1Pál végigtekintett a nagytanácson, és így szólt: Férfiak, atyámfiai, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig.
2Akkor Ánániász a főpap a mellette állóknak megparancsolta, hogy Pált üssék szájon.
3Akkor Pál azt mondta néki: Megver téged az Isten, te meszelt fal; itt ülsz, hogy felettem a törvény szerint ítélj, de te mint valami törvényszegő azt parancsolod, hogy engemet verjenek!
4Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod?
5Pál pedig azt mondta: Nem tudtam atyámfiai, hogy ő a főpap; hiszen meg van írva: A te népednek fejedelmét ne átkozd.
6Mivel pedig Pál tudta, hogy a nagytanács egyik része a szadduceusok közül való, másik része pedig a farizeusok közül, így kiáltott: Férfiak, atyámfiai, én farizeus vagyok, őseim is farizeusok voltak, és most a halottak feltámadásában bízó reménység miatt vádolnak engemet.
7Amikor ezt mondta, veszekedés támadt a farizeusok és a szadduceusok között, és a nagytanács két pártra szakadt.
8A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen feltámadás, angyal sincs, lélek sincs; a farizeusok ellenben mind ezeket vallják.
9Hangos kiáltozás támadt akkor, és a farizeuspárti írástudók közül némelyek felálltak, és hevesen vitatkozva azt mondták: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben; hátha valami angyal vagy lélek szólt néki.
10Minthogy pedig nagy volt a veszekedés és az ezredes attól félt, hogy Pált széttépik, megparancsolta, hogy a csapat menjen le, ragadja ki közülük Pált és vezesse a várba.
11A következő éjszaka pedig az Úr odaállt Pál mellé, és azt mondta: Bízzál, mert amint Jeruzsálemben tanúbizonyságot tettél az én ügyemről, úgy Rómában is tanúbizonyságot kell néked tenned.
12A ZSIDÓK PÁL MEGÖLÉSÉRE ÖSSZEESKÜSZNEK Amint megvirradt, a zsidók összecsődültek és átok terhe alatt megfogadták egymásnak, hogy nem esznek, nem isznak, csak akkor, ha Pált már megölték.
13Negyvennél többen voltak, akik ezt az összeesküvést szőtték.
14Azok elmentek a főpapokhoz és a vénekhez, és azt mondták: Átokmondás terhe alatt köteleztük magunkat, hogy semmit sem eszünk, csak akkor, ha Pált már megöltük.
15Most azért ti a nagytanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy holnap vezettesse le hozzátok Pált, mintha az ő ügyét lelkiismeretesebben meg akarnátok vizsgálni; mi pedig készek vagyunk őt ideérkezése előtt megölni.
16Pál húgának a fia azonban meghallotta ezt a gonosz szándékot, s elment és amint bejutott a várba, tudtára adta Pálnak.
17Pál akkor az egyik századost magához hívatta, és azt mondta: Vezesd ezt az ifjút az ezredeshez, mert néki jelenteni akar valamit.
18A százados maga mellé vette az ifjút, elvezette az ezredeshez és azt mondta: A fogoly Pál magához hívatott engemet, és azt kérte, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert valamit mondani akar néked.
19Az ezredes kézen fogta s félrevonta az ifjút, és tudakozódott tőle: Mi az, amit nékem jelenteni akarsz?
20Az ifjú így szólt: A zsidók megegyeztek abban, hogy megkérnek téged, vezettesd le Pált holnap a nagytanács elé, mintha lelkiismeretesebben meg akarnák vizsgálni az ügyét.
21De te ne engedj nékik, mert közülük több mint negyven férfiú leselkedik reá, és azok átokmondással kötelezték magukat, hogy nem esznek, nem isznak, csak akkor, ha már megsemmisítették őt; most készen is vannak, és várják a te üzenetedet.
22Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút és meghagyta néki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket nékem megjelentetted.
23A RÓMAI EZREDES PÁLT CÉZAREÁBA VITETI Azután az ezredes magához hívatott kettőt a századosok közül, és így szólt: Készítsetek föl az éjszaka harmadik órájától fogva kétszáz katonát, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast, meg kétszáz dárdást, és - rendelte tovább, -
24nyerges állatokat is adjatok melléjük, hogy Pált felültetvén, biztonságban érkezzék meg Félix helytartóhoz;
25levelet is írt, amelynek ez volt a tartalma:
26Klaudiosz Lüsziász,a nemes helytartónak Felixnek üdvözletét küldi.
27Ezt a férfiút a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de én odamenvén csapatommal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár;
28minthogy pedig meg akartam tudni az okot, amely miatt őt perbe fogták, levezettettem a nagytanácsuk elé;
29és úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdéseinek ügyében fogták perbe, de nincs ellene olyan vád, amely halált vagy fogságot érdemel.
30Minthogy pedig jelentették nékem, hogy ez ellen a férfiú ellen gonosz támadásra készülnek, azonnal elküldtem őt hozzád, meghagyván a vádlóinak is, hogy ami panaszuk van ellene, előtted mondják el.
31A katonák a nékik adott parancs szerint magukhoz vették Pált, és még azon az éjszakán elvitték Ántipátriszba;
32másnap pedig Pállal együtt útrabocsátották a lovasokat, ők maguk meg visszatértek (Jeruzsálembe) a várba;
33a lovasok azután Cézáreába érkezvén a levelet átadták a helytartónak, és Pált is elébe állították.
34Amikor a helytartó a levelet elolvasta, megkérdezte Pált, hogy melyik tartományból való és amikor megtudta, hogy Kilikiából, azt mondta:
35Majd kihallgatlak tégedet, ha vádlóid is megérkeznek; és megparancsolta, hogy Nagy Héródész palotájában őrizzék őt.