1PÁL VÉDI MAGÁT A JERUZSÁLEMI NÉP ELŐTT. ELMONDJA DAMASZKUSZI MEGTÉRÉSÉT (ACs 9:1-19; 26:12-18) Férfiak, atyámfiai és atyák, hallgassátok meg most az én beszédemet, amelyet a magam mentségére mondok néktek.
2Amikor meghallották, hogy héber nyelven szól nékik, még jobban elcsöndesedtek. És akkor Pál így szólt:
3Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Társzoszban születtem, de ebben a városban (Jeruzsálemben) nevelkedtem; Gamáliél iskolájában nagyon gondosan tanultam az atyai törvényt, és Istennek én is olyan buzgó gyermeke voltam, mint ma ti is valamennyien;
4mint ilyen, ennek az új tanításnak (Jézusnak) híveit halálba üldöztem, megkötöztem és börtönbe juttattam férfiakat is nőket is;
5tanúm erre a főpap is meg a vének tanácsa is; tőlük leveleket is kaptam a Damaszkuszban élő atyafiakhoz, és elmentem oda, hogy az odavaló keresztyéneket is megkötözve Jeruzsálembe hozzam, hogy büntetésüket megkapják.
6De az történt velem, hogy amint mentem, és közeledtem Damaszkuszhoz, déltájban az égből hirtelen nagy világosság sugárzott körül;
7a földre estem és hangot hallottam, amely azt mondta nékem: Saul, Saul miért üldözöl engem?
8Én azt feleltem: Ki vagy Uram? És Ő így szólt nékem: Én vagyok a názárethi Jézus, akit te üldözöl.
9Akik pedig velem voltak, a világosságot ugyan látták, de nem hallották a hangját annak, aki velem beszélt.
10Én azt kérdeztem: Mit cselekedjem Uram? Az Úr azt mondta nékem: Kelj föl és menj Damaszkuszba, ott majd megmondják néked mind azt, amit Isten felőled elrendelt, hogy véghezvidd.
11Mivel azonban annak a világosságnak fényessége megvakított, a velem lévők kézen fogva vezettek, és úgy mentem be Damaszkuszba.
12Egy bizonyos Ánániász pedig, aki a törvény szerint élő kegyes férfiú, és akiről az ott lakó zsidók mind jó tanúbizonyságot tesznek,
13eljött hozzám, mellém állt, és így szólt: Saul, atyámfia, nyerd vissza látásodat! És én abban a szempillantásban ismét láttam, és reátekintettem.
14Ő pedig így szólt: A mi atyáink Istene kiválasztott téged, hogy megismerd az Ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az Ő ajkáról,
15mert az Ő tanúbizonyságtévője leszel minden ember előtt ama dolgok felől, amiket láttál és hallottál.
16Most tehát miért késedelmeskedsz? Kelj föl, keresztelkedjél meg, mosd le bűneidet és hívd segítségül az Úr nevét.
17Történt pedig, hogy amikor Jeruzsálembe visszatértem, és a templomban imádkoztam, révületbe estem,
18és láttam az Urat, és Ő azt mondta nékem: Siess, és menj ki gyorsan Jeruzsálemből, mert a jeruzsálemiek tőled nem fogadják el a rólam szóló tanúbizonyságtételt.
19Akkor így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy börtönbe vetettem és minden zsinagógában megvertem azokat, akik benned hittek;
20és amikor Istvánnak, a te tanúbizonyságtevődnek vére kiomlott, én is ott álltam, tetszett nékem az ő cselekedetük, és őriztem az ő gyilkosainak ruháját.
21Akkor azt mondta nékem: Eredj el, mert én messze, a pogányok közé küldelek tégedet.
22PÁL A RÓMAI EZREDES ELÉ KERÜL Eddig a szóig nyugodtan hallgatták Pált, de most hangosan azt kiáltották: Töröld el a föld színéről az ilyen embert, mert nem szabad néki tovább élnie.
23Mivel pedig kiáltoztak, és felső ruhájukat levetették, és port szórtak a levegőbe,
24az ezredes megparancsolta, hogy Pált vezessék a várba, és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák őt ki, hogy kiderüljön, miért kiáltoztak úgy ellene.
25Amikor pedig szíjakkal lekötözték, (hogy megkorbácsolják), Pál az ott álló századosnak így szólt: Vajon szabad-é néktek megkorbácsolnotok egy embert, aki római polgár és még nincs elítélve?
26Amikor a százados ezt meghallotta, elment az ezredeshez, és megjelentette néki, mondván: Mit akarsz tenni? Ez az ember ugyanis római polgár.
27Akkor az ezredes odament Pálhoz és azt mondta néki: Mondd meg nékem, te római polgár vagy? Pál így szólt: Az vagyok.
28Az ezredes így felelt: Én nagyon sok pénzen vásároltam meg ezt a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én meg római polgárnak születtem.
29Akkor azonnal otthagyták, akik vallatni akarták; az ezredes pedig megijedt, amikor megtudta, hogy Pál római polgár, és őt mégis megkötöztette.
30A RÓMAI EZREDES PÁLT A JERUZSÁLEMI NAGYTANÁCS ELÉ ÁLLÍTJA Másnap az ezredes meg akarta tudni az igazat, hogy a zsidók mivel vádolják Pált; megszabadította hát őt bilincseitől (ACs 21:33), és megparancsolta, hogy a főpapok és a nagytanács tagjai mind gyűljenek össze, és akkor Pált levezettette és eléjük állította.