Acts 21
1 PÁL TOVÁBBI ÚTJA JERUZSÁLEM FELÉ: MILÉTOSZTÓL CÉZÁREÁIG. ÁGÁBOSZ JÖVENDÖLÉSE Amint elszakadtunk tőlük és hajóra szálltunk, egyenesen haladva Kósz-szigetére érkeztünk, másnap pedig Rhodosz-szigetére és onnan Patarába;
2 ott egy Phoinikébe induló hajóra találtunk, abba beszálltunk és elhajóztunk.
3 És azután, hogy megláttuk Küprosz-szigetét és bal kéz felől elhagytuk, Szüriába eveztünk és Türoszban kötöttünk ki; ugyanis a hajó ott rakta ki a terhét.
4 Mi fölkerestük az ottani tanítványokat, és ott maradtunk hét napig; azok Pálnak a Lélek által azt mondták, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
5 Amikor aztán ott tartózkodásunknak ideje eltelt, elindulván folytattuk utunkat és mindenki elkísért bennünket az asszonyokkal és gyermekekkel együtt, még a városon túl is; és a tengerparton térdre esvén imádkoztunk;
6 azután elbúcsúztunk egymástól; mi hajóra szálltunk, azok meg hazatértek övéikhez.
7 Mi pedig tengeri utunknak végére jutván Türoszból megérkeztünk Ptolemaiszba; ott köszöntöttük az atyafiakat, és náluk maradtunk egy napig.
8 Másnap útra keltünk, és gyalog megérkeztünk Cézáreába, és elmentünk Fülöp evangélista házába, aki ama hét közül való volt (ACs 6:5), és nála maradóink.
9 Néki négy hajadon leánya volt, akik a jövendőmondás kegyelmi ajándékával bírták.
10 Már több napot töltöttünk Cézáreában, amikor lejött oda Júdeából egy Ágábosz nevű próféta;
11 odajővén hozzánk, levette Pál övét, megkötözte azzal a saját kezét és lábát, és így szólt: Ezt mondja a Szentlélek: így kötözik meg majd a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányok kezébe azt a férfiút, akié ez az öv.
12 Amikor ezeket hallottuk, mind mi mind a cézáreai atyafiak kértük Pált, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
13 Ő azonban azt mondta: Miért sírtok, és miért akartok elhatározásomtól eltéríteni? Én ugyanis Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok.
14 Minthogy tehát nem engedett, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!
15 PÁL JERUZSÁLEMBE ÉRKEZIK; MEGBESZÉLÉS JAKABNÁL E napok után felkészültünk és Jeruzsálem felé tartottunk.
16 Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik útközben elvezettek egy bizonyos küproszi Mnászónhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála legyen szállásunk.
17 Amikor azután Jeruzsálembe érkeztünk, az atyafiak örömmel fogadtak bennünket.
18 Másnap pedig Pál velünk együtt elment Jakabhoz; a presbiterek is valamennyien ott voltak.
19 Pál köszöntötte őket és sorjában elmondott mindent, amit az ő szolgálata által Isten a pogányok közt cselekedett.
20 Azok pedig mikor azt hallották, dicsőítették Istent. Azután azt mondták Pálnak: Látod atyánkfia, milyen sok ezer zsidó lett hívővé és valamennyi buzgón megtartja a törvényt;
21 felőled azonban azt hallották, hogy te mind azokat a zsidókat, akik a pogányok közt élnek, a Mózestől való elszakadásra tanítod és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat és ne éljenek a zsidó szokások szerint.
22 Mit tegyünk tehát? Bizonyosan meg fogják hallani, hogy ide érkeztél.
23 Azt tedd tehát, amit néked tanácsolunk: van köztünk négy férfiú, akik egy fogadalom teljesítésére vállalkoztak;
24 vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt és fizesd meg a költségeket, hogy aztán megnyírhassák fejüket, és akkor majd mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallottak, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
25 Ami pedig a pogányokból lett hívőket illeti, őnekik azt rendeltük el és meg is írtuk nékik, hogy tartózkodjanak mind a bálványáldozati húsnak mind a vérnek, mind a fulvaholt állatnak megevésétől és a paráznaságtól.
26 Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat és másnap velük együtt alávetette magát a megtisztulási szertartásnak, bement a templomba és bejelentette, hogy mikorra telnek el a megtisztulásnak napjai, és hogy addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27 PÁL JERUZSÁLEMBEN FOGSÁGBA KERÜL Amikor azonban a hét nap vége felé közeledett, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, felizgatták mind a sokaságot, kezüket reávetették Pálra és azt kiáltozták:
28 Izraelita férfiak, segítsetek; ez az az ember, aki mindenki előtt mindenütt a mi népünk és törvényünk ellen és ez ellen a hely ellen szóló tanítást prédikál; azonfelül még görögöket is bevezetett a templomba és azzal megszentségtelenítette ezt a szent helyet.
29 Ugyanis előbb már látták Pállal az efezusi Trophimoszt a városban, és azt gondolták, hogy Pál bevezette őt a templomba.
30 Lázongott az egész Jeruzsálem, a nép összecsődült, megragadták Pált, kivonszolták a templomból, és a templomajtókat azonnal bezárták.
31 Már arra készültek, hogy megöljék őt, amikor jelentették a római katonai csapat ezredesének, hogy Jeruzsálemben mindenütt nagy zűrzavar támadt;
32 az ezredes azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett a lázongók közé. Amikor az emberek meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
33 Akkor az ezredes hozzálépett s elfogatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal; majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34 De a sokaságban ki egyet ki mást kiáltozott; mivel tehát a zajongás miatt nem sikerült megtudnia az igazat, megparancsolta, hogy Pált vigyék a várba.
35 Amikor azonban Pál a lépcsőkhöz érkezett, az történt, hogy a sokaság erőszakoskodása miatt a katonáknak kellett őt tovább vinniők;
36 ugyanis nagy néptömeg tolongott a nyomában, és kiáltozott: Öld meg őt!
37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredesnek: Szabad-e néked valamit mondanom? Az így felelt: Te tudsz görögül?
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt négyezer banditát fellázított és a pusztaságba kivezetett?
39 Pál így felelt: Én társzoszi zsidó ember vagyok, Kilikia nem ismeretlen városának polgára; kérlek, engedd meg nékem, hogy szóljak a népnek.
40 Amikor aztán megengedte, Pál a lépcsőn megállt, kezével intett a népnek, és amikor nagy csend lett, megszólalt héber nyelven és ezt mondta: