Acts 20
1 PÁL EFEZUSBÓL ELUTAZIK MÁKEDONIÁBA, GÖRÖGORSZÁGBA, SZÜRIÁBA, TRÓÁSZBA Az után pedig, hogy a zavargás megszűnt, Pál magához hívatta a tanítványokat, buzdította őket, búcsút vett tőlük, és elindult, hogy Mákedoniába menjen.
2 Amikor pedig azokat a tartományokat bejárta, és beszédeivel sokszor buzdította őket (az ottani hívőket), Görögországba ment.
3 Ott három hónapot töltött, azután Szüriába készült hajózni; mivel azonban a zsidóknak az volt a szándéka, hogy amikor hajóra száll, életére törnek, úgy döntött, hogy Mákedonián át tér vissza Szüriába.
4 Elkísérte őt a beroiai Szópatrosz a Pürrosz fia, a thesszálonikaiak közül Árisztárkhosz és Szekundosz, a derbéi Gáiosz és Timotheus; továbbá az ázsiai Tükhikosz és Trophimosz.
5 Ez a két utóbbi előrement és Tróászban várt reánk;
6 mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kihajóztunk Filippiből, és öt nap múltával hozzájuk érkeztünk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.
7 PÁL TRÓÁSZBAN HIRDETI AZ IGÉT; EUTÜKHOSZ; PÁL MILETOSZBA UTAZIK A hétnek első napján, amikor összegyűltünk, hogy a kenyeret megtörjük, Pál prédikált nékik, és mivel az volt a szándéka, hogy másnap tovább utazik, a tanítást éjfélig nyújtotta.
8 Abban az emeleti szobában pedig, ahol összegyűltünk, sok lámpás égett.
9 Egy Eutükhosz nevű ifjú pedig, aki az ablakban ült, mivel Pál sok ideig prédikált, mély álomba merült, és az álom úgy elnyomta, hogy a harmadik emeletről leesett és úgy emelték föl, mint valami holtat.
10 Akkor Pál lement, ráborult és magához ölelvén őt azt mondta: Ne nyugtalankodjatok, mert még benne van a lelke.
11 Pál azután fölment, megtörte a kenyeret, evett, majd sokáig, szinte virradatig beszélgetett velük, és azután útnak indult.
12 Az ifjút pedig élve hazavezették és nagyon megvigasztalódtak.
13 Mi a többiek pedig előre mentünk a hajóra, és Ásszoszba utaztunk, mert az volt a szándékunk, hogy ott Pált a hajóba magunkhoz fölvesszük; mert úgy rendelkezett; őmaga ugyanis gyalog akart Ásszoszba menni.
14 Amikor pedig ott összetalálkozott velünk, fölvettük őt és Mitülénébe mentünk;
15 és onnan elhajózván, másnap Khiosz közelébe jutottunk, a következő napon pedig áthajóztunk Számoszba, és másnap Milétoszba érkeztünk.
16 Pál ugyanis elhatározta, hogy Efezus mellett elhajózik, hogy Ázsiában ne kelljen sok időt elvesztegetnie; sietett ugyanis, hogy pünkösd napjára már lehetőleg Jeruzsálemben legyen.
17 Milétoszból azonban elküldött Efezusba, és magához hívatta az eklézsia presbitereit.
18 Amikor azután azok hozzáérkeztek, azt mondta nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, amelyen Ázsiába jöttem, mindvégig miként viselkedtem köztetek;
19 PÁL MILÉTOSZBAN ELBÚCSÚZIK AZ EFEZUSI PRESBITEREKTŐL az Úrnak szolgáltam teljes alázatossággal, sok könnyhullatás és kísértés közt, amelyek engemet a zsidóknak cselszövései miatt értek;
20 azt is tudjátok, hogy én abból, ami javatokra szolgál, semmit el nem hallgattam, hanem inkább nyilvánosan és házanként hirdettem és tanítottam néktek;
21 és mind zsidók mind görögök előtt tanúbizonyságot tettem az Istenhez való megtérésről, és a mi Urunk Jézus Krisztusban bízó hitről.
22 És én most íme, a Lélektől kényszerítve Jeruzsálembe megyek, és nem tudom, hogy ott mi következik énreám,
23 csak azt tudom, hogy a Szentlélek városonként azt teszi bizonyossá előttem, hogy fogság és nyomorúság vár énreám.
24 De én mind ezekkel nem törődöm, sőt az életem sem drága nékem, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézus bízott reám, hogy tanúbizonyságot tegyek az Isten kegyelméről szóló evangéliumról.
25 És most íme, tudom, hogy nem látjátok többé az én orcámat, senki közületek, akik közt az Isten országát prédikálva jártam.
26 Azért e mai napon tanúbizonyságot teszek előttetek, hogy én mindenkinek vérétől tiszta vagyok;
27 mert én semmit el nem hallgattam, hanem az Istennek minden kijelentett akaratát hirdettem néktek.
28 Vigyázzatok azért magatokra és a nyájra, amelyben a Szentlélek titeket felvigyázókká tett, hogy legeltessétek az Istennek eklézsiáját, amelyet tulajdon (Fiának) vérével szerzett meg magának. (Róm. 8:32)
29 Mert én tudom, hogy eltávozásom után gonosz farkasok törnek majd rátok, és nem kímélik a nyájat;
30 sőt timagatok közül is támadnak férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy maguk után vonják a tanítványokat.
31 Azért legyetek éberek és emlékezzetek meg arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal nem szűntem meg sok könnyhullatás közt inteni mindegyikőtöket.
32 És most atyámfiai, ajánllak titeket az Istennek és az Ő kegyelmes igéjének; annak az igének van ereje, hogy fölépítsen titeket, és megadja az örökséget (az üdvösséget) néktek mind azok közt, akik megszenteltettek.
33 Senkinek ezüstjét vagy aranyát vagy ruháját nem kívántam;
34 sőt magatok tudjátok, hogy ami szükséges volt nékem és a velem lévőknek, arról ez az én két kezem gondoskodott.
35 Mind ezekben megmutattam néktek, hogy így kell dolgozni és a szegényekről gondoskodni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól; mert Ő mondta: Boldogítóbb dolog adni, mint kapni.
36 És amikor ezeket elmondta, mind azokkal együtt térdre esvén imádkozott.
37 Akkor valamennyien hangos sírásra fakadtak, és Pált magukhoz ölelvén csókolgatták;
38 különösen azon a mondásán szomorodtak el, hogy az ő orcáját többé nem fogják látni. Azután elkísérték őt a hajóra.