1PÁL TOVÁBBI ÚTJA JERUZSÁLEM FELÉ: MILÉTOSZTÓL CÉZÁREÁIG. ÁGÁBOSZ JÖVENDÖLÉSE Amint elszakadtunk tőlük és hajóra szálltunk, egyenesen haladva Kósz-szigetére érkeztünk, másnap pedig Rhodosz-szigetére és onnan Patarába;
2ott egy Phoinikébe induló hajóra találtunk, abba beszálltunk és elhajóztunk.
3És azután, hogy megláttuk Küprosz-szigetét és bal kéz felől elhagytuk, Szüriába eveztünk és Türoszban kötöttünk ki; ugyanis a hajó ott rakta ki a terhét.
4Mi fölkerestük az ottani tanítványokat, és ott maradtunk hét napig; azok Pálnak a Lélek által azt mondták, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
5Amikor aztán ott tartózkodásunknak ideje eltelt, elindulván folytattuk utunkat és mindenki elkísért bennünket az asszonyokkal és gyermekekkel együtt, még a városon túl is; és a tengerparton térdre esvén imádkoztunk;
6azután elbúcsúztunk egymástól; mi hajóra szálltunk, azok meg hazatértek övéikhez.
7Mi pedig tengeri utunknak végére jutván Türoszból megérkeztünk Ptolemaiszba; ott köszöntöttük az atyafiakat, és náluk maradtunk egy napig.
8Másnap útra keltünk, és gyalog megérkeztünk Cézáreába, és elmentünk Fülöp evangélista házába, aki ama hét közül való volt (ACs 6:5), és nála maradóink.
9Néki négy hajadon leánya volt, akik a jövendőmondás kegyelmi ajándékával bírták.
10Már több napot töltöttünk Cézáreában, amikor lejött oda Júdeából egy Ágábosz nevű próféta;
11odajővén hozzánk, levette Pál övét, megkötözte azzal a saját kezét és lábát, és így szólt: Ezt mondja a Szentlélek: így kötözik meg majd a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányok kezébe azt a férfiút, akié ez az öv.
12Amikor ezeket hallottuk, mind mi mind a cézáreai atyafiak kértük Pált, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.
13Ő azonban azt mondta: Miért sírtok, és miért akartok elhatározásomtól eltéríteni? Én ugyanis Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok.
14Minthogy tehát nem engedett, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!
15PÁL JERUZSÁLEMBE ÉRKEZIK; MEGBESZÉLÉS JAKABNÁL E napok után felkészültünk és Jeruzsálem felé tartottunk.
16Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik útközben elvezettek egy bizonyos küproszi Mnászónhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála legyen szállásunk.
17Amikor azután Jeruzsálembe érkeztünk, az atyafiak örömmel fogadtak bennünket.
18Másnap pedig Pál velünk együtt elment Jakabhoz; a presbiterek is valamennyien ott voltak.
19Pál köszöntötte őket és sorjában elmondott mindent, amit az ő szolgálata által Isten a pogányok közt cselekedett.
20Azok pedig mikor azt hallották, dicsőítették Istent. Azután azt mondták Pálnak: Látod atyánkfia, milyen sok ezer zsidó lett hívővé és valamennyi buzgón megtartja a törvényt;
21felőled azonban azt hallották, hogy te mind azokat a zsidókat, akik a pogányok közt élnek, a Mózestől való elszakadásra tanítod és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat és ne éljenek a zsidó szokások szerint.
22Mit tegyünk tehát? Bizonyosan meg fogják hallani, hogy ide érkeztél.
23Azt tedd tehát, amit néked tanácsolunk: van köztünk négy férfiú, akik egy fogadalom teljesítésére vállalkoztak;
24vedd őket magad mellé, tisztulj meg velük együtt és fizesd meg a költségeket, hogy aztán megnyírhassák fejüket, és akkor majd mindenki megtudja, hogy semmi sem igaz abból, amit felőled hallottak, hanem te magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod.
25Ami pedig a pogányokból lett hívőket illeti, őnekik azt rendeltük el és meg is írtuk nékik, hogy tartózkodjanak mind a bálványáldozati húsnak mind a vérnek, mind a fulvaholt állatnak megevésétől és a paráznaságtól.
26Akkor Pál maga mellé vette azokat a férfiakat és másnap velük együtt alávetette magát a megtisztulási szertartásnak, bement a templomba és bejelentette, hogy mikorra telnek el a megtisztulásnak napjai, és hogy addig mindegyikükért bemutatják az áldozatot.
27PÁL JERUZSÁLEMBEN FOGSÁGBA KERÜL Amikor azonban a hét nap vége felé közeledett, az Ázsiából való zsidók meglátták őt a templomban, felizgatták mind a sokaságot, kezüket reávetették Pálra és azt kiáltozták:
28Izraelita férfiak, segítsetek; ez az az ember, aki mindenki előtt mindenütt a mi népünk és törvényünk ellen és ez ellen a hely ellen szóló tanítást prédikál; azonfelül még görögöket is bevezetett a templomba és azzal megszentségtelenítette ezt a szent helyet.
29Ugyanis előbb már látták Pállal az efezusi Trophimoszt a városban, és azt gondolták, hogy Pál bevezette őt a templomba.
30Lázongott az egész Jeruzsálem, a nép összecsődült, megragadták Pált, kivonszolták a templomból, és a templomajtókat azonnal bezárták.
31Már arra készültek, hogy megöljék őt, amikor jelentették a római katonai csapat ezredesének, hogy Jeruzsálemben mindenütt nagy zűrzavar támadt;
32az ezredes azonnal katonákat és századosokat vett maga mellé, és lesietett a lázongók közé. Amikor az emberek meglátták az ezredest és a katonákat, abbahagyták Pál ütlegelését.
33Akkor az ezredes hozzálépett s elfogatta őt és megparancsolta, hogy kötözzék meg két lánccal; majd tudakolta, hogy kicsoda és mit cselekedett.
34De a sokaságban ki egyet ki mást kiáltozott; mivel tehát a zajongás miatt nem sikerült megtudnia az igazat, megparancsolta, hogy Pált vigyék a várba.
35Amikor azonban Pál a lépcsőkhöz érkezett, az történt, hogy a sokaság erőszakoskodása miatt a katonáknak kellett őt tovább vinniők;
36ugyanis nagy néptömeg tolongott a nyomában, és kiáltozott: Öld meg őt!
37Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredesnek: Szabad-e néked valamit mondanom? Az így felelt: Te tudsz görögül?
38Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt négyezer banditát fellázított és a pusztaságba kivezetett?
39Pál így felelt: Én társzoszi zsidó ember vagyok, Kilikia nem ismeretlen városának polgára; kérlek, engedd meg nékem, hogy szóljak a népnek.
40Amikor aztán megengedte, Pál a lépcsőn megállt, kezével intett a népnek, és amikor nagy csend lett, megszólalt héber nyelven és ezt mondta: