1ÁNÁNIÁSZ ÉS SZÁFIRA Egy bizonyos Ánániász nevű ember pedig feleségével Száfirával egyetértve eladta birtokát;
2és a birtok árából feleségének tudtával valamennyit félretett, és csak egy bizonyos részét vitte el és tette le az apostolok lába elé.
3Péter azonban így szólt: Ánániász, a Sátán miért kerítette hatalmába a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket, és a szántóföld árából valamennyit félretégy?
4Nemde, ha nem adod el, tiéd maradt volna, és ha eladtad, nem a te hatalmadban volt-é az ára? Mi indította lelkedet erre a cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
5Amikor Ánániász ezeket a szavakat meghallotta, holtan rogyott össze; és nagy félelem támadt mind azokban, akik ezt hallották.
6Az ifjabb emberek pedig fölkeltek, a holttestet kendőbe takarták, kivitték és eltemették.
7Történt pedig, hogy mintegy három óra múltával a felesége, mit sem tudván a történtekről, bement.
8Péter azonnal így szólt néki: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok el a szántóföldet? Ő pedig azt felelte: Úgy van, ennyiért.
9Péter így szólt néki: Miért beszéltetek össze, hogy az Úr Lelkét megkísértsétek? íme, az ajtó előtt állnak azok, akik a te férjedet eltemették, és tégedet is kivisznek.
10És az asszony Péter lába előtt azonnal holtan rogyott össze; és amikor az ifjabb emberek bementek, halva találták őt, s kivitték és a férje mellé eltemették.
11És nagy félelem támadt mindenütt az eklézsiában és mind azokban, akik ezeket hallották.
12AZ APOSTOLOK KEZE ÁLTAL SOK ÉGI JEL ÉS CSODA TÖRTÉNT Az apostolok keze által pedig a nép közt sok égi jel és csoda történt; és a hívők valamennyien egy szívvel-lélekkel együtt szoktak lenni a Salamon oszlopcsarnokában;
13a többi jelenlévő közül azonban senki sem mert közéjük vegyülni; de a nép nagyon becsülte őket;
14s férfiaknak és nőknek sokasága mindinkább növelte az Úrban hívők számát;
15még a betegeket is kivitték az utcákra, s ágyakra és hordozható fekvőhelyekre tették le, hogy az arra elhaladó Péternek legalább az árnyéka essék reá valamelyikükre.
16Sőt még a Jeruzsálem környékén elterülő városokból is nagy sokaság ment oda s magával vitte a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötörteket, és azok mind meggyógyultak.
17AZ APOSTOLOKAT BÖRTÖNBE VETIK; A NAGYTANÁCS ELÉ ÁLLÍTJÁK Akkor azonban előállt a főpap és mind a vele tartók, azaz a szadduceusok pártja, és irigységgel telve
18rávetették kezüket az apostolokra és az állami börtönbe vetették őket.
19De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és így szólt:
20Menjetek el, s a templomban álljatok elő és a népnek hirdessétek ennek az új életnek minden tanítását.
21Az apostolok engedelmeskedtek, és jókor reggel elmentek a templomba és ott tanítottak. Közben összegyülekeztek a főpap és a vele tartók, egybehívták a nagytanácsot és izráél népéből mind a véneket, és elküldtek a börtönbe, hogy az apostolokat vezessék elő.
22De az odamenő szolgák az apostolokat nem találták a börtönben; visszatérvén tehát a nagytanácsba, jelentették:
23A börtönt ugyan nagyon gondosan zárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtó előtt, amikor azonban az ajtót kinyitottuk, bent senkit sem találtunk.
24Amint a templomőrség parancsnoka és a főpapok e szavakat meghallották, zavarban voltak, és kérdezték, hogy miként történhetett az?
25Megjelent azonban valaki, és hírül adta nékik: íme, azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak és tanítják a népet.
26Akkor a templomőrség parancsnoka elment a szolgákkal, és elővezették az apostolokat, de erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy az megkövezi a templomőrséget.
27Elővezetvén tehát az apostolokat, a nagytanács elé állították őket.
28És a főpap azt mondta nékik: Szigorúan megparancsoltuk néktek, hogy ne tanítsatok a Jézus nevének említésével, és íme, elárasztottátok Jeruzsálemet tanításotokkal, és. mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
29Péter azonban és az apostolok így feleltek: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.
30A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit ti keresztfára szegezvén megöltetek;
31Őt az Isten jobbjával fejedelemmé és Idvezítővé emelte, hogy izráélnek megtérést és bűnbocsánatot adjon.
32És mi tanúbizonyságai vagyunk ezeknek az eseményeknek, és a Szentlélek is, akit azoknak adott Isten, akik Őnéki engedelmeskednek.
33GÁMÁLIÉL TANÁCSA Amikor a nagytanácsban ezeket hallották, dühösködtek, és arról tanácskoztak, hogy megölik őket.
34A nagytanácsban azonban fölkelt egy Gámáliél nevű farizeus, mind az egész nép előtt tisztek törvénytudó, és megparancsolta, hogy egy rövid időre vezessék ki az apostolokat.
35Azután ezt mondta a nagytanácsnak: Izraelita férfiak, jól gondoljátok meg, hogy mit akartok cselekedni ezekkel az emberekkel.
36Mert nem is olyan régen fölkelt Theudász, aki azt állította, hogy ő nagyvalaki, és körülbelül négyszáz ember hozzászegődött; őmaga elpusztult és mind azok, akik hallgattak rá, szerteszéledtek és semmivé lettek.
37Azután az adózók összeírásának idején fölkelt a galileai Júdás, és pártütésre bírt annyi-amennyi népet (a rómaiak ellen); de ő is megsemmisült és mind azok, akik hallgattak rá, szétszóródtak.
38Azért most azt tanácsolom néktek, hagyjátok békességben ezeket az embereket és bocsássátok őket szabadon; mert ha ez a kezdeményezés vagy ez az ügy emberektől származik, semmivé lesz;
39de ha Istentől van, nem semmisíthetitek meg őket, sőt talán még Isten ellen harcolóknak is látszotok. Tanácsát el is fogadták;
40és amikor előszólították az apostolokat, megverették őket, és megparancsolták, hogy Jézus nevének említésével ne tanítsanak, és azután szabadon bocsátották őket.
41Ők pedig a nagytanács színe elől örömmel távoztak el, mert méltóknak ítéltettek arra, hogy a Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek;
42és a templomban és házanként mindennap megszűnés nélkül tanítottak és hirdették Jézust, a Krisztust.