokat, de erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy az megkövezi a templomőrséget.
27 Elővezetvén tehát az apostolokat, a nagytanács elé állították őket.
28 És a főpap azt mondta nékik: Szigorúan megparancsoltuk néktek, hogy ne tanítsatok a Jézus nevének említésével, és íme, elárasztottátok Jeruzsálemet tanításotokkal, és. mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
29 Péter azonban és az apostolok így feleltek: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
30 A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára szegezvén megöltetek;
31 Őt az Isten jobbjával fejedelemmé és Idvezítővé emelte, hogy izráélnek megtérést és bűnbocsánatot adjon.
32 És mi tanúbizonyságai vagyunk ezeknek az eseményeknek, és a Szentlélek is, akit azoknak adott Isten, akik Őnéki engedelmeskednek.
33 GÁMÁLIÉL TANÁCSA Amikor a nagytanácsban ezeket hallották, dühösködtek, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
34 A nagytanácsban azonban fölkelt egy Gámáliél nevű farizeus, mind az egész nép előtt tisztek törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy rövid időre vezessék ki az apostolokat.
35 Azután ezt mondta a nagytanácsnak: Izraelita férfiak, jól gondoljátok meg, hogy mit akartok cselekedni ezekkel az emberekkel.
36 Mert nem is olyan régen fölkelt Theudász, aki azt állította, hogy ő nagyvalaki, és körülbelül négyszáz ember hozzászegődött; őmaga elpusztult és mind azok, akik hallgattak rá, szerteszéledtek és semmivé lettek.
37 Azután az adózók összeírásának idején fölkelt a galileai Júdás, és pártütésre bírt annyi-amennyi népet (a rómaiak ellen); de ő is megsemmisült és mind azok, akik hallgattak rá, szétszóródtak.
38 Azért most azt tanácsolom néktek, hagyjátok békességben ezeket az embereket és bocsássátok őket szabadon; mert ha ez a kezdeményezés vagy ez az ügy emberektől származik, semmivé lesz;
39 de ha Istentől van, nem semmisíthetitek meg őket, sőt talán még Isten ellen harcolóknak is látszotok. Tanácsát el is fogadták;
40 és amikor előszólították az apostolokat, megverették őket, és megparancsolták, hogy Jézus nevének említésével ne tanítsanak, és azután szabadon bocsátották őket.
41 Ők pedig a nagytanács színe elől örömmel távoztak el, mert méltóknak ítéltettek arra, hogy a Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek;
42 és a templomban és házanként mindennap megszűnés nélkül tanítottak és hirdették Jézust, a Krisztust.