1PÁL EFEZUSBAN HIRDETI AZ IGÉT Történt pedig, hogy amíg Ápollósz Korinthusban volt, Pál bejárta a phrügiai felföldet és Efezusba érkezett, és ott néhány tanítványra talált;
2és azt kérdezte tőlük: Vajon vettetek-é Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Azok így feleltek néki: Nem, sőt egyáltalán nem hallottunk arról, hogy van Szentlélek.
3Akkor azt kérdezte tőlük: Hát mire kereszteltettetek meg? Azok azt mondták: A János keresztségére.
4Pál így szólt nékik: János azért keresztelte meg a népet, hogy térjenek meg, és arra intette őket, hogy abban higgyenek, aki Őutána jön, azaz Jézusban.
5Amikor ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére;
6és amint Pál rájuk tette kezét, reájuk szállt a Szentlélek, és ismeretlen nyelveken beszéltek és prófétáltak.
7Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak.
8Azután Pál bement a zsinagógába és ott három hónapig nyíltan és bátran tanított, beszélgetett az emberekkel és igyekezett őket meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.
9Amikor azonban némelyek megkeményítették magukat s hitetlenek maradtak és az egybegyűltek előtt szidalmazták az Úr útját, elvált azoktól és elkülönítette a tanítványokat is azáltal, hogy attól fogva mindennap egy bizonyos Türannosz iskolájában beszélgetett az emberekkel.
10Ez két esztendeig történt, úgyhogy mind azok, akik Ázsiában laktak, mind zsidók mind görögök hallgatták az Úr igéjét.
11Isten pedig rendkívüli csodákat tett Pál keze által,
12úgyhogy elvitték testéről a kendőket vagy kötényeket a betegekhez, és azok betegségükből meggyógyultak, és a gonosz lelkek kimentek belőlük.
13Néhányan a kóborló zsidó ördögűzők is megpróbálták, hogy az Úr Jézus nevét elmondják olyanok felett, akikben gonosz lelkek voltak, és így szóltak: Kényszerítünk titeket Jézus által, akit Pál prédikál!
14Ezt művelte egy bizonyos Szkeva nevű főpapnak hét fia.
15De a gonosz lélek így szólt nékik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de kicsodák vagytok ti?
16És nékik ugrott az az ember akiben a gonosz lélek volt, legyűrte őket és annyira erőt vett rajtuk, hogy mezítelenül és megsebesülve futottak ki abból a házból.
17Ez tudomására jutott minden zsidónak és görögnek, aki Efezusban lakott, úgyhogy félelem szállt mind azokra és magasztalták az Úr Jézus nevét;
18és sokan odamentek a már régebben hívőkké lettek közül, s megvallottak és elbeszélték régebbi ördögi mesterkedéseiket.
19Sokan pedig azok közül, akik varázslással foglalkoztak, összehordtak könyveiket, és mindenkinek szeme láttára elégették azokat; és amikor a könyvek árát összeszámlálták, úgy találták, hogy az ötvenezer ezüst pénz.
20Így terjedt az ige az Úr ereje által, és lett mind hatalmasabbá.
21Ezek után az események után Pál a Lélek által indíttatva úgy határozott, hogy Mákedoniát és Akháját bejárván, Jeruzsálembe megy, és azt mondta: Ottlétem után Rómát is meg kell látnom.
22Ezért előre elküldött Mákedoniába kettőt azok közül, akik néki szolgáltak: Timotheust és Erásztoszt, őmaga azonban egy ideig még Ázsiában maradt.
23AZ EFEZUSI EZÜSTMŰVESEK FÖLKELÉSE PÁL ELLEN Abban az időben Efezusban a keresztyén tanítás miatt nem csekély zűrzavar keletkezett.
24Mert egy Démétriosz nevű ötvös, aki ezüstből kis Ártemisztemplomokat készített, és ezáltal a kézműveseknek nem kevés nyereséget szerzett,
25gyűlésre hívta őket és az efféle mesterséget folytatókat és azt mondta: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi gazdagságunk;
26de most látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusnak, hanem majdnem az egész Ázsiának sok népét eláltatta és félrevezette, mert azt mondja, hogy nem istenek azok, amelyeket kézzel csinálnak.
27De nem csak minket fenyeget az a veszedelem, hogy ez a mi mesterségünk megvetés tárgyává lesz, hanem a nagy istennőnek Ártemisznek templomát is semmibe veszik, és odavész az ő isteni méltósága is, pedig őt Ázsiában és a földkerekségén mindenütt imádják.
28Amikor ezeket hallották, elteltek haraggal, és így kiáltoztak: Nagy az efezusi Artemisz!
29És városszerte nagy kavarodás támadt, és nagy egyetértéssel a színházba rohantak, megragadták Gájoszt és Árisztárkhoszt, Pál útitársait, akik Mákedoniából valók voltak.
30Pált azonban, amikor a nép közé szándékozott kimenni, a tanítványok nem eresztették;
31sőt a tartomány főtisztviselői közül is néhányan, akik Pálnak barátai voltak, elküldtek őhozzá és kérték, hogy ő ne menjen el a színházba.
32Ott az emberek kiáltoztak, ki ezt, ki azt; mert a népgyűlés összezavarodott, és a többség azt sem tudta, hogy miért gyűltek össze.
33A sokaságból pedig a szószékre állították Sándort, minthogy a zsidók őt tolták előre; Sándor meg kezével intvén, a zsidókat védelmezni akarta a nép előtt.
34Amikor azonban látták, hogy zsidó, egyetlen kiáltás tört ki mindenkiből, és mintegy két óra hosszáig kiáltozták: Nagy az efezusi Artemisz!
35A városi jegyző lecsendesítvén a sokaságot, így szólt: Efezusi férfiak, ugyan ki az az ember, aki nem tudja, hogy Efezus városa a nagy istennő, Artemisz templomának és égből hullott képének (szobrának) őrizője?
36Mivel tehát ennek senki nem mondhat ellent, szükséges, hogy csendesedjetek el és semmiféle meggondolatlanságot ne cselekedjetek.
37Mert idehoztátok ezeket az embereket, akik sem nem raboltak ki valamely templomot, sem a mi istennőnk ellen káromlást nem mondtak.
38Ha tehát Démétriosznak és kézműves társainak panaszuk van valaki ellen, ám pereskedjenek egymással, vannak törvénykezési napok és vannak tartományi helytartók.
39Ha pedig van még egyéb panaszotok, a törvényes népgyűlésen majd elintézhetitek.
40Mert az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy a mai nap miatt lázadással vádolnak minket, mert nincsen semmi ok, amellyel számot tudnánk adni azért, hogy itt összecsődültünk. Ezeket mondván feloszlatta a gyűlést.
41összevont szöveg